Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. május 30.
Most nagyon – nagyon őszinte leszek, talán még sehol nem írtam ennyire őszintén az érzéseimről, mint itt fogok. Lehet pár embert, megbántok, megsértek, de valahogy már ne érdekel. És nincs több bocsánatkérés és hajbókolás, hogy ne haragudjanak, mert tőlem sem kért senki bocsánatot soha semmiért. Előző két napban talán írtam olyat, amit nem gondoltam komolyan. Tudom Őt is bántottam szavakkal, holott szeretem, de az ember felindulásból tesz és mond olyan dolgokat, amiket nem is gondol komolyan (vagy mégis?). Ezzel én is így voltam.
A tavalyi évem, úgy ahogy van, ki van törölve az életemből, reméltem, hogy az ide év jó lesz, ez így is kezdődött. Megismertem a Zsoltit és bíztam benne, hogy igen, ez az én évem lesz, megtaláltam, akit kerestem. De sajnos az élet néha kegyetlen játékot játszik velünk. Szép álmokat ébreszt a lelkünkben, majd elveszi azt, amit ad és az álmok szertefoszlanak. Most itt ülök egyedül az álmaimmal, könnyes szemmel és nézem, ahogy egy Világ omlik össze bennem. Próbáltam erős lenni, nem gondolni rá, de ez nem megy. Szeretem! Minden gondolatom körülötte forog még akkor is, ha nem szabad és tudom, hogy nem érdemel meg. Ha a napszemüvegemre nézek, Ő jut eszembe. Mennyit mentem utána, hogy ugyan olyat vegyek Neki. De nem sajnáltam az időt, mert úgy éreztem, megéri, hogy mosolyogni és örülni lássam, amikor átadom Neki. Ugyan így volt a névnapi ajándékával is, az 5 DVD – vel és a Nokia előlappal is. Mindig figyeltem mikor beszélgettünk, mire vágyik, mit szeretne és direkt olyat vettem, mert tudtam, hogy ezzel ismét örömet szerzek Neki. Az emlékek sorra jönnek elő, nem tudok szabadulni tőlük. Csak jönnek és jönnek. A mosolya itt van előttem, mikor lefekszem, azt kívánom, bár itt lenne velem. Átölelne...
Igaz csak 3 hónapot voltunk együtt, és akkor is általában csak hétvégén, és akkor sem egyedül, mert a Robi barátja állandóan hívogatta. Mondtam is a Zsoltinak párszor, hogy a Robi fütyül, Ő meg ugrik, és hogy állandóan elcsalja inni stb... erre Ő mondta, hogy tudja és, hogy nem kéne annyit innia, főleg, hogy vezet utána (amit soha nem szerettem, mert féltem, hogy valami baja lesz!). De valamiért nem tud vagy fél nemet mondani. Majdnem minden találkozásunkkor telefonált a Robi, hogy mi van, megyünk inni, bulizni, vagy éppen megbeszélt tali volt már. 3 hónap alatt talán 2 – szer nem mentünk. Soha nem nézte, hogy ja ők éppen járnak, talán hagyni kellene őket kettesben, főleg, hogy csak hétvégén vannak együtt. Néha elgondolkoztam, hogy ez nem e irigység vagy valami más. Egyszer a Robi, azt mondta, hogy nem akar komoly kapcsolatot, gondolom zavarta, hogy hoppá a Zsoltinak van egy jól működő kapcsolata. Úgy érzem a Robi elég rendesen, befolyásolja a Zsoltit, de ez csak az én meglátásom. Nincs bajom a Robival, csupán ez bántott párszor, hogy nem tartotta tiszteletben, hogy adott esetben mi egy párt alkotunk, és talán kettesben szeretnénk lenni. Ő eleget lehetett vele hétköznap.
Barátnőm, kérdezte tőlem, hogy ha vissza szeretne jönni a Zsolti vissza fogadnám e. Erre úgy gondolom, nem kell válaszolnom. Nem békülnék ki, mert azt hiszem, nem arra van szükségen, hogy egy barát fontosabb legyen, mint én. Nem kell olyan barát, akit befolyásolnak a haverok és esetleg 30 évesen nincs saját döntése. És nem kell olyan barát, aki nélkülem megy szórakozni, vagy éppen azt hazudja, hogy dolgozom és közben az előző napi utcabált piheni ki és józanodik otthon, amikor én azt hiszem, hogy dolgozik. Vagy mégis kibékülnék, mert annyira szeretem hogy megbocsátom ezeket a dolgokat.
Volt 1 – 2 ember, aki kérdezte harcolok e Érte. Nem, nem harcolok. Sőt nem is beszélünk azóta, illetve megírtam Neki sms – ben, hogy gratulálok az új csajhoz, csak, hogy tudja, hogy nem vagyok teljesen hülye és nincs olyan dolog, ami ne kerülne napvilágra. Válasz nem jött, de nem is vártam. De én sem keresem soha többé. Tudjátok, ha szeretsz valakit, akkor el kell engedni, és ha visszajön, akkor a tiéd, de ha nem jön vissza, akkor soha nem volt a tiéd.
Nem szégyellem, és nem tartom cikinek, hogy az érzéseimet leírtam, mert ezek őszinte érzések, őszinte szerelemről szólnak. És aki ezeken nevet, vagy gúnyolódik, az saját magának állít ki szegénységi bizonyítványt. Emberek vagyunk, mindenkinek vannak érzései, még a legnagyobb macsó pasinak is. Csak ezeket félnek beismerni, mert szerintük ez olyan ciki dolog. De én vállalom ezeket, mert ez vagyok én...
Basszus megint elkezdtem sírni. Tegnap este kénytelen voltam a szívemre gyógyszer bevenni, mert azt hittem kiesik a helyéről annyira sírtam este és felhúztam magam, holott semmi értelme. A műtétem előtt voltam ennyire rosszul, akkor orvoshoz rohantak velem és kaptam a szívemre gyógyszert és nyugtatót. Több mint 110 volt a pulzusom akkor. Most sem voltam kevésbé rosszabbul. 1 hét alatt 1,5 kg – t fogytam, ami nem baj, de nem ilyen áron szerettem volna! Lehet, pár napig nem írok semmit sem...Hagyom a dolgokat elcsendesedni magamban...
|
