Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. május 31.
Baleset ért a munkahelyemen!!
A kolléganőm felugrott mellettem, hogy valami por esik lefelé, erre felnéztem én is és láttam, hogy a szellőzőből zuhan lefelé a por. Hátrébb gurultam a székemmel, lehajoltam és a jobb kezemmel elkezdtem a fejemről a port lesöpörni, amikor csattan valami a fejemen. Majd felálltam és azt néztem, hogy vérzik e a fejem, és láttam, hogy egy nagy üveg zuhant a fejemre az ablakból, amit a szél kivágott. Megállt a levegő a teremben és mindenki azt nézte, hogy élek e még, de szerencsére csak a kezemet vágta szét, de elég rendesen. Nagyon remegtem és féltem… olyan fehér voltam, mint a mész. Utána még órákig remegtem, de elég rendesen. Az ájulás kerülgetett... majd a kolléganőm kivitt a mosdóba, bekötötték és irány a doki. Kicsit megnyugodtam, de az orvosi rendelő teteje tiszta üveg volt, ismét elkapott a remegés de olyan szintem hogy az ájulás kerülgetett. Majd behívtak soron kívül. Lefektettek, de zsibbadt az ujjam az arcom, mindenem. Most jól vagyok... De ezen a napon újra születtem!! Nagyon nagy szerencsém, hogy az üveg lapjával zuhant rám és nem élével, mert akkor annyi nekem. A lábamat is megütötte vagy 15 cm véraláfutás van és még a farmeromon is meglátszik az üveg helye ahogy oda vágódott. Tudni kell, hogy kb. 10 m magasból esett rám az üveglap... gondolhatjátok mekkora ütés ért. A másik nagy szerencse, hogy nem felfelé néztem, mert akkor az arcomon csattan szét...
Nincs elég bajom, még ezt is meg kellett kapnom.
Most lenne, nagyon nagy szükségem a Zsoltira... de Ő már messze jár...
...
Éjjel álmomban arra eszméltem, hogy az ágyam mellett állsz. Nem tudtam, hogyan és honnét kerültél oda, de akkor nem is gondolkoztam ezen. Mezítláb voltál, farmerban és rövid ujjú, kék-fehér kockás ingben. Hevesen dobogó szívvel ültem fel, alig akartam hinni, hogy tényleg itt vagy...
Te csak mosolyogtál. Felálltam... lassan kigomboltam az ingedet és kezemet a mellkasodra simítottam. Szinte sistergett, ahogy megérintettelek. A szétnyitott ing mögé csúsztatva kezeimet magamhoz öleltelek, szám a tiédet kereste. Lélegzetem el – elakadt a heves felindulástól, szemeimben örömkönnyek gyűltek. Nem mertem pislantani, nehogy észre vedd.
Néhány pillanatba telt csupán, míg megszabadítottuk egymást a maradék ruhadaraboktól, és egymás karjába szédülve már az ágyban ölelkeztünk. Simogatásod, csókjaid perzseltek, mint kis áramütések cikáztak át rajtam az öröm villámlásai. Testünk szorosan egymáshoz tapadt. Éreztem, ahogy átjár a belőled áradó erő, és én ugyanúgy sugárzom feléd a szeretet mindent elsodró energiáját… eggyé váltunk. Megszűnt a Te és én... csak a MI létezett, és ennek a kimondhatatlan boldogsága.
A hetek óta gyülemlő leküzdhetetlen vágy, tomboló szenvedélyben öltött alakot... Ajkaiddal cirógattad a testem és én, szerelmes csókjaimmal becézgettelek. Az extázistól torkomból előtörő sikolyok csak fokozták izgatottságodat. Szám kiszáradt, torkom elszorult, könnyeim feltörtek a határtalan boldogságtól, amivel megajándékoztál...
... mikor valóban felébredtem kerestelek magam mellett az ágyban. Annyira valóságosan voltál jelen, hogy időbe telt, míg felfogtam: csak az álmom, a vágyam varázsolt ide...
...
Márai Sándor: Arról, hogy minden nap tovább kell menned
S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél? Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int féléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélekéhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba; de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásokra bíztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdezi: ’Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van.” Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban – megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz – e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréshez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szerényen is. Mert vándor vagy.
...
|
