Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2013-01-15 Obvious

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
2013-01-15 Obvious

Kollektívan tökölöm el az időt. És azon gondolkodok hol hagytam így el magam. Nem az vagyok aki voltam. Talán mert azért jutottam oda ahova jutottam, mert maradtam aki voltam. De jobb hogy lettem egy.... hát fogalmam sincs mi?

Papucs

Utáltam a papucsot. Lépni se bírtam benne. Lehet, hogy az elfogyasztott nagytömegű alkohol is tehetett róla , de nem, egyértelmúen a papucs a hibás, ahogy arról az Önismeretem megnyugtatott. Szemét papucs, hogy nem hagy lépni. Csak sétáltam haza. Átlagban tíz perces séta volt a település végéről a házamig eljutni, most legalább 16 percnél lehettem, és jó ha félúton. Szemét papucs. Minden lépés alig ér fel egy átlagos felével, és átlagos alatt a cipőbe megtett lépésekre gondolok. De sétáltam. Ideje volt elgondolkodni. az út meg úgyse lesz rövidebb. Sőt, talán még hosszabb is. Ez már nem a papucs hibája, de ki hibáztathatná az én kis üvegecskémet... Sietnem kellett, bármikor leszállhatott a buszról a lány akivel nem akartam találkozni. De akkor mért vagyok ilyen lassú...Sietni kéne. De akkor miért nem sietek? Ez az átkozott papucs. Nem kéne ilyen gorombának lennem a papuccsal, de neki se kéne ilyen masszívan taszítania a lábamat. Folyton lecsúszik, és állhatok meg félúton. Ez is a papucs hiábja. Belül ostorozott a saját Lelkiismeretem, én gonosz lélek, azonnal vegyem le a papucsot, csókoljam meg háromszor és vegyem vissza, és teintsek rá tisztelettel. Ennyit azért mégse ittam. Ahhoz viszont épp eleget, hogy nevessek azon ahogy ezt kimondtam. A mellettem elbicikliző bácsi nevetett volna, de csöndes maradt. Tudta ő milyen az ha az ember haragos a papucsára... Mentem tovább, és az utat lestem, kocsányon lógott a szemem.A józan eszem próbált visszamászni ülepével kipuhított helyére, de folyton elmosta a beérkező bor áradat. Egy pillanatra mégis visszamászott, és emlékeztetett valamire. Csak mentem, és néztem az utat. Az utat nézve mindig gondolkodni kezdek, sose az útra gondolok, olyan mint afféle mozivászon, amin én egy reményekkel teli filmet nézek szerény jövőmet illetően. Ugyan akkor most az utat néztem. Nem tudtam igazán rá koncentrálni, csak az utat láttam. Ezek szerint volt bennem még alkohol. Akkor lehet hogy ő a hibás? Nem, ez még mindig az a megveszekdett papucs. Olyan kényelmetlen és folyton lecsúszik és nem akar előbbre vinni, vinné el a fene ezt a papucsot...De csak miután hazaértem természetesen. Nem is az én papucsom. Nem szeretem én a papucsot, olyan kényelmetlen egy alkotás, az ember lába motoszkál benne, de a szükség nagy úr én meg részeg voltam. Foghattam volna az alkoholra hogy fölvettem, de velem voltak a haverok. Fene vigye el a haverokat hogy siettettek, fene vigyen el engem is hogy nem mentem el egy zokniért, akkor most lehetnék cipőben és otthon lennék. Jön egy autó. Jobb lenne letérnem, de annyira sejtelmesen néz rám vissza az út...közel akarok hajolni hozzá, meghallgatni az ő kis meséjét. Ugyan akkor ha nem hajlandó így a bokrok előtt elmondani, akkor tartsa meg magának, mohó beton, csak azért mert öreg... Jobb ha letérek az útról, még a végén kimegy a lábam alól ez a gyilkoló ösztönű papucs aztán tiszta halál leszek. Az meg kinek kéne? A nőszemélynek, annak kéne. Meg a papucsnak. A ház már csak pár méterre van. A papucs megint lejön. megállok, nézem egy picit. Vissza kéne vennem, de nincs kedvem, bizonyítékom van rá hogy szidta az anyámat, de senki se hallotta...Gonosz papucs. Felveszem, és bemegyek a kapun. Elmegyek a tüzelőhöz, és örömteli arccal nézem ahogy szénné ég. Ha a tulajdonosa kérdezi hol van, majd elmondom hogy gonosz. Biztos megérti majd...és most ideje mezitláb visszamenni. De a kert televan kövekkel ,a lábamat meg sajnos érzem...Utálom a lábaim...
2012.07.16



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat