Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/103966
|
2005. július 25
A Gyárfás-kúria Székelykeresztúr legjelentõsebb épülete. Itt töltötte utolsó éjszakáját Petõfi Sándor, és innen indult ama júliusi hajnalon a segesvári csatatérre, ahol utoljára látták. A ház falára 1928-ban tették a márványtáblát a következő szöveggel: "Ebben a házban töltötte utolsó estéjét Petőfi Sándor 1849. július 30-án." Sokáig volt Petőfi ittlétének "élő" tanúja az öreg körtefa, amelyet utóbb már csak vaspántok tartottak össze. A legenda azt tartja, hogy e körtefa alatt szavalta el Petőfi az Egy gondolat bánt engemet című versét, 31-én reggel, megjósolva aznapi halálát. Mikor haza érkeztünk Mahóékhoz, egy kis beszélgetés után aludni tértünk, mivel akkor már jóformán 3 napja nem aludtunk rendesen. Vasárnap pedig, nyakunkba vettük a várost, és megnéztük Marosvásárhely látványosságait. Először a Teleki Sámuel által 1802-ben alapított könyvtárat csodálhattuk meg. 40. 000 kötettel nyitotta meg a könyvtárat, és ma már közel 80. 000 kötet található meg benne. Fantasztikusan szép kötésű könyveket láttunk. Ami engem nagyon megragadott az egy eredeti Egyiptomi rovásírással, és kézzel festett könyv volt. Teleki hat évtizeden át egész Európában módszeresen gyűjtötte össze a nyomtatás kezdete óta megjelent legjelentősebb könyveket, köztük igazi ritkaságokat, ősnyomtatványokat is. Többek között Körösi Csoma Sándor tibeti-angol szótárát is. A könyvtár épületében, még megnézhettük a Bolyai Emlékmúzeumot. Itt is igazi ritkaságokkal találkozhattunk, mint például Bólyai Farkas által tervezett, és készített vaskályhával, továbbá személyes tárgyaival is. Innen az utunk egyenesen a Várba vezetett, amit a XVII. század első felében építettek, egy korábban a Habsburgok által lerombolt vár helyén. A várudvarban található egy gótikus stílusban a 14-15. században épült református vártemplom is. Nevezetessége, hogy többek közt itt választották erdélyi fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet. Sétánk során megtekintettük azt a 18. században épült barokk stílusú katolikus templomot, ahol 1996-ban Gery misézett. Sajnos csak rácson keresztül tudtunk leskelődni, mert a Templom belseje zárva volt. Így is rácsodálkozhattunk a gyönyörűen festett freskókra, a mesterien faragott szószékre, és az oltárra. Utunk innen egy 1934-ben elkészült Ortodox katedrálishoz vezetett, ahol éppen egy ifjú pár mondta ki a boldogító igent. Soha sem jártam még ilyen templomban, de nem is voltam tőle elragadtatva. Számomra a túldíszítettséget jelentette. Azt el kell ismerni, hogy a kupola freskóit nagyon szépen festették meg. Tovább sétálva eljutottunk a Kultúrpalotába is. Egyik érdekessége, hogy a külső, és belső díszítésben a gödöllői művésztelep alkotói vettek részt, akiknek a legfőbb törekvése az volt, hogy a korabeli szecessziós stílusirányzatot a magyar népművészettel ötvözzék. A nagy hangversenyteremnek különösen értékes orgonája van, amely az egyik legnagyobb Európában. A Kultúrpalota egyik talán legcsodálatosabb része, az úgy nevezett Tükörterem. 12 festett üvegablaka, a hun őstörténetből, és székely népballadákból vett jeleneteket mutatja be mesterfokon. Fantasztikus élethű ábrázolással. Itt található még két darab muránói óriás tükör is, amit nem szeretném, ha nekem kellene tisztítani:-) Sétánk végén egy hangulatos kert vendéglőben kötöttünk ki, ahol egy picit kifújtuk magunkat, hogy tovább mehessünk újj utakra fel:-)
folytatás holnap:-)
|
