Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/103966
|
2004.október18,és november 7
Mind a két nap jelentős dátum kis családom, és az én életemben. Ezen a két napon nyílt alkalmam megismerni Maszaték után, személyesen is azt a három embert aki Karavánunk életében nagyon fontos szerepet tölt be. Gergőről, Ágikáról, és Ervinről van szó. Geryék első látogatása igazi meglepi volt. Érkezésük elött fél órával már telefonált is, hogy akkor Ők érkeznének, ha nem találnám nagyon későinek eme időpontot. Persze, hogy nem, hisz alig vártam már, hogy végre találkozhassam velük személyesen is. Míg vártam őket kint az irodában madarat lehetett volna fogatni velem örömömben. Azt hiszem ismeritek ezt az érzést. Fél méterrel a föld felett lebegve. Fejemben ezernyi gondolattal. Egy cseppnyi félelemmel fűszerezve. Azt tudtam, hogy szeretetre méltóak,de nem gondoltam volna, hogy ennyire. A belépő igen hatásos volt. Gery megjelent az ajtóban utána szép sorjában a többiek. Közölte, hogy ő annak a barna férfihangnak a tulajdonosa aki telefonált nekem. Következő pillanatban már csattantak a puszik, és én ezerrel repültem Ángyiska ölelő karjaiba. Siettek leszögezni azt a szomorú tényt, hogy sajnos nem maradhatnak sokáig. Így sajnos csak röpke két óra jutott nekünk. Ez az idő nagyon gyorsan elrepült. Egy picit borozgattak a fiúk, mi meg Ángyiskával édes likőrt szopogatva, jókat beszélgettünk és nevetgéltünk. Gery megbabonázott csendes derűjével, nyugalmával, kedves közvetlenségével. Olyan macis tipus. Ángyiska fantasztikus család szeretetével, az élethez való hozzáállásával nyügözött le. Olyan emberrel mint ő, nagyon ritkán találkozni. Az ember lánya egy picit jobb lesz álltala. Ervin alig szólt kettőt, mert őt meg a macskám babonázta meg. Egész este az ölében ült( nem szokása, mert fél az idegenektől)és közösen ettek. Alig alig szólt bele a beszélgetésbe. Másnap kiderült, már lappangott benne a betegség. Sajnos idő hiányában nagyon sok kérdés nem tevődött fel. Töredéke volt ez a beszélgetése annak amit szerettünk volna. Novemberben sem volt sajnos több időnk a beszélgetésre mint elsőre, hisz már útban voltak haza felé. Ez az idő is nagyon gyorsan elszaladt, és rájöttünk, hogy ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást több kell mint 2* két óra. Ezek csak apró kivonatok, de nagyon boldoggá tudják tenni az embert. Aztán sajnos már csak az érzékeny búcsúzkodás, integetés következett, annak a reményében, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk. Az én titkos kívánságom pedig még az, hogy a Karavánból még több embert ismerhessek meg személyesen. Gondolok itt Retyire, Fantára, Zsura, T* ra, Táltosra, Csuyra,Élni Jóra, Arcadyra,Küküllőre, és még rengeteg emberre.
|
