Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. június 26.
Szép esté Mindenkinek!
Csak most van időm írni, délelőtt, a ruháimat akartam volna összepakolni, de ez nem sikerült, mert apukámmal mostam az autót, majd porszívóztuk stb... közben dübörgött a zene... jó volt. Majd hívott az egyik barátnőm és el kellett mennem sajnos...
Találtam egy verset, ami eléggé megsiratott...
Bambusz: Zsuzskának
Holdfényes emlékezet szívembe váj
Kis sírhalmod felett. Anya, rég mondtad...
Rég volt - s a rég azóta is metszőn fáj -
Hogy kis karodat nyakam köré fontad.
E télbe hajló rideg koraeste
Csontomig hatol a hideg veríték,
Fehér lepellel borított kis tested
Emléke kísért. Veled lenni szeretnék.
Illatos mécses lángja fellobban
Kezemben, mit sírhantodra teszek,
Ütemes szívverésem dobban,
Gyöngyöző könnyem arcomon pereg.
Fagyöngyöt és három szál gerberát
Csak, egyebet nem adhatok Neked.
A sors megfosztotta a mamát,
Hogy Cerberusként őrizzelek.
Kegyetlensége oly határtalan,
Kaszabolt és hullottak a fejek,
De az érzés, míg élek, megmarad,
Hogy milyen nagyon szerettelek...
2004. nov. 28.
Nehéz a szívem és elkeseredett... legszívesebben az első szembejövő emberhez odabújnék, menedéket keresve. Nincs is kedvem írni! Inkább beteszek pár verset...
Neked
Az éjszaka, - mint papíron a rajzom – Fekete.
A szívem, - mint az éjben a csillagom – Fehér.
Ezernyi csillagot lopnék az égről,
Két szép szál szemedért.
Aggie: Vívódom
Örülök, hogy írsz,
Jólesik, ha gondolsz rám,
A Te gondolatoddal ébredtem,
Valaki másnak az ágyán...
Antalffy Emil: Szerelem-tánc
Táncol az éj a Hold alatt,
A csillagok éneklik a szólamot,
Táncol a vágy a szám alatt,
Megcsókolni téged a legszebb gondolat.
Megpihen a ritmus a tó keblén,
Körbe állja a szőke Holdsugár,
S hirtelenből gyengéden beléhasad,
Csónakom evezőjén a bohóc ár.
Fellázad a békaraj,
Hiányolja az égi áldomást,
S kórusban dalolják,
Hogy megérintsem a szád.
Táncol az ég a szem tükrén,
A Sötétség Holdfénybe ugrál,
S sorsunkat az Ég könyvébe
Írja a sors lapján.
Berni: Nyugtalanság
Néha-néha eltűnődök,
S azon gondolkozom,
E világban hol a helyem,
Hova tartozom?
Mi a célja életünknek,
Pénz, boldogság, szerelem?
Félek, hogy majd nem jövök rá,
Hiába is keresem.
Berni: Hozzá
Mikor először láttalak,
Tudtam, szívem lángra kap,
Tekinteted megigézett,
Rabul ejtett nevetésed.
Éreztem, hogy fogva vagyok,
Tőled már nem szabadulok,
A szívem csak Érted dobog,
A Nap is csak Neked ragyog.
Holdfény
Ma én leszek a holdfény,
S belopódzom az ablakon át,
Mint aki hosszú útról haza tér,
Odabújok Hozzád.
Messzi fehér csillagoktól
Éjszaki fényt hozok Neked,
Smaragdszemű angyaloktól
Csillogó könnycseppeket.
Aranyszínű virágporral
Csillagot festek két szemedre,
Mintha pillantásod csillogása
Napvilágnak fénye lenne.
Majd két kezemmel betakarlak,
S hangtalan érintésem megtöri a csendet,
Ha sírsz, én könnyeimmel vigasztallak,
S akár a holt fény, felolvadok Benned.
Játék voltam
Csak játszottál szívemmel
Fényes, csillogó, érdekes
Vörös, lüktető üveggolyó
S most csak kacat neked
Eltörted, s elűzted fényemet
Már új játékot találtál
De kérlek jobban vigyázz rá
Mert ha leejted, s eltörik
A ragasztó nem segít
Nem lesz ugyanaz
S végül játék nélkül maradsz
Akkor elővennéd ócska lomomat
Újraélesztenéd a roncsokat
De hiába kutatnád régi kincsedet
Fényem irántad... általad elveszett
S a rengeteg kacat között
Lehet, hogy más szívébe költözött
Én legyek
Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,
Sötétben az égő gyertyafény,
Holnap is én legyek a láthatárod,
Szívedben vigasz, ha nincs remény.
Legyek a napfény a felhőtlen égen,
Az éjszakában a csillagod,
Találjam meg a lelked a szélben,
Ha időnként bárhol elhagyod.
Legyek az ölelés, perzselő vágyad,
Nekem szánj minden csókodat,
Legyek a hullám a tenger ha árad,
Könny, ha már mindenki megtagad.
Szíved örökre enyémbe zárom,
Nem leszek sohasem délibáb,
Árnyékod vagyok, a te utad járom,
S kimúlok, ha fény nincs tovább.
Hajdu István (Steve): Neked
Ne szólj, ne bánts, ha vétkeztem;
ne szólj, ölelj, ha szeretsz,
mert Te vagy, kit mindig kívánok,
karjaidba visszavágyok.
Ha épp elfedi arcom a bánat,
kérlek töröld le a könnyeket
és szavak nélkül hadd nézzelek.
Nézzelek és lássam: Te vagy minden,
akiért a nap reggel fölkel,
akiért a hangok visszatérnek
és a sírásból nevetést kezdenek.
Csak légy itt velem - nekem,
csak érezhessem közelséged:
ez minden, mi kell nekem.
|
