Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/1185
|
2007-12-07
Írhatnékom van, ezért leírom azt, ami most nagyon megtetszett:
Egy történet 7 változatban: Raymond Queneau
Emlékeztetőül
Az ötösön csúcsforgaloban. Huszonhat éves forma pasas, fején puhakalap, a szalag helyett paszománnyal; hosszú nyak, mintha kinyújtották volna. Utasok szállnak le és föl. A pasas rátámad az egyik mellette állóra. Azt veti a szemére, hogy meglöki őt, valahányszor ott megy el valaki. Nyafogós hangm de szeretne keménynek hangzani. Megürül egy ülőhely, a pasas odaront.
Két óra múlva újra találkozom vele a Római téren, a Szent Lázár pályaudvar előtt. Egy barátjával beszélget, aki azt mondja neki: "Még egy gombot kellene felvarratnod a felöltődre." Megmutatja, hogy hová (a hajtókára) és miért.
Álomban
Mintha opálos fényű köd vett volna körül, benne elmosódott körvonalú alakok, de egy arc élesen kivált a gomolyból, egy fiatalemberé, akinek idomtalanul hosszú nyaka mintegy előre jelezte az illető gyávam egyszersmint sipákos természetét. Nem szalag volt a kapapján, hanem paszomány. Összeszólalkozott egy emberrel, akinek nem láttam a vonásait, aztán mint aki megretten, eliramodik egy homályos folyosón.
Az álom egy másik szakaszában úgy látom őt, amint verőfényben sétálgat a Szent Lázár pályaudvar előtti téren. Egy jópajtása van mellette, s így szól hozzá: "Fel kellene varratnod egy gombot a felöltődre."
Erre aztán felébredtem.
Hivatalos levélben
Szíves tudomásulvétel céljából tudatom az alábbi tényeket, amelyeknek volt alkalmam pártatlan, mindazonáltal elszörnyedt tanúja lenni. A mai nap folyamán a déli órákban egy autóbusz peronján voltam található, mely autóbusz a Courcelles utcán haladt a Champerret tér irányában. A fent említett autóbusz telítve volt, sőt bátorkodom megkockáztatni, túltelítve, lévén hogy a kalauz számos pályázónak felvételt biztosított minden elfogadható indok nélkü, pusztán túlzott jószívűsége okából, megvalósítván ezáltal a hivatali szabályzat áthágását, mely utóbb már-már vétkes könnyelműséggé fajult. A le-és feészálló utasok jövése-menése szükségképpen minden megállóban bizonyos lökdösődást váltott ki, s ez a körülmény arra késztette az utasok egyikét, hogy nem minden él nélkül tiltakozást jelentsen be. Meg kell Mondanom, hogy az illető személy azonnal leült, amint azt a körülmények lehetővé tették.
Rövid beszámolómhoz a következő addentát csatolnám: Utóbb alkalmam volt megpillantani az illatő utast egy azonosítatlan személy társaságában. Olybá tetszett, hogy élénk társalgásuk térgyát szépészeti jellegű kérdések képezték. Tekintettel a fentiekre bátortkodom azzal a kéréssel fördulni Önhöz, tisztelt Uram, hogy határozza meg, mely következtetéseket vonjam le nevezett tényekből, valamint milyen magatartást tart követendőnek jövőbeni életemben.
Válaszára várva engedje meg, tisztelt Uram, hogy biztosítsam őszinte nagyrabecsülésem megannyi jeléről.
Primitíven
Démúlt, amikor végre feetuttam szááni az öttösre. Eccóval feeszálok és eccercsak meglátok egy fószert, de olyan hülyét, mint a seggem, akkora volt a nyaka neki, mint a pózna, a tökfödőjén meg calami maddzag vagy mi volt neki. Nézem, hogy olyan hülye a pasas, mint a seggem, hát eccercsak eekezdi izéégetni amellette áló utast. Hé, aszongya, nemtunna vigyázni, aszongye, de tisztára mintha mingyár elbőgné magát, direk csinája vagy mi, aszongya, hogy folyton rálép a lábomra, ne. Azzal fogja magát, és megy, és leül. Mint a seggem! Később aztán megyek a Római téren, és látom, hogy nagyba dumál a fószer egy másik fószerral. Hé, aszongya neki a másik, fő kéne varraznod, aszongya, egy gombot a kabátodra, VILÁGOS?
Szonettben
Zebében nincs fitying, fövegén paszomány,
Egy cingár kis pasas, kinek buta feje
Hosszú és bánatos lúdnyakon fityege,
A tömött buszra szállt, s már arca halovány.
Robog, robod a busz, ötös rajta a szám,
Sok emberfajzatot ringat kebelén;
Főképp a peronon és annak peremén
Hullámzik, majd kiönt a dugig telt karám.
A zsiráfnakú, kit első strófám idéz,
Ott szorong maga is, s most egy pasasra ront,
Azzal vádolja őt: könyöke kelevéz.
Mit folyton belevág. Megürül a popnd,
Mert a fickó leül. Később egy piperés
Barátja így beszél: "Rossz helyen ez a GOMB."
Definíciósan
A természetes számsor ötödik tagjával jelzett tömegközlekedési rendeltetésű társasgépkocsi hátulsó traktusában egy 1942-ban Pározs városában anyakönyvezett fiatal férfiszemély, akinek a koponyáját a törzsével összekötő testrésze relatíve hosszú területen terült el, és aki testének legfelső pontján hajfonat formájú vastag zsinórral körülkerített változtatható formájú fejfedőt viselt, ezen ifjú férfiszemély tehát váddal élt egy egyazon viszonylaton közlekedő hímnemű egyént illetően, kinyilvánítván, hogy emez rendszeresen az ő helyváltoztatást szolgáló testrészére helyezi a helyváltoztatást szokgáló testrészét, ennekutána pedig lépéseket tett egy ülőhely, vagyis egy leülésre való bútordarab elfoglalására, amit haladéktalanul meg meg is tett, lévén, hogy az illető búzordarab felszabadult, azaz nem ült rajta más utas.
Ingliseknek
Van déj, ud-deltájth áj felszálook in the bász námber fájv. Maodnem thelidtheli volth á bász. Mándaum thelidetheli á bász end áj láthaum, uan oth uan fiáthál ámbeör, hauszu nyáká uan nékhi end á khálápuán meeg uan nékhi uan izzeh...eszefonth phaszomen. Nadhe ez á dzsentlömen ráraunth uan másik dzsentlömenre, hodzs ázálábauth thipaurja nékhi. É saztaun uan szabaudh szekhere raunt.
Aztaun, tú aura eelthelth, aemikou áj láthaum eszthau hauszu nyakauth á szenthlahzar vonathjúm élöth uan dendivell, ákhi ászt maunthaá nékhi: réssz hájn uan nékhigaumb.
Ennyi! Én spec...szétröhögtem magamat. Remélem tetszett!
És az írhatnékom is elmúlt!
Pápá!
|
