|
hanna naplója
hannamanna [46330 AL], gazdája hanna
2005. február 24.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46330
|
2005. február 24.
na helló..(14:48)
ismét visszatérek a régi kerékvágásba mert úgy érzem ez jobban fekszik mint a "rejtve üzengetek" féle naplóírás.
tehát...nem is mondom hogy naplóírás mert az olyan hülyén hangzik:D
nah...az a nagy helyzet hogy megint sikerült ledöntenie ennek a rohadt betegségnek...:( attól félek hogy ágyhoz fog kötni, de remélem addig nem fajul...amíg két lábon megállok, addig nem adom fel;D csak kurvaszar...nah de mindegy túléltük már párszor...
hát...nem is tudom mit írjak így hirtelen...az a nagy büdös helyzet, hogy eléggé ki vagyok készülve. tudom hogy hülyén hangzik, de úgy érzem odaértem valahová. valami olyan helyre, vagy inkább pontra, ahol már kicsit nyugodtabb vagyok és biztosabb a dolgaimban. vagyis ez fasság, mert biztosabb nem vagyok, inkább csak megértem mi miért történik. és elfogadom. megemésztem, és túllépek. így visszagondolva szinte minden valamiért történt. ezt eddig is tudtam, csak nem fogadtam el. de mostmár értem és az élet iróniája mit nem ad..egy kicsit meg is mosolyogtat ezzel, mintha rámutatna hogy "na látod?!" én pedig megvilágosult arccal mondanám hogy "jah télleg...de hülye vagyok!!" szóval valahogy ilyen gondolatok forognak az agyamban, mert mint mondtam elérkezettnek láttam az időt hogy váltsak. az élet ad sok szépet, és ezt észre kell venni... mindig volt olyan ami -ha apróság is volt- átsegített a szar időszakokon, vagy szar pillanatokon. most pedig elhatároztam hogy egy kicsit összeszedem magam így lelkileg és nem hagyom magam megsebezni. szeretnék én rájönni a saját Igazságomra és nem várok mástól segítséget. ez nem azt jelenti hogy nem fogok elfogadni sem senkitől, de asszem az igazán nagy segítséget egy valakitől fogom megkapni, ő pedig még várat magára egyelőre. nem várok el semmit az élettől, csak magamtól. nem sürgetem a Sorsot, elfogadom amit kapok. jól meg van ez szerkesztve:D a Sors, az Igazság, az Út, a Lélek...olyan szép szavak:)) mégsem elég egy élet sem, hogy megértsük igazán miről van szó. az ember egy olyan faj, ami könnyen meg tudja szokni a jót de a rosszat is. és könnyen bele tud szokni a mindennapok monotonitásába is. elfelejti a szépet, azt ami igazán lényeges, később már az egész egyén holmi robottá válik, aki illúziók között él. a bezártság a veszte...és volt értelme? nem...és ha mondjuk ha szabadon éltem mint a madár és egész életemben azt csináltam amit akartam és jól éreztem magam volt értelme? hát nem sok:DDDDD
nem nagyon zavarok így se úgy se sok vizet:)))) de nekem mégis fontos:) és asszem összegezve szeretek élni:))) -csak nem most:D
hm..csak úgy szárnyalnak gondolataim:D ráadásul milyen kuszák...ide-oda kanyargok, hogy végül "bort iszik vizet prédikál" lesz belőle... szóval igencsak bebizonyítottam ma is azt a tényt, miszerint a nők bonyolult észjárásúak..sokszor túlbonyolult..na de hogy ne csak a női nemet ostorozzam...a férfiak se semmik...de ez asszem egy külön történet...egy könyvre való...sőt...egy tucat könyvre....:D néha olyan hülyén kívülállónak érzem magam..:D most is..a nők meg férfiak...mintha valami nem tudom micsoda...nem emberi lény lennék...:D pedig sajnos de :S
|
Problémás tartalom jelzése
|
