Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
MA ENYÉM VAGY

Ma enyém vagy



Vastag dunna alatt szunnyad az ész,
hadd aludjon, nincs most rá szükség.
Még el is űzném, ha rajtakapna,
csak az érzésnek legyen ma hatalma!
Az legyen a gyökér,
törzsként nő ki belőle karom,
ujjaim mint gyenge ágak,
simogatni bőröd: ezt akarom!
Hozzád hajlít valami ősi vágy,
esőverte fűként dőlök rád,
mellkasunk összeér, szikrázunk
egymásnak csapódó kövekként,
neked feszülök szégyen nélkül, büszkén:
Én, én, én vagyok karodban!
Ma enyém vagy.
Mint fújtató bíztatja a kemencét,
füledbe lihegem: még, még, még!
Felcsapó tüzed válaszol.
Miféle erő műveli ezt velem?
Mi lakozik benned, ami engem
ily vadul, ily jól esőn ránt magához,
s testemből kioldoz sok göcsörtös csomót?
Soha nem érzett ízek,
soha nem hallott hangok,
soha nem látott fények
szabadulnak ki rejtekükből,
csillagot hajítunk egymásra szemünkből,
kitörő lávaként körbeveszlek,
nyakadba nyöszörgöm: szeretlek, szeretlek…
Te hűs hullámokat zúdítasz rám,
s bensőmben lassan elcsitul a láng.
Majd elpihenek rajtad,
mint földben szép halott,
de feltámadok újra,
csak mondd, hogy akarod!







© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat