Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. április 21.
Esik az eső :-( Nincs kedvem írni, inkább megosztok veletek egy - két értékes gondolatot, amit másik írtak.
Plotino: Az erényről
A Jóról 26. fejezet; részlet
Azt, hogy valaki a Jót elérte, ezt bizonyossággal akkor állíthatjuk, ha jobbá vált, a meggyőződését nem változtatja, és kiteljesedik, a Jóban megmarad, nem keres többé mást.
Ezért nem lehet ez sohasem a gyönyör, mert a gyönyör nem elég önmagában, és (az illető) a szeretetével sem tud ugyanannál a tárgynál megmaradni, mert ugyanaz a tárgy nem ad újra és újra gyönyört. Örökösen az új az, amiben (az illető) örömét leli.
Fontos, hogy a jó, amit valaki saját maga számára választ, ne a puszta érzelem legyen, amelyet az ember a Jó birtoklásakor érez, mert különben kielégítetlenül fog maradni az, aki ezt jónak nevezi hiszen, csak az az érzelem lesz az övé, amit a Jó felett mindenki érezne. Ezért nem elégedne meg senki sem az érzelemmel olyan dolgokra vonatkozóan, amit nem ér el. Teszem azt: nem gyönyörködhetik egy ifjúban, aki nincs jelen. S aki testi töltekezésben találja örömét, azt hiszem, nem fog úgy örülni, mintha enne, ha egyszer – nem eszik. Vagy aki a szerelemben leli örömét, nem fog gyönyört érezni, ha nem lehetett együtt a lánnyal, akit akart, s egyáltalán semmit sem tehetett.
De mi az, aminek minden egyes dolog részévé kell válnia, hogy mindegyik megkapja azt, ami őt megilleti? Talán valami forma – fogjuk mondani. Mert az anyag számára valóban a forma a jó, és a lélek számára ez a forma, az erény...
Lao-Ce: Tao Te King-ből idézetek:
A bölcs ember a nem cselekvés tevékenységével él, s a szavak nélküli tanítást valósítja meg.
A bölcs létrehoz, de nem veszi birtokába; teremt, de nem ragaszkodik ahhoz, amit teremtett. Művét beteljesíti, de nem él vele. S épp azért, mert nem él vele, nem is veszítheti el.
A bölcs ember önmagát a háttérbe helyezi s így kerül előre, önmagával nem törődik s így őrzi meg énjét.
Megszülni a dolgokat és táplálni őket, megszülni és mégsem birtokolni őket, megalkotni őket és nem élni velük, vezetőnek lenni és mégsem uralkodni: ezt nevezzük csodálatos erénynek.
Az öt színvakká teszi az ember szemét, az öt hang süketté teszi az ember fülét, az öt íz eltompítja az ember ínyét. A nehezen szerezhető vagyontárgyak mozgásában gátolják az embert. Ezért a bölcs ember a bensőjével törődik s nem a szemével. Elveti tehát az "azt", s az "ezt" választja.
Hajdanában azok, akik a legjobbak voltak az írástudók közül, a legészrevehetetlenebbek, a legcsodálatosabbak voltak. Titokzatos erők hatották át őket, és senki sem tudta kiismerni őket. És mert senki sem tudta kiismerni őket, én is csak erőszakoltan adhatok képet róluk. Óvatosak voltak, mint aki télen, folyamon kel át; aggodalmasak, mint aki tart a szomszédaitól; méltóságteljesek, mint aki vendégségben jár; engedékenyek, mint a jég, amely éppen olvadni kezd; egyszerűek, mint a megmunkálatlan fadarab: mindent befogadók, akárcsak a völgy; és átláthatatlanok, akár a zavaros víz.
A bölcs ember mindig kész legyen, hogy megsegítse az embereket, és soha ne vesse el magától az embereket; mindig kész legyen, hogy megsegítse a lényeket, és soha ne vesse el magától a lényeket. Ezt nevezzük igazán mély bölcsességnek. Így a tökéletes ember a tökéletlen emberek mestere, a tökéletlenek, pedig a tökéletes ember nyersanyagai. Aki nem becsüli meg mesterét, vagy aki nem bánik szeretettel, a nyersanyagával, az tudhat akármennyit, nagy tévelygésben leledzik. Ezt nevezzük a legfontosabb titoknak.
Aki ismeri az embereket, az okos; aki ismeri önmagát, az bölcs. Aki másokat legyőz, az erős; aki önmagát legyőzi, az hatalmas. Aki tudja, mikor elég, az gazdag. Aki erőszakosan törekszik, az csupán becsvágyát birtokolja.
A bölcs sohasem művel nagy dolgokat, s éppen ezért képes nagy dolgokat vinni véghez. Aki könnyen ígér, az iránt mindig megfogyatkozik a bizalom. Aki sok dolgot tart könnyűnek, mindig sok nehézre bukkan. Ám a bölcs ember mindent nehéznek tart, s éppen ezért igazi nehézséggel sohasem találkozik.
A dolgokkal már akkor törődni kell, amikor még nem is léteznek; rendet teremteni akkor kell, amikor még nincsen felfordulás. A fatörzs, amit egy ember átölelhet, egy apró sarjból nőtt ki; a kilenc emeletes torony egy kis földhányásból emelkedik ki; a az ezer mérföldes utazás egyetlen kis lépéssel kezdődik.
Aki cselekszik, kudarcot vall; aki megragad valamit, elveszíti. Ezért a bölcs ember nem-cselekvő, s így sohasem vall kudarcot; nem ragad magához semmit, s így nem is veszít el semmit.
A megbízható szavak nem szépek, a szép szavak nem megbízhatóak. Aki jó, az nem vitatkozik, s aki vitatkozik, az nem jó. Aki tud, az nem tudóskodik, s aki tudóskodik, az nem tud. A bölcs embernek nem kell felhalmoznia; mindent az emberekért tesz, s neki annál több lesz; mindenét az emberekért tesz, s neki annál több lesz; mindenét az embereknek adja, s ez által csak gyarapodik. A természet tao-ja úgy élesít, hogy sohasem vág; a bölcs ember tao-ja úgy cselekszik, hogy sohasem harcol
|
