Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. július 5.
A mai napból elegem van! Ma is hibernáltak, sőt a szemem már teljesen kész van a légkonditól.
Mire megérted... Mikor elfogadtad a szívem, és lelked lelkemé lett, megpróbáltam a Te szemeden keresztül látni önmagam, és azt hogy a szerelem mivé tett.
Nagy volt a csalódás nékem. egy ronda nőt láttam, ráncosan és vénen, kövér volt, és hájas, s bár vidámnak látszott, de lelke sírt, s bánattól fázott.
Csodálkozott a szemen át! Nem is vett fel új ruhát, lelke mégis úgy ragyog, mint égen a csillagok, szemébe is fény költözött, szívébe a boldogság öltözött.
Nem értett semmit, csak nézett. Talán a szerelem megigézett? Fogoly a lelkem, s nem félek, rabja akarok maradni a szívében akarok élni! Ekkor kezdtem el igazán félni!
Mert megéreztem, elvesztem. Elvesztettem az eszem. Azt nem tudtam mióta csak azt,… szeretem, napfény született lelkemen, záporként borított be a szerelem.
És most nektek arról mesélek, hogyan lehet a csúnyából, valaki szemében szépség, mitől lesz a borúból derű. A szomorúság akkor menekül, ha szeretve szeretsz, végtelenül.
...
Álmodtam Veled egy éjszakát... Álmodtam az éjjel veled egy éjszakát. Éreztem érintésed, hallgattam hangod szerelmes dallamát. Csókot osztogattál, simogatott kezed, s mint eltévedt vándor, bebarangolta vágytól reszkető testemet. Két halom között pihent meg sóhajod, tetejére érve, puhán rácsókoltad a Napot. Rabul ejtettél engem, lüktetésed ölemben, csitította égő vágyunk, csillagok közt jártunk, fények közt ragyogva óvtad testeddel testem, s én vágyad követtem. Karjaidban ringattál, s mint a hárfa hangja halkan zengett lelked, azt súgtad, szeretlek!
Ui: Lassan elfogynak a holnapok, s itt leszel velem a mában. Úgy fogunk szeretni, mint ma éjjel, fénylő Holdsugárban.
...
Ezt valahol találtam, nagyon szép:
Kincsem!
Csordultig tele a lelkem, és el kell mondanom mit érzek. Az vagy nekem, mi hűsvizű patak a szomjazónak, mint virágnak a Napfény Holdsugár az utazónak... Minden pillanatom Te vagy... szerelmes szívem Érted dobog... Téged idéz a szél, mert dúdolva Rólad mesél, idézve hangod... Tied a szíve, mondja... és én úgy őrzöm hogy szívembe zárom, s vele küldöm a szívemet Néked cserébe, csak arra vigyázz ne törjön össze...
Szerelmet csak Veled álmodok, ha csókodra gondolok, ébred a testem,... minden porcikám érzi léted,... forró égő vággyal szeretlek Téged... őrizd hát, és tápláld hogy égjen,... ne engedd kialudni tüzét... s ha átrepültük gyönyörrel a világot... azért lelkünkben mindig ég a Szerelem, és ragyog a varázslat,... ha a hamu alatt elrejtve, helye marad a parázsnak... csak egy szó, egy mozdulat,... talán egy sóhaj, és pattan a szikra... és egy ütemre mozdulunk,... egymásé minden gondolatunk... Mit tegyek? Csordultig telve a szívem,... el kell mondanom,...
...
Valamit megtudtam ma este, amit nem tudok elhinni. Nem hiszem, hogy kibírta, nem hiszem, hogy nem tette meg... de nem voltam ott. Néha annyira félek, s próbálok hinni... s néha rejtett könnyek égnek szememben...
Na tessék a Danubiusban ez a téma a fórumban, hogy válasszuk, az izgalmas légyottot vagy maradjunk a régi beváltnál?
Fasza...
|