Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2012-12-30 In Your Honor

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010 		2012-12-30 In Your Honor

Ma a régi dolgokon gondolkodtam ,amiket már elfelejtettem...pedig tavaly 24 óra alatt többet éltem mint ebben az évben bármikor...kivéve berényt.

ami eszembe is jutattja:

Öt perc a nő ölében:

Már régóta beszélgettünk, én, a szerelmes idióta, és ő, a lány aki már mással volt. Most valahogy mégis kettesben voltunk. Sok mindent remélhetten volna. Hogy titkon még mindig szeret, hogy egy óvatlan pillanatban ő csókol meg, vagy hogy talán előhoz belőle ez a beszélgetés valami elfolytott érzést, és belátja hogy velem akar lenni. De nem így történt. Csak beszélgettünk, ő arról mennyire nem akarja hogy szenvedjek ,én arról mennyire rossz ez nekem. Nem volt értelme hazudni. Tudta jól mit érzek, és sajnos én is tudtam ő mit érez, bár nem akartam. Kevés nő tudja elfeledtetni velem a világ gondjait. Neki sikerült. Ezért is fájt annyira, amikor végül mégis mást választott. Nem akarta a szemembe mondani, de elmnodása szerint az a valaki volt az igazi. Amikor megtudtam hogy így gondolkodik arról a valakiről, feladtam minden reményt. Kerülni kezdtem. Eddig is kerültem, csak akkor köszöntem neki, amikor egy pillanatra az a nagy ő eltűnt a képből, és egy pillanatra úgy érezthettem, van még valami remény. Most, hogy már tudtam erre nincs lehetőség, nem is beszélgettem vele. Józan körülmények között. Ugyan akkor ez nem egy olyan helyzet, amikor az ember józan marad, ha van lehetősége inni. Több napra össze voltunk zárva, lévén egy közösségi kirándulás volt ,amibe mindketten beletartoztunk. Nem kellett sokat innom, hogy ne bírjak a felemésztő reménnyel, így beszélgetni kezdtem vele. Érdekes volt, mert az alkalmankénti távolságból köszönéseken kívül, amik egy laza integetésben merültek ki, nem váltottunk egy szót se 3 hónapja. Elmondta, hogy úgy érezte, sose lehet elég jó nekem. Ez persze baromság volt, én nagyon megszerettem azt aki volt. Azt mondta nem vállaltam fel, mert nem kötöttem a kapcsolatunk mások orrára. Ha már itt tartottunk, abban se volt biztos, tényleg együtt voltunk. Magyarázkodott. Ahogy nekem tűnt, lecserélt valaki másra, és jobbnak látta azzal nyugtatni magát, hogy minden az én hibám. Nem lepleztem hogy vele akarok lenni, és ő se leplezte hogy már nem jelentek semmit. Nyugodt próbáltam maradni kívül ,de belül pánikoltam. Bárcsak hazudna. Bárcsak azt mondaná szeret,és élhetnék ebben az édes hazugságban. De ő az igazat mondta. Egyszerre szerettem, és gyűlöltem ezért. Már nem volt értelme bármit is mondanom, és tudta ő ezt jól. Lágyan átkarolt, és maga felé döntött. megadóan dőltem bele az ölébe. Csak feküdtem ott, és kikapcsoltam az agyam. Nem volt már min gondolkodni. Ott voltam, ahol még álamimban se reméltem hogy lehetek, csak éppen túl későn. Megkérdezte:
-Mennyi idő kell, amíg feldolgozod ezt?
-Öt perc.
Ennyi lett volna hát. Öt perc, se több, se kevesebb. Nem is kellett volna több, és bele is haltam volna a kevesebbe. Csak sóhajtottam egyet, és azon gondolkodtam, vajon miért érzem úgy hogy lyukat éget belém valami. Ő ezalatt gyengédem a hajamba túrt, és simogatta a fejem. Ettől olyan érzésem támadt, mintha kést böktek volna belém. azt kaptam, amit szerettem volna, mégis szenvedtem, talán még jobban mint amikor nem. Olyan békés volt minden. Egy pillanatra elfelejtettem azt a rejtéyles nagy ő-t a háttérben, a tényt hogy nem szeret, a fájdalmat, és hogy már csak körülbelül három percem maradt, míg vissza nem térek a valóságba. Egy pillanatra elhittem a hauzgságot. Egy pillanatra újra együtt voltunk, és a éjszaka se tűnt már olyan sötétnek, és a szél se volt olyan csípős. Elálmosodtam. Tudtam jól ,hogy el fogok aludni. Nem érdekelt mi lesz velem utána. azt tudtam, hogy ez az a hely ahol lenni akarok, és ha most elalszok, talán abból az öt percből órák lehetek. Próbáltam nem gondolni rá, mi járhat a ő fejében. Talán akkor is arra a valakire gondolt, és csak meg akart szabadulni tőlem. Nem tudtam, és nem is érdekelt. Elaludtam. A hajnal első napsugaraival ébredtem, arccal a párás fűben. Elhagyott, és magával vitte az álmaim és reményeim is. Felkeltem, és elindultam. Nem tudtam merre, nem is igazán zavart.Messze akartam kerülni tőle, és a kegyetlen valóságtól.

2012.09.19




Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat