Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46330
|
2005. július 3.
hmhm.... érdekes és sűrű napom volt a tegnapi (ami a mába is átnyúlt). először is semmi kedvem nem volt, de meggyőztem magam arról a tényről, hogy ki kéne egy kicsit mozdulnom, elég volt az itthonülésből. meg aztán jó öreg ex osztálytárscsajszikat sem szabad hanyagolni, mert előbb utóbb megérzik a dögszagot és rárepülnek és erős karmaikat belevésik és számonkérik a vétkeket..:) szóval igen sértődékeny faj ez a barátnő-halmaz.. egy kicsit néha kiakasztanak de azért imádom őket és el lehet szórakozni velük... szóval csaj-bulinak indult a dolog egy kis reaggie-vel fűszerezve, ladánybene..hmm jó is az:) aztán belejöttem a bulizásba, gondoltam meg kéne látogatni azt a házibulit ahova tegnap már hárman is meginvitáltak, számítottak rám, és különben is jó bulinak ígérkezett, mivel minden kedves barátom ott volt... meg még jó sokan...olyan éjfél környékén ott is voltunk, belevetettük magunkat a házibuli fíling-be:) töménytelen mennyiségű alkohol tárult elénk, és már a hangulat is jó volt, zene is jó volt, és olyanokkal találkoztam , akikkel már régen nem... viszont olyasvalaki is volt ott, aki felkavart elég erősen....a semmiből bukkant fel és felkavart mindent amit csak lehetett... teljesen összezavart, belelépett az életembe, csak egy ugrás volt az egész és mindent felborított.... olyan dolgokat tárt fel bennem, amikről nem gondoltam volna hogy léteznek bennem, és olyan őszínteséget csalt ki belőlem, amit el sem tudtam volna képzelni. annyira megnyitott, hogy már szinte félelmetes volt. úgy suhant át az életemen, hogy szinte nyomot sem hagyott csak a tudatot bennem, hogy létezik és hogy wááááááááá....szóval azt.. igen..szörnyűűű tudom... teljesen magával rántott, el sem tudom mondani, mennyire kellemetlen ez az egész.... beleszerettem egy éjszaka leforgása alatt, pedig nem lenne szabad.... sőt tudom hogy ez csak amolyan plátói valami, de akkor úgy éreztem bármire képes lennék. de ott van a másik fele, ami igazából a probléma. ő foglalt, én foglalt vagyok... ennyi... még számot sem cseréltünk... nem lett volna helyes, akkor csak hergelném magam minden percben.. ennek így kellett lennie... szép volt, ennyi volt, talán hiba volt, talán nem, mindenesetre ennyi volt az egész...egy pár óra alatt végigsöpört rajtam, mint egy hurrikán amit nem lehet megállítani... és aztán tovább suhan és eltűnik a távolban... ez a sors keze volt, és ennek így kellett lennie... mindennek oka van, ennek mért ne lenne?!?! ennek is megvan a maga oka, csak ez majd az idő elteltével válik nyilvánvalóvá, hogy miért is történt így ahogy... megőrzöm szép emlékként és elfelejtem, becsomagolom és elrejtem az agyam egy olyan felébe, ahol szép lassan feledésbe merül az egész... ennyi.... most pedig minden vissza a régi kerékvágásba...
|
