Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46330
|
2005. április 7.
hehe....fél5 van.... ma gondoltam bele abba a borzasztó ténybe, hogy nemsokára -ha minden jól megy- végérvényesen búcsút veszek a középiskolától...hhm...ha úgy vesszük kétoldalú érzéseim vannak ezzel kapcsolatban... egy oldalról rossz, mert most kezdem csak értékelni milyen jó is a gimnázium...itt télleg biztonságosabb az élet, mégiscsak rajtunk tartják óvó szemüket a tanárok (és én abban a szerencsés helyzetben vagyok hogy az összes tanáromat szeret(t)em) az osztályommal is meg vagyok elégedve, mondjuk én mindenkivel meg tudtam találni a közös hangot, és ha nem is mindenkivel de azért kötöttem olyan barátságokat, amik egy hamar nem mennek a süllyesztőbe (reméljük). meg maga a társaság, a nagy bulik, azért nem fognak feledésbe merülni:) szóval ha kikerülünk innen nagy nehezen, tudom hogy vissza fogom sírni... másfelől jó is, hisz azért sok kínlódás és gyötrelem megszűnik, legalábbis rövid időre, mondjuk úgy a nyárra :D najó azért tudom a kínlódás még csak most fog kezdődni, hisz a nagy betűs élet blablabla... de azért nem hiszem hogy a töri órás nagy feszkók hiányozni fognak meg még egy-két necces szitu...háh...jó buli...:DDD szóval...azért a második otthonom volt, még ha nem is mindig szerettem volna:D és végülis ott nőttem fel, ha lehet így mondani, nagy részben befolyásolta a személyiségemet, aztán hogy mennyivel lettem ettől jobb azt nem tudom mindenesetre meghatározó...
hmhm....már várom az érettségit, a nagy megmérettetést:DDD vajon elég érett vagyok-e hogy kikerüljek a gimnázium szent és sérthetetlen kötelékéből?! :DDD na majd meglátjuk:D de azért még hátra van egy gyötrelmes hónap, vagyis pontosabban egy hónap és két nap, az első "nagy" napig...magyar írásbeli...húúú de fincsi lesz...már várom:D (heheheeee)
most eléggé kiegyensúlyozottnak érzem magam, a hétfőitől eltekintve, egész jól vagyok..mondjuk természetes hogy néha kiborul az ember, és eltörik a mécses egyszer-egyszer, amikor minden összejön...benne van a pakliban. de hát utána föl kell állni és emelt fővel le kell küzdeni a nehézségeket, nem mindig jöhet össze minden, csak sajnos az a baj, hogy lelkileg nagyon megsinylem ezeket a dolgokat. mintha fel akarnék robbani. eltűnni, nem foglalkozni semmivel. aztán megint eltelik egy nap, majd még egy, és már csak múlt az egész... és jönnek újabb akadályok, újabb stressz, ennek nincs vége. csak kezelni kell megtanulni. ezt még én sajnos nem tudom, de majd megtanulom. lassan rájövök, ahogy egyre több ilyenen megyek keresztül, dehát hol van még a vége..:D talán nem is akarom soha hogy vége legyen. csak szeretném egyszer úgy érezni hogy elértem valahová, és akkor már mégiscsak jobb az ember érzése:D asszem érettségi után ezt fogom érezni, ha sikerül az egész, márpedig sikerülni fog, hisz nem vagyok egy hülye gyerek, de ez még kiderül:D talán mégis...:D no mindegy... különben is stressz helyzetben sokkal jobban teljesítek:DD
szóval most így állok perpillanat, jól érzem magam, az idő is jó (volt idáig bár most szar időt mondanak:P), de nembaj, tavasz van, tervezek némi megújulást ebből az apropóból, hisz mégse legyen már minden ugyanolyan:D mondjuk úgy lelkileg is szeretném erősíteni magam, ez az egy év ami eltelt, elég necces volt számomra, sok volt az a "lennt" nagyon... de ez is attól függ, hogy állunk hozzá. szeretnék pozitív lenni, nem törődni semmivel, most azért rá kéne gyúrni a tanulásra, amíg még lehet:D szóval jól vagyok, boldog vagyok, minden szupi:))))
most pedig megyek és takarítok:))))) meg tanulok:)))))) jajj olyan jó:DDDDD (.....)
|
