Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2013-06-06 Blowin In The Wind

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
2013-06-06 Blowin In The Wind

Egy év magány. Egy évnyi reménytelen ébredés, egy évnyi eseménytelen nap, egy évnyi kétes álmokkal teli álom. Már nem egy lányhoz intézek üzenetet. Nem tudom már melyikhez is akarnék. Nemcsak az irántuk érzett érzelmeim, de az általuk okozott fájdalmat is nagyjából elfelejtettem. Csak a napokra emlékszem. Arra, milyen idő volt, mikor ráébredtem, ennek bizony vége van. Milyen szép napos reggel volt, mikor a múlt jelent meg a buszon, mellette a jelen, és kát üléssel odébb én ültem, összezavartan de valahogy mégse szomorúan. Aztán kétkedni kezdek. Talán nem is volt napos idő. Talán esett. Talán ezért voltam kedvtelen aznap. Aztán ráébredek, hogy nem számít milyen idő volt. Nem számít hogy éreztem magam, az se számít mi történt. Akkor mi számít? Ami van. Mert mindeddig üres volt. Mindeddig volt értelme a múltba révedni, mondani hogy egy év bár még most is hátra van három nap. Viszont ahogy akkor, úgy most is tudom, hogy bár remélem addigra vége lesz, belül mindvégig tudtam, meglesz egy év történjen is. Ez a gondolat velem volt az első naptól egészen a maiig, ami a 362-ik napig. Ha néha volt egy éjszakám, amit esetleg társaságban, de mindenképp egy legalább egy pohár társaságában töltöttem, akkor is eszembe jutott, és elrontotta amúgy is látszólagos örömöm. De most vége van. Talán csak a számolás jár le, talán csak átlépem a 365 napot, és folytatódik a magány. De az is lehet, hogy nem véletlenül írom le a tényt, hogy eltelt egy év. Lehet, hogy ha sok nem is, legalább annyi történt, hogy reménykedni kezdjek. Mert beszéltem volna valakivel? Részt vettem egy amolyan tipikus túlzottan romantikus kéz megérintős dologban? Találtam egy levelet a postaládámban? Nem. Az egy év utolsó három hónapja csalfa reménnyel volt töltve. Minden reggel feltűnt egy lány. Minden reggel reméltem, hogy észrevesz, minden reggel jól akartam kinézni, hátha legalább félig megtetszem neki. Aztán egy reggel, mikor a buszról szálltam le a barátnőjével, köszönt nekem. Ez a nap ma volt. Három nappal magányosságom évfordulója előtt, néggyel a 366-ik nap előtt. Apró semmiség volt, egy jelentéktelen pillanat, valami amit egy normális ember számításba venne. De most volt. Abban a pillanatban elfelejtettem a hangját. De az érzés megmaradt. Az időjárás is megmaradt. És abban az egy másodpercben, 362 nap után, úgy éreztem, van még remény. Van még ébredés. Van még reggel. Van még nap. Van még álom.
2013.06.06.

Eltelt fél év. Annyira összeolvadt, annyira nem éreztem semmit. Annyira lekötött a semmi hogy észre se vettem. Ennyi fél év. Gyakorlatilag semmi. Sok nap eltelt, mégse érzem olyan soknak. Eszembe jut pár nap, inkább este. Nem voltak rosszak a dolgok. Szimplán csak úgy érzem elvesztegetem az időmet a várakozással. De ma más volt. Ma úgy éreztem, minimális változás volt.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat