Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/77958
|
Azaz
A Világ összefog a suttyók ellen. Ez törvényszerű. Ha szemét vagy, akkor az élet is maximum csak pofonokat osztogat. Jó magam is benyaltam egyet kettőt, nem mintha nem szolgáltam volna rá. Ha az életedben szándékosan hibázol és direkt magadra öltöd a gennyes tetű jelmezét, az előbb utóbb rád olvad és az Istenért sem fogod tudni levakarni magadról, valamint az élet is ehhez mérten és méltóan fog "megjutalmazni". Ez a törvényszerűség, vagy karma, ha úgy jobban tetszik, vajon változtat valamit a dolgokon? Az én életemben nem..
Fiatal koromban menő iskolát kezdtem el, a szentfazék betört az "Atya-képzőbe" és minden vágya az volt, hogy drága Istenünk igen hűséges szolgálója legyen. Befolyásolt az, hogy apám is ezen az úton jár, valamint az, hogy akkor voltam olyan naiv balhere, hogy hittem ezen út hibátlanságát. Nagy sokk nem ért az életben, egész egyszerűen csak felnőttem, elkaptam a depresszió nevű népbetegséget és rádöbbentem, hogy ami körbevesz egyszerűen leírható négy betűben: SZ@R. A jó modorom eltűnt a süllyesztőben és felülkerekedett a vérbeli suttyó. A kicsikkel szemben kihasználtam a nagyságom, a gyengékkel szemben az erőm, a nálam ostobábbaknál pedig a nemlétező eszemet. A magam 195 centijével, 75 kilójával, hanem is voltam a halálra gyúrt súlycsoport, sőt.. a tiszteletet mindig kivívtam magamnak.
Ennek ellenére szinte mindig alul kötöttem ki és az élet jól gerincen taposott.
Kétlem, hogy a föld ebben a munkakörben hord még hátán akkora erkölcstelen, kétszínű parasztot, mint jómagam. A templomból lopok, a füvet a gyóntatófülke padlójában tárolom, a cigi mindig a számban foglal helyet, a misebor mellett ott figyel a nevemmel ellátott laposüveg, a miséket módszeresen lekésem, s pár évvel ezelőtt még nagy ívben tojtam a cölibátusra.
Volt dolgom nővel, akibe bele is szerettem, de pofára estem, férfival, ahol én domináltam a nemi erőszaktól sem megriadva, végül az eredménye egy alaposan szétroncsolt bal kéz lett, amit azóta sem hozattam helyre. Egy komolynak ígérkező kapcsolat egy másik férfival, aki fölöttem dominált, s amilyen hirtelen betoppant olyan hirtelen tűnt is el, végül az édes megnyugvás a másik férfi oldalán, aki hitegetett, végül pofára ejtve szintén kikopott az életemből. Ezek között a kis hézagokat kitöltve fűvel-fával képes voltam kavarni pusztán önmagam szórakoztatására.
S, hogy most hol tartok? Megcsömörlöttem, meguntam az életem, de számos öngyilkossági kísérlet után még itt vagyok. 27 évesen egy lepukkant albérletben húzom meg magam, ahogy csak tudom kivonom magam a társadalomból, a komolyabb érzelmekből. Állítom, hogy Isten nem létezik, vagy, ha mégis csupán aranyhörcsögnek tart minket. Tapló, bunkó, mogorva, még barátokkal is nehezen kedves. Ez vagyok én. Sodródom az árral, míg nem visz el a rák, szívroham vagy egy nagy dózis nyugtató.
|
