Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/63154
|
a nagy átalakítás
tegnapihoz kapcsolódóan, szerintem nem lehet jó annak sem, aki egyedül vásárol, és kitalál magának társat, akivel megbeszélheti, hogy az adott ruhát épp érdemes-e megvennie. A múltkoriban, amikor ilyen magasnyakú izéket (talán garbónak hívják) vettem magamnak, volt ott a boltban két csaj, sürögtek-forogtak, mindent felpróbáltak, és állandóan egymást dícsérték oda-vissza.
-Jaj, milyen jól áll ez neked! Hol találtad?
-A (mit'tom én mi) mögött.
-Ott én még nem voltam, de majd megnézem.
-Oké nézd meg. De az is nagyon jó, ami rajtad van!
Szóval, akinek van egy ilyen társa a vásárláshoz, annak boldogan tellik a napja a vásárlással. És akkor gondolom a cuki táskákkal hazamennek, ott letesznek mindent az ágyra, és még mielőtt a szekrénybe bepakolják, mégegyszer felpróbálják az aznapi szerzeményeket teljes megelégedéssel.
Teganp angol órán voltam. Ketten voltunk össz-vissz, meg a tantónéni. olyan érzésem van, mintha a miattam hanyagolnák a többiek az angolt. Hogy a mostanában előforduló megnyílvánulásaim miatt van, amik mostanában szoktak lenni. A tantónéni meg mesélt nekünk arról, hogy most hogyan vannak a volt férjével, aki papíron még mindíg a férje. Hogy most a lakáskölcsönt kell nekik intézni, ami a tantónéni nevén van, és most emiatt ideges, meg emiatt volt egy telefonbakiabálós jelenete, mert a volt férjének nem akaródzik az ügyintézés. Miért ilyenek az emberek? Én olyan szívessen szakítanék valakivel, de persze nem így. Én megköszönném, azt a valamennyi időt, amit melettem töltött, és amit rám szánt az életéből. Legalábbis én így gondolom.
Tegnap, mikor hazaértem, épp a nagy átalakítás ment a TV-ben. Hogy mire képessek már! És ha így átalakítattják magukat, utánna nem lesz olyan érzésük, hogy egy idegen testben vannak? És farsang utánn nem lesz olyan érzésük, hogy most már jó volna levenni a jelmezt? Én biztos vagyok benne, hogy undorítóan csúnya vagyok. Ezt onnan tudom, hogy amikor valaki valami jót akar mondani rólam, akkor mindíg azt mondja, hogy milyen okos vagyok. Ez szerintem az undorítóan rondának a szinonímája. Olyan ez, amikor egy rossz kölyökre azt mondják, hogy eleven, teszetoszára, hogy megfontolt. Egyszer készíteni fogok egy ilyen szótárat, ami a rossz tulajdonságokat jóra fordítja le, és mindenkinek csupa jót fogok mondani én is. Sz'al én is marhára undorítóan randának érzem magam, mégsincs semmi motivációm arra, hogy a társadalom számára elfogadhatóbb külsejűvé szabassam magam át. Inkább azt akarom, hogy engem láthatatlanná operáljanak, hogy ne zavarjak senkit.
|
