Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4438
|
Hősök vagyunk (1.rész)
Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek elõtt születtek, azok valódi
>Hõsök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélõ fenegyerekek. De
>tényleg! Gondolj csak bele, 1980 elõtt születettek, azaz MI, kész
>csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az
>autóban, sõt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,
>hogy a gyerekágyak festékében akadt bõven ólom. A gyógyszeres és
>vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi
>furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókokok és ajtók sem voltak
>felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
>könyökvédõnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
>Azért az nem volt semmi.
>
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan
>az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem
>az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettõ között, miért
>pazaroljak hát rá külön szót.
>
> Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.
>Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk
>és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy
>mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érõ fûben és közeli
>kiserdõkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk
>allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfûrõl azt
>hittük, hogy a sárkányfû egyenesági rokona.
>
> Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
>szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerûen
>mi voltunk a hibásak. Sõt! Ha az erõsebb elgyepálta unalmában a
>kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így mûködött, és a
>szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az
>iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / -
>Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
>
> Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
>tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson
>edzõdött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helybõl nyomna egy
>hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
>zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek
>bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis
>itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont
>"bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi
>szörpöt ittunk, ami hírbõl sem ismerte az édesítõszert, viszont
>tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és
>mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme
>alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái telepedtek meg a még
>háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
>
> Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
>esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt
>Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64
>tévécstornáról, mûholdról és kábeltévérõl, filmekrõl, DVD-rõl,
>Surround Soundról, internetrõl, Fitness-Club kártyáról vagy
>mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor
>vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon
>sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy
>negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.
>
> Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az
>utcán, a focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor
>egyszerûen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet
>megkérdezni a szülõket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és
>nem hoztak a szülõk... Mégis itt vagyunk.
>
> Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem
>ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást,
>mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
>begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még
>volt egy iratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt
>csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem
>tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan
>nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más
>játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
|
