Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. július 4.
Ma egész jó napom volt, ha azt nem veszem figyelembe, hogy a kollégáim hibernáltak az új helyünkön. Egész nap szinte 13 fokban ültem, nyakig becipzározott felsőben... Jó nem? Kint 30 fok bent, meg megfagyok!
Sosem múlik el
Nézem őt, s nem látom már
Tudom, elment rég és távol jár
De bárhogy éget, bárhogy fáj
Van, mi sosem múlik el
Nincs remény és ő sincs már
Csak a szívem őrzi, vár és vár
S ha látom őt még mindig fáj
És ez sosem múlik el
Őt látom fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Egy szívben, egy dalban
Mondd, mért kell, hogy halljam
A fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Van, mi sosem múlik el
Őt látom fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Egy szívben, egy dalban
Mondd, mért kell, hogy halljam
A fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Van, mi sosem múlik el
Új nap ébred, új nap vár
Hideg hosszú télből
Így lesz nyár
De bárhogy éget, bárhogy fáj
Van, mi sosem múlik el
Múltba vész, nem bánom már
Szívem újra könnyű széllel száll
De látom őt még, mindig fáj
És ez sosem múlik el
Őt látom fában...
Mért őrzöm még
Mondd el meddig tart
Míg elfelejtem
Vak voltam, most újra látok
De félek késő már
Fában a fűben...
Őt látom fában...
...
A holnap egy másik világ
Hosszú egy nap volt. Vége nincs még.
Apróra váltott, végre elmúlt.
Oltsd el a lámpát. Jó így a sötét.
Függöny a Holdon. Jéghideg kép.
Dőlj hátra lassan. Engedj közel.
Ne kérdezz a holnapról, és nem rontod el.
A holnap egy másik világ.
Távol van és nincs gondja ránk.
A holnap egy másik világ.
Holnap már csak emlékszem Rád. Igen.
A holnap a rosszkedvű reggel. A padlón a szétszórt ruhák.
Kettétört csikkek a tálban. Összegyűrt ágy.
Egy presszóban fél hideg kávé, és mielőtt elbúcsúznál,
A metrók hajnali népe elsodor már.
Dőlj hátra lassan. Engedj közel.
Ne kérdezz a holnapról. Nem érdekel.
A holnap egy másik világ.
Távol van és nincs gondja ránk.
A holnap egy másik világ.
Holnap már csak emlékszem Rád. Igen.
Csak emlékszem Rád. Igen.
Utálom az olyan holnapokat és reggeleket, amikor búcsúzni kell Valakitől, akitől nem szeretnék. Ezek az elköszönések nem könnyűek, sőt néha fájdalommal járnak... én is így voltam ezzel... kérdések merültek fel bennem, hogy vajon látom e még, vagy ez volt az első és az utolsó találkozásunk? Tényleg írni fog, ahogy megígérte? Tényleg... valóban és komolyan?... Ott állni és látni, hogy elmegy... és hagyom, mert hagynom kell, akkor ott nem tehettem mást. Bal a jobb, vagy a jobb a bal? Vagy esetleg bal a bal és jobb a jobb? :-)
|
