Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2013-01-09 This Is A Call

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
2013-01-09 This Is A Call

Meglepően jó nap. A szerdák általában jók. Félek kifogyok a novellákból és kurvára jogos a félelmem. Jelenleg lehet 80+. Heti 7-et rakok ki. Ez az jelenti hogy kb.11 hétig játszhatom ezt aztán baszhatom. Főleg most hogy boldog vagyok heti 1-el. hol vannak azok a hetek amiken akár 3-at is egy héten... az ingerszegény napokat okolom.

Sziget

Harmadik hónapja vergődtem a szigeten, ahol a hajó sziklának ütközött, és megmenekültem. Nagy hajó volt, nem én voltam az egyetlen túlélő, de a többieket a vészhelyzet megoldására kialakult társadalmi struktúra egyik alapelve felemésztette, egyszerűbben fogalmazva megettük őket. A maradék túlélők szétszóródtak a szigeten, és egymásra vadásztunk. Nem mintha nem lett volna itt élővilág és gyümölcsök, ez most a győzelemről és az eszmékről szólt, nem arról, szükséges-e ez, azt a részt már akkor lerendeztük amikor a kapitányt és a másodtisztet ettük meg, pedig akkor még huszan voltunk. Most lehettünk hárman, hisz az eredeti hétből négyen csak elfogyasztódtak mostanra. Mégis vadásztunk, ki amivel tudott. Én voltam a legközelebb a hajóhoz, így le is tudtam vadászni azokat akik a hajó közelébe jöttek építőelemért, ehhez kapcsolódóan enyém volt a legtöbb építésre alkalmas elem, tákoltam is magamnak egy kis épületet. Elindultam a dzsungelbe, még a végén más eszi meg őket, és habár akkor kétségtelenül győznék, nem lenne elég dicsőséges győzelem. ígyhát a hajó konyhájáról elhozott serpenyőkkel elindultam, készen arra hogy minden bokorból rámugorhat az a kis ázsiai riporter, aki olyan elszántan bánt a kamerával, és pálcikával ette a szakácsnőt, elvégre egyszer neki is sorra kellett kerülnie. Ahogy egy tisztásra értem, megláttam az egyiket. hatalmas csatakiáltással rávetettem magam, lecsapva a fejét. annyira örültem a győzelemnek, hogy csak a győzelmi táncom közben jöttem rá, hogy ez bizony csak egy bábu volt. Morogtam egy picit, majd folytattam utamat. Lehet hogy a közelben voltak, de nálam volt a serpenyő, nem mertek volna megtámadni. Tovább haladva egy kis bambusz bungallóhoz értem, ott ült az egyikük. Azonnal megtámadtam, de megint csak egy francos bábú volt. Nem értettem mi történik itt, de észrevettem a Nemi identitás zavarokkal küszködő napbarnitót alaposan applikáló úriember sálját, és a spanyol ajkú takarítónő felmosóját egymás mellett. Ezek szerint szövetségre léptek-Gondoltam. Tipikus, inkább osztoznak a győzelmen mintsem hogy élvezzék annak önálló ízét. Megvető morgással indultam tovább, nem remélve már hogy megtalálom őket. Elhaladtam rengeteg gyümölcsbokor, és megtöbb ártalmatlan állat melett,akik kétségtelenül nem ellenkeznének ha levadásznám őket. De nem, én nem adtam fel ilyen könnyen, elhatároztam hogy megeszem őket, és így is lesz. Elindultam visszafele, hátha megint a hajón gyűjtögetnek. Utközben megláttam a sokat megjárt ír expedicionistát, legalábis a koponyáját, ugynais valki gulyást főzött belőle. A szemetek, legalább szólhattak volna, biztos jól át volt itatva sörrel.... annyi baj legyen, lehet hogy lerakódik a májukba, én pedig majd jól megdinsztelem azokat. Ahogy visszatértem a házikómhoz a part mellett, láttam valamit lebegni a vizen. Egy esőkabátokból eszkábált gumicsónak volt, benne az álbarnított úreimber és a takarítónő. Ott ültek, és integettek. Disszidáltak a szemetek. Én pedig álltam ott, és a meg nem érdemelt győzelem kesernyés ízét éreztem. Bementem a kunyhómba, és megettem a saját lábam. Legalább valami sikerélményem volt így. Minek egyátalán túlélést próbálni, ha nincs meg az emberben az ösztön az élethez. Bezzeg ha a Kapitány maradt volna az utolsók között-Sóhajtottam. Nembaj, majd legközelebb.
(2012.04.15.)



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat