Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/103966
|
Szeretet
Gondoltam megosztom Mindenkivel!
Karácsony elôtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem vettem meg.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem"
"Karácsony kezd egyre idegesitôbbé válni minden egyes évvel.
Végülis át tudtam magam fúrni a jatékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tunôdve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amig nézelôdtem a játekosztályon, észrevettem egy kisfiút aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette állô idôs hölgyhöz:
"Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a babát?" Az idös hölgy azt válaszolta, hogy nem elég a pénze.
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon még itt öt percet, amig ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tôle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki."Azt válaszoltam hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiu sajnalkozva rázta a fejét.
"Nem, Telapó nem viheti oda neki ahol most ô van. Oda kell ahoz adnom anyukámnak, és így ô odaadhatja a hugocskámnak amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak amig ezt mondta. "A húgom Istenhez ment."
"Apa az mondja hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az üzletbôl. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat és azt kivánom bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztarcámhoz nyúltam, és kivettem belôle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzaadtam némi pénzt a fiúéhoz,anélkül hogy látta volna, majd elkedzdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rámnézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielôtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát,így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghalgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentôl.
"De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát.Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idôs hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogyse tudtam kiverni a kisfiút a fejembôl.
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikkje két nappal ezelôttrôl, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nô és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómaból, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nap múlva hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy
újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt.
Nem tudtam megállitani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megmegtehették az utolsó búcsújukat a temetés elôtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve.
Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve hogy az életem örökre megváltozott.Az a szeretet amit ez a fisfiú érzett az anyukájárt és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tôle.
Most két valásztásod van kedves olvasó:
1) Elküldöd az ismerôseidnek ezt az üzenetet
2)Kitörlöd, és úgy csinálsz mintha meg sem érintette volna a szíved.
~~Ha úgy döntesz hogy elkuldöd, talán miattad nem fog valaki részegen vezetni.
|
