Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. június 12.
Remélem, hogy mindenkinek jól telt a hétvégéje. Nekem igen, bár ma délután elkezdett fájni a fejem... na jól nézek ki, úgy látszik nekem, a lefejem a leggyengébb láncszeme a testemnek :-)
Tegnap vásárolni voltam, vettem a Ferenc körúton egy fehér belebújós cipellőt. Majd bementem anyukámhoz és ott vettem 4 papucsot :-) 1 rózsaszínt és 1 kéket, ez strandpapucs, majd 2 magas talpút, egy drapp színűt és egy kéket. Jól néznek ki. Vettem még egy fehér tornacipő féleséget, ilyen rohangálósnak. Hú… mit vettem még? Ja 1 farmernacit, 2 kisrádiót, 2 táskát, nem mintha nem lenne tízensok, de táska és cipőmániás vagyok :-) és akkor elárulom még, hogy anyunál el van téve nekem még 5 táska, amit majd megveszek. Minden ruhához van egy... :-)
Hát a nők általában bánatukban vásárolnak... pedig én nem is vagyok bánatos! :-)
A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli. De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is. (Kahlil Gibran: A Próféta)
A képzelet és az érzelmek csodálatos világába nem azért kaptam belépőt, hogy elvesszek benne, hanem azért, hogy azt végigjárjam és feltárjam magam és mások számára. (Kordován Vid (Horváth László))
Ülök egymagamban s arra gondolok, téged hol talál az alkony? Ülök egymagamban, s nyugtalan vagyok, mert hiányzol nekem nagyon.
Na most kissé ideges vagyok. Bébi, ha bajod esik még én is úgy megverlek... de azt is aki elvitt!!
...
Engedj el
Nem kell, hogy a hangod mindig halljam én,
Nem kell, hogy az arcodat lássam én,
Az kell, hogy a lényeg bennem itt legyen,
Fogja át a szétfutó életem!
Nem kell, hogy a nappal reánk döntse gond-falát,
Csakis az kell, hogy az álmot veled álmodjam tovább!
Engedj el magam útját járni már,
Szabad vágyaimnak élni már,
El nem rabol tőled a nagyvilág!
Engedj el, nehogy titkon sírni láss,
Soha el nem térít senki már,
És megjövök én boldogan hozzád!
Így vigyázok rád!
Nem kell, hogy a harcot harcold énvelem,
Nem kell, hogy egy szélvihar elvigyen,
Az kell, hogy a rosszat meg ne tudd sosem,
Minden múló pillanat jó legyen!
Nem kell, hogy a nappal reánk döntse gond-falát,
Csakis az kell, hogy az álmot veled álmodjam tovább!
Engedj el, nehogy titkon sírni láss,
Soha el nem térít senki már,
És megjövök oly boldogan hozzád!
...
Búcsú
Csak azt történt, hogy játszottál a tűzzel
S elvesztem, túl kicsi dolog.
Ha sírsz, majd egyszer meglátod, hogy fáj,
Mindig az szenved, ki jobban lángolt,
Jobban égett nálad. De kibírom én.
Sokkal könnyebb lesz a búcsú,
Hogyha nem látsz sírni engem.
Hidd mégis inkább azt, hogy így a jó.
Az én gondom, ha fáj,
Ez a seb nem gyógyul be könnyen.
Itt van rég, a szívemen ég.
Játék volt csupán,
Hogy álarc mögé bújsz és
Elhittem, hogy más az arc.
Mondd, mért nem láttam,
Mért nem féltem én,
Hogy csak ennyit ér egy éj,
Neked ennyi kell egy lányból, csak ennyit ér.
Sokkal könnyebb lesz a búcsú,
Hogyha nem látsz sírni engem.
Hidd mégis inkább azt, hogy így a jó.
Az én gondom, ha fáj,
Ez a seb nem gyógyul be könnyen.
Itt van rég, a szívemen ég.
Sokkal könnyebb lesz a búcsú,
Hogyha nem látsz sírni engem.
Hidd mégis inkább azt, hogy így a jó.
Az én gondom, ha fáj,
Ez a seb nem gyógyul be könnyen.
Itt van rég, a szívemen ég.
|
