Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2012-03-23 Most múlik pontosan

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010 		2012-03-23 Most múlik pontosan

hogy van az hogy figyelembe se veszi hogy fáj de mégis olyan csdásan össszejön neki nekemmeg semmi ohgy én ülök itt egyeüdl és ő bodogé s mért van az hogy az emese megért de nem értékelem hogy az emberek ott voltak értem és én csak a lábam tudtam lóbálni mert fájt hogy végre törődtek velem mert tudták hogy nem húzom ki sokáig egyedül..a. donáta megmentett.... ott voltam reggel, mondván hogy na világ hozz valami úja,t lássuk mit hozol és....és ott voltak azok ketten, aszittem ez valami vicc.. eszti egyből rájött hogy valami baj an én meg csak állo kott, és kkor jött a donáta drága és megmentett...neki iselmagyaráztam mi van...vagyis ő jött rá elösször....csak néztem azzal a fél mosolyommal, azzal a furán filmes akármivel, ahogy a fájdalom ccsak épphogy kiszökik és.... és fájt.... ez már nem arra megy ki hogy írjak valamit ezmár nem arramegy ki hogy karmáztam ez már csak egy szimpal picsárúgás és kurvára remélem hogyvégre jönvalami mert.... emese is ott volt, és úgy utálom ohgy rra vártam hogy valaka azakat a szavakat mondja éls megöleljen kimondta a szavakat de nem tudom szeretni.... egyátalán nem az osztáyltárs dolo miatt, szimplán azért mert mnidenkinek le kell szólnia és meggátolnak ebben és annyira elegem van... annyra utálom ohgym egint mással akarok találkozni de neki még meg akarom adni a magáét még ha sose leszek is vele.... és ez gáz...talán nyáron de mért kell más... mert az emese nagyon kedves imádnivaló de nem szeretem.... talán miután összeütjük meglátom amit látni akarok nemtudom....
szombaton amikor lekéstem abuszt
annyira úgy éreztem
h én ott aznap este meghalok
h hazafele ziher h elbasz valami autó és féltem
és utam hogy kurvára nem lenné kész rá és nem hinné mazt hogy megérte hiába voltam boldog épp ott akkor
ha honlap elkúrna eegy autó nem érezném úgy hogy jó volt mert nem értem el az egyetlen igazi vélom
ami most annyira lehetetlen és elhomályosult és ettől is lettem igazán kész, hogy fogalmam sincs merre akarok tartani, merre kéne mennem mert nem a közeljövőn gondolkodtam
az igazán távolon
az "gyszer majd"-on
de most kezdem azt hinni hogy már az egyszer majd se llesz
és ha a végső vélom is baszhatom akkor a jövőre se kaarok gondolni ,de ha nem mnodom amganak hog eccrr ott kötök ki akkkor fel se akarok kelni
ezért élek a jövőben
ha nme mnodom amgamnak hogy holnap jön valami amiérmt megérte senvedni
akkor lelök ott ahol vagyok és meg se mozdulok






szeretnék végre egy lánnyal találkozniakivel gondolkodás nélkül villámgyorsan nyélbe üthetném az egészet nem gondolkodva azon mi lesz... igenember módjára feleni mniden váalszra remélve a lehetőséget, és ha jó ember leszek senki nem fog belémrúgni.... egy darabig fájni fog de ha őszintén megpróbálom minden rendbenlesz... nem visszatérni akarok csak előrohanni valamivel és végre megvalósítani azt az álmomat... nem találkozokvele, legyen így, és mniden jó lesz....

Sose láttuk igazán az embereket amíg úgy igazán nem lptek a lelkünkbe...annyira másnak láttam ,most én nem akartam megölelni és az egész ölelési szándéka oylan... oylan.... oylan talánmélyen tudja hogy odavagoyk érte és nemtudom mi is lesz velem.... ő volt a legfontosabb és pont őt vesztem el, kurvára igazságtalan de ha monjuk ezt a kis hirtelen szálat megragadnám boldog lehetnék... talán boldoglennék, kituggya, kellemesen alakul és ez már jó...

Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár,
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.

Vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
talpam alatt sár és ingovány.

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol.
Szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör.
Szentjánosbogarak
fényében tündököl.

Egy indián lidérc kísért itt bennem.
Szemhéjain rozsdás szemfedő.
A tükrökön túl, fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.

