Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. június 20.
Jobb reggelt!
Nagyon rosszul aludtam. Tegnap sem volt egy fényes éjszakám, a betegségem miatt, de a mai sem volt túl jó. Tegnap valaki igencsak megbántott, de ezt is túlélem, mint minden mást. Hiszem, amibe nem hal bele az ember, attól csak erősebb lesz.
Úgy hiányzik Valaki az életemből... HIÁNYZOL! Ja, hogy ki, hát Ő...
Lassan készülődnöm is kellene, mert megyek dolgozóba... milyen jó, annak, aki még a pihe - puha ágyikóban lehet...
Beértem a munkahelyemre is... remélem ma átköltözünk az új helyünkre, mert ez az üveg itt a fejem felett, nem éppen barátságos... Nem nagyon szeretek már itt ülni, de mivel ez az én asztalom, így nem tudok mit tenni.
Hogy mondjam el?
Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent?
Megsúgnám, de vallani félek,
mert nem érzem még szerelmedet,
csak balgán, makacsul remélek.
Hogy mondjam el, hogy szeretni akarlak,
oly tisztán, miként az angyalok?
Álmomban olyan gyakran karollak...
és annyira jó, hogy veled vagyok!
Hogy mondjam el, hogy senki másban
még mindet együtt nem találtam:
vonzó embert, társat a magányban
s barátot, akire mindig vártam...
Hogy mondjam el, hisz nincsenek szavak
megsúgni, ami itt bent úgy éget.
Nézz rám, kedves! Szemeim vallanak:
elárulják, mint szeretlek téged.
...
Láng leszek...
Láng leszek, látod? Neked lobogok.
Tüzem felhevít, fényem rád ragyog.
Imbolygó, bíborló, csodát váró,
szertelen, szerelmes táncot járó.
Láng leszek, önmagát elemésztő,
lobogó lázában érted égő.
Nézd, fényem világol a sötétben,
rád kacag komor éj sűrűjében.
Láng vagyok, lelkedben tüzet gyújtó,
éledő tüzedhez odabújó.
Körülölellek melegemmel
betakargatlak szerelemmel.
...
Tükröm
Tükröm legyél.
Lássam arcom rezdülését a szemedben.
Lássam lelkem legmélyét is az arcodon.
Érezzem minden gondolatomat általad.
Lássam magamat benned.
Tükröm.
Apró üvegcserepekre hullnál, ha odacsapnék,
szétesnél darabokra, s csörömpölve csapódnának
földhöz szemcséid.
A szilánkok felsebeznék gyenge bőrömet.
Felszedegetném mindet egyenként.
Óvatosan. Vigyázva, minél több szilánkot megtaláljak.
Összeraknálak. Pontosan összeillesztenélek.
Gondosan, alaposabban megterveznélek, elrendeznélek.
Ki ne maradjon valami. Kárba ne vesszen semmi.
Mozaiktükör. Üvegcserepekből, szilánkokból, sok-sok szeretetből összerakva tükröm lennél újra.
Általam, véremből, gondoskodásomból újjászületve.
Tükröm, lelkem tükre.
Szivárványhártyamozaik.
Lélekvár.
Tükörtorony.
Tükröm, vigyázok rád.
Tükröm, te hideg és éles, meleg szavaimmal,
lázas kezeimmel tisztogatlak.
Csillogj örökké.
Ma sokat gondolkoztam azon, hogy miért kell az embernek emlékezni... emberekre, akik közel álltak hozzánk de leveszítettük, vagy így vagy úgy, de már nem részei az életünknek. Miért kell, hogy az emlékek előjöjjenek, és újra éljük őket egy hely, egy mozdulat, név, gesztus vagy szó hallatán? Miért kell egykor boldognak hitt perceket újra élni és visszanézni a múltba, ami valószínű, már fájdalommal vagy legalábbis más érzésekkel tölt el bennünket? Hm... azt hiszem ezek jó kérdések...
Ezt az oldalt most találtam. Nagyon szép! http://gportal.hu/portal/szerelmeslap/
Voltam dokinál is... kaptam gyógyszert... remélem, hogy hamarosan jobban leszek.
Ma sokat gondoltam Valakire... szerintem tudja az illető, hogy Róla van szó! (WBW)
|
