Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. május 22.
A fiúk a strandon vannak... Hogy miért nem vagyok velük? Nagyon egyszerű a válasz, mert nem volt kedvem strandra menni.
Érdekes változások álltak be a kapcsolatomban. Ismét egyedül élem napjaimat. A Zsolti szakított! Közölte, hogy így érzelmek nélkül nincs értelme stb... tudjátok az ilyenkor szokásos duma. Meg, hogy legyünk barátok és eljárhatunk együtt bulizni stb... Úgy láttam, hogy rosszul esett neki, hogy úgy félvállról vettem a dolgot, mert csak annyit mondtam neki, hogy: „Ennyi? Oké, tudomásul vettem.” Majd jött az a bizonyos 5 perc néma csend, majd ismét megszólalt, hogy mondjak valamit. Erre ránéztem és megkérdeztem, hogy mégis mit mondjak? Ennyi, vége! Mindenki éli az életét tovább, ahogy eddig is tettük. Gondolta majd a nyakába ugrom, és könyörögni fogok?! Abból a korszakból már kinőttem. Bár legszívesebben mondtam volna neki, hogy ezért baromira felesleges volt kimennem hozzá! Igaz így legalább találkoztam Bécivel, vele elég ritkán találkozom. És lehet, utoljára láttam ma és a Robit is.
Az adatlapomat is kicsit átalakítottam, azaz kitöröltem, hogy van párom. Hm... Valahol biztosan van... s talán egyszer én is megtalálom, akit hosszú - hosszú ideje keresek. És, hogy szomorú vagyok - e? Az legyen az én titkom!
Nincs több álom
Látod, hogy elfáradtam, ne kezd el előröl,
Amit adhatsz, megadtad már jobb, ha felöltözöl,
Semmit nem hagysz itt nálam, és semmit sem viszel el,
Ahhoz már túl kemény és túl hideg a szívem.
Ó nem, nem, nem, ne kérdezd, sose csapd be önmagad,
Az öledben boldog voltam, de ez csak egy pillanat,
Ennél már többre vágyom, önmagam megtalálnom,
Azt, akit szétosztogattam, amikor még hittem, hogy így a jó.
Repültem, zuhantam, ezzel se törődöm,
Magamban állok, két lábbal a földön,
Én már csak azt várom, aki emberként szeret,
Nincs több álom és nincs több kifosztott képzelet!
Menj el, de ne búcsúzz el, a búcsúzást gyűlölöm
Velem leszel addig, amíg illatod a bőrömön,
Mást úgysem hagysz itt nálam, és mást te sem viszel el,
Csak egy mohó érintés, szikrázó testeden.
Ó nem, nem, nem, ne kérdezz, tudom, hogy mit remélsz,
Az előbb a vágy volt erős, de most a józanész,
Egy percig boldog voltam, szorító karjaidban,
De már rég megtanultam, egy ölelés a holnaphoz kevés!
Játszom
Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, és mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én. Te döntsd el mennyit ér!
Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom. Te is hallgass rám!
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a főszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!
Gondolsz-e rám?
Néha rám talál a félelem,
velem vagy még, vagy csak képzelem.
Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,
csak a megszokás él tovább.
Csendben nézlek, ahogy elalszol,
Tested kérdés nélkül válaszol.
Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,
bármi jön majd a hajnal után.
Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább.
Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Gondolsz-e rám?
VÉGE!
|
