Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2013-01-31 All The Answers

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
2013-01-31 All The Answers

Ismét előkapartam a Social Distortion-t. Felidéztem márciust. Annyira geci dolog ahogy akarok egy nőt az életembe...és akkor besétál egy akivel semmi célom, és még bűntudatom is van ha nem adom alá a lovat... háromszorosan is negatívba löktem a karmámat,nem túl jó.


Optika

Az optimizmus a látókör nagyságán áll vagy bukik. Ezt próbáltam kifejteni a velem szemben álló úriembernek, aki cselekedeti alapján nagyon nem szeretethetett engem. Ugyanis-kezdtem érvelni- az, amit látunk a világból az adott időpontban, meghatározza a róla alkotott képünket. Hogy érvelésem sikeres legyen, az elmúlt nyolc óra történéseit ecseteltem. Ugyanis amikor felkeltem, és otthon felejtettem a szemüvegem, még meglehetősen optimsita voltam. Elvégre miért ne lettem volna, az emberek vidámnak tűntek a maguk homályos formájukban, és a lámpák egyszerre voltak pirosak és zöldek, arra mehettem, amerre kedvem tartotta. Minden iskolás egyenlő pacaként ment be az iskolákba, amelyek úgyszint egyformán homályosak voltak. Semmi különbség. Ugyan úgy lehetett a felém közeledő alak egy kéregető, mint egy pontos idő után érdeklő járókelő, nem volt különbég. Így aztán emelet fővel sétálhattam az utcán, még a járdát borító szemét is beleolvadt a homályba. Csak úgy sugároztam a jókedvet, a pékségbe telejsen mnidegy volt mit is kérek, minden pékárúnak egyenlő esélye volt, mivel egyiket se láttam. Bármelyik buszra felszállhattam, úgyse láttam a jelzéseket, se azt, hova visznek. A parkolókban mindenki autót lopott, vagy mindenki az autójába kersettvalamit, csak rajtam állt, melyik is történik. Az autók csak sztínben különböztek, senki se lehetettboldog amiatt, jobb-e a másiké. Nyugodtan ldögéltem egy padon, és néztem a boldog, kidolgoztlan embereket, ahogy eltűnnek a távolba. Hirtelen egy sötét kocka tűnt fel a tér szlén. A pacaszerű emberek sietve tértek ki az útjából, ahogy felém haladt. Megállt előttem, majd két magas, nem túl vidám sötét ruhás férfi léeptt ki belőle. Megkértek, szálljak be a járműbe, viszont én kényelmesen ültem ott, nem volt kedvem mindenféle jöttment kockájába beülni. Úgytűnik a visszafogottan korlátozott emberek vonzzák egymást, ugyanis amennyire vak voltam, ők legalább olyan süketek lehettek, mert ettől függetlenül betuszkoltak a kockába, ami körülbelül fél méter közelségből egy sötét idősödő autóvá változott.
Így jutottam hát ebbe a sötét szobába, egy omladozó épület alagsorában, és ez a két férfi ezért szegezett felém kérdéseket. Azt kérdezték, honnan merítem ezt a hatalmas optimizmust, amire én a már említett választ adtam. Ha eddig nem lett volna világos, hogy ezek az úriemberek nem ekdvelnek, hát ezután tisztázódott, amikor egyikük orrbavágott, majd a másik felráncigált a földről, és visszaerőltett a székbe. Nagyon sok feszültség lehetett bennük ,mivel még pár óráig játszották ezt a játékot, majd megértették miért is vagyok boldog. Előkerítették a lehető legerősebb dioptriás szemüveget, majd a fejemre erősítették, hogy soha többé ne tudjam levenni. Gondolkodtak a lézeres szemműtéten, de az drága lett volna, meg aztán segített is volna rajtam. Ezután kilöktek az utcára, én pedig körbetekintettem így, kiteljesdett látókörrel. És azzal el is hagyott az optimizmus véglegesen.
2013.01.30






Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat