Lucifer egy latin szóösszetétel a lūx (fény) és ferre (hozni) szavakból, jelentése így „fényhozó”. Legelőször görög és római költők használták a Vénusz bolygó jelzőjeként. Szent Jeromos, amikor a Septuaginta alapján elkészítette a latin nyelvű Bibliát (Vulgata), ezt a szót használta a heoszphoros (hajnalhozó) fordításaként, többek között az Ézsaiás könyvében is (14:12), ahol Babilon királyára utal. Tertullianus és Origenes elbeszéléseikben a szöveget átértelmezve adták vissza, és a Lucifer szót tulajdonnévnek, az egyik arkangyal nevének olvasták. Lucifer az egyik legfőbb angyal volt, aki fellázadt Isten ellen, ezért kitaszították a mennyből; Sátánnal és az ördöggel azonosították, az őt követő angyalokat pedig a démonokkal. Ebben a jelentésében a szót I. Gergely pápa honosította meg.

A kép, Sátán-Lucifer-ördög ábrázolás a Codex Gigasból, 13. század. (Svéd Nemzeti Könyvtár)