Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/576
|
Az élet szép @ BKV
Mostanában történt tömegközlekedéses történet következik.
A 103-as buszon megint szép sütik vannak. Sokan vagyunk, de nem elegen, ahogy Orbán haverom mondaná. Szépen beleheltük már a járatot, úgyhogy enyhülni látszik a tél. Egy-két váratlan bukkanó meg kanyar miatt összerázódik a nép, és mindenfelől bocsánatkéréseket lehetett hallani. Semmi baj, persze. Kb. tíz másodperc után megint mindenki szótlanul néz ki a fejéből. Ha valaki megszólal, mindenki figyelni kezdi. Itt kéne Petőfinek szavalnia! Mindegy, sajnos el kell hagynom járművet. A téren nagyon fúj a szél, és olyan hideg volt, hogy még. Vacogva állnak a zombi-emberek a megállóban, és várják a villamost. Mentem én is várni. Furi, hogy tényleg (pszichológus megnevezés szerint) városi remeték vesznek körül. Mindenki néz ki a fejéből, senki nem néz rá a másikra, mintha valami nagyon érdekes lenne a síneken. Pedig semmi. Egy srác van csak (rajtam kívül), aki több érdeklődést mutat embertársai iránt, de valahogy furi. Táncol. Jó, süt a nap, de azért ez túlzás. A mozgása valahogy... részeg lenne? Á, dehogy! Szipuzik. 2005-ben higítót szipákol a kabátjában gyengén eldugott zacsiból. Szép, mondhatom. A többiek észreveszik, felfogják, és feltűnés nélkül odébboldalognak. Lazán. Na, jön egy részeg is, aki énekel. Du. 4 van, érthető. Legalább már két embernek van jó kedve, meg nekem. És igen, már meg is érkezett a villamos, hurrá helyett mégis mindenki fapofával helyezkedik az ajtókhoz. Pedig le merném fogadni, hogy legszívesebben újjongnának. Fel, helyet keresni, itt sem tudok persze elmélyedni senkinek sem a tekintetében, de legalább már nem fúj a szél. A részeg ordibálni kezd. Mindenki a másik ajtó felé csoportosul, ő meg még jobban visít. Fiatal emberek, férfiak meg behúzzák a nyakukat, és odébbmennek. 30 és 40 év körüli hölgyek vetnik rám esdeklő tekintetük - ők az ordibáló részeg mellett ülnek. A nehezen megszerzett ülőhelyet azért mégiscsak kár elhagyni, ráadásul ez a gyávaság jele lenne. Patthelyzet, inkább sakk-matt, mert támadásban vannak. Jön a segítség egy termetes srác képében, de inkább ő is odébb-ballag. Ennyit a lovagiasságról. Na, majd én. Mindenki örül, hogy a részeg már csak velem foglalkozik, kicsit én is. Hirtelen kis középponttá válltam, minden utast érdekelnek a fejlemények. Király vagyok. Kár hogy büdös, meg koszos. "beszélgetünk" Nehezen megy, nem nagyon értem mit mond, mert összeakad a nyelve, meg néha csak úgy elkurjantja magát, mire cseng a fülem. Kicsit tart tőlem, tehát közvetlen veszélynek nem vagyok kitéve. Mindez öt keserves megállón keresztül. Végre szállnék le, lerázom egy-két keresetlen szóval, erre jön utánam. Box is lesz? Közben mindenki mit a moziban, figyel. Egy mosoly, újdonsült barátomra, mire azt hihette, hogy vicceset mondott, és egy hatalmas hahotázás. Na szevasz, szevasz. Ennyi. A villamos hősei elhagyják a megállót, tucatnyi szempár követése mellett, ki erre, ki arra. Két lépés után a Demszky által jónak mondott úton majdnem elvágódok, mire a képzelt népszerűségem kissé hanyatlani kezd. Nem baj, egy két sportos lépés után még magabiztosabbnak tűnök. Vagyishogy tűnnék, ha szebe nem rohanna velem vagy öt diák a kollégiumból. Most tényleg elvágódtam, vagyishogy elvágódtunk. A haverok tovább a villamoshoz, egy gyerek meg én villámgyorsan fel, aztán mintha semmi nem történt volna haladunk tovább. Már otthon is vagyok, kész. Misszió teljesítve. Mi lenne velem ezek nélkül?
|