Olyan régen volt.... Ma írtam novellát...




és még egyet:

Múlandó:
Mint emberi lény, velem is gyakram megesik hogy álmodok, ám néha megmaradnak, és néha túl nagy nyomot tesznek. Álmomban saját kis világomban jártam. Egy városban voltam, melynek táblája és külső részben eső épületei mind egy nyugodt város képét mutatták, ám belül káosz volt. Ebben a tékozlott városban sétáltam, és egyszercsak szembejött velem egy alak. Sunnyogós volt, mégha nem is akart az lenni. Nem igazán tudtam merre vagyok, megkérdeztem hát:
-Elnézést, nem tudod hol vagyok?
-Tudhatnám, de nem mondhatom el, az az én kis dolgom-Mondta óvatoskodva, félve hogy elmond valamit amit nem kéne.
-és nem tudnád esetleg...
-Nem, és most mennem kell!-kiáltott,a és elsuhant,nemtudom hova.Hátán egy tábla holt, hátán névtábla Lelkiismeret felirattal.
Mentem tovább, Egy adakozólelkű ember jött szembe velem. Őt is megkérdeztem:
-Elnézést uram, nem tudnámegmondaná hol is vagyok pontosan?
-Ön kérem a maga tudatalattijában van, akivel az előbb találkozott az is önmaga volt, és talán én is az vagyok.-Mondta, és várni kezdett. Nemtudtam mire, de nem akartam megkérdezni, megrémített ez a hirtlen őszinteség. Ő pedig várt tovább, várva bármire hogy jöjjön. A Remény sose adta fel. Ezután a városka közepébe értem, ahol egy szőkőkút volt, vize sötét volt, és ahogy csobogott por szállt fel belőle, alján egy poros zsák. Egyszercsak mellettem termett egy korához képest meglepően ősz és meglepően meggyötört ember, és ezt mondta:
-Ne tessék emgiylesni, nem volt ez mindig ilyen.Régen a zsák valami rózsaszínes gőzt bocsátott, melytől a víz kritáyltiszta volt, semmi sötétség nem volt benne.
-És azóta mi történt?
-Eltűnt a gőz. Magunk se tudjuk mi történt, a szállítók lemondtak rólunk, elhagytak minket, és a város vize sötét és zavaros lett.
-És semmit se lehetne tenni hogy újra tiszta legyen?
-Hiába próbáltuk, már semmi sem akar a régi lenni.
ÉS azzal otthagyott a Lelki Békém is.
Nem akartam már tovább menni, de valamiért mégis vitt tovább a lábam, és akaratlanul is elmentem a szökőkút melletti szoborhoz, emlyen egy régi életképet ábrázolt, de mintha picit mnidig változott volna másodpercenként, de ugyan azt ábrázolta. Egy ember megölelt egy lányt, majd a lány egyszercsak valaki mást ölelt meg, és az ember lassan meggörnyedt, és lehajtotta fejét, majd újra kezdődött a kép. A szobor mellett egy padon egy borostás, meggyötört ápolatlan hajú ember ült, kezében egy papírzacskó, benne egy kétes tartalmú üveg.Rámkiáltott:
-Tudom én mit gondol, de egykoron itt mindent én uraltam! Az egész város szép volt, egybenvolt, a víz pedig tiszta volt! Mostanra meg...-nem folytatta, csak meghúzta üvegét.
-Dehát mi történt?-kérdeztem egyre idegesebben, mert erre nem kaptam váalszt.
-Nézzen arra a szoborra. A pusztulás lassú folyamata, az én leépülésem szép lassú megtestesülése.
-Kérem, modja már el ki maga, kik ezek az emberek és mivan ezzel a várossal?
De ő nem válaszolt, csak megvetően nézett rám. Mindketten tudtuk a választ, csak nem mertem kimondani. Leültem mellé, és meghúztam az üvege tartalmát. Végső elkeseredésében csak egy kérdésem maradt:
-Maga szerint van még remény?
-Idáig én voltam a remény utolsó hírnöke, és most nézzen rám...-És ezzel a Boldogság elhallgatott.
És akkor homályosodni kezdtem, szép lassan elmúlni. De nem keltem fel, nem akartam látni ahogy a képi város átváltozik valóságossá.

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat