Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/116025
|
2005.09.03.Kiválasztás??
Sokak szerint a kezdeményezés a férfi dolga. Mások pedig azt vallják, az első, figyelemfelhívó lépést mindig a nők teszik meg, függetlenül attól, hogy ez a kiszemelt úriemberben tudatosul-e vagy sem. Riportunk szereplői fittyet hánytak a klasszikus etikettre, és megszerezték azt, akire vágytak.
Elment, hogy visszajöhessen
Rebeka tizennégy évesen eldöntötte: egy napon András felesége lesz. Annak ellenére határozott így, hogy a fiú hosszú ideig észre sem vette. Egy rajongó tini lány volt a sok közül, ráadásul még csak se külsőleg sem az esete. András ugyanis a gimnázium, sőt a kisváros kedvence volt, a népszerű orvoscsalád sikertörténetének folytatója: éltanuló, nyelvzseni, kosárlabdabajnok, az iskola sztárjaiból verbuválódott rockegyüttes gitárosa, és persze hírhedt szívtipró.
Azt beszélték, hogy már az érettségi előtti évben pikáns viszonyba bonyolódott: legszebb évfolyamtársnőinek becserkészése után egy elvált asszonynak, ráadásul egykori tanítónőjének csapta a szelet. Rebeka akkortájt került a gimnáziumba, és a gólyabálon, amikor meglátta Andrást a színpadon, életében először és utoljára, szerelmes lett. Érzelmein az sem változtatott, hogy évekig egy szót sem váltottak a fiúval. Sőt, amikor a fiú már Pestre járt egyetemre, látni is csak ünnepek táján látta, az utcán futottak össze, vagy házibulikban figyelte valamelyik sarokból szívdobogva hódítási manővereit. Aztán tizenhét évesen gondolt egy merészet, és egy pénteki napon órák után fölült a vonatra, mert azt hallotta a bátyjától, hogy Andrásék játszanak aznap az egyetemi klubban. Eltervezte szépen, hogy csábos lesz, kacér és ellenállhatatlan. Aztán jött az este, és annak ellenére, hogy mint egy igazi tini, félszeg volt, pirulós és bátortalan, mégiscsak megakadt a szeme rajta, no nem Andrásnak! , hanem a cimborájának. És mert András éjfél után nem sokkal távozott, egy csábos, kacér, ellenállhatatlan dívával a karján, Rebeka a bátyja lakásán sírdogálta át az éjszakát, és elfogadta a jó barát másnapi randiajánlatát. Így történt, hogy rövidesen tagja lett András társaságának. Olyannyira, hogy mikor évekkel később ő is a fővárosba költözött, a fiú albérletében kapott a felezett rezsi fejében szobát. És bár András továbbra is mindenki másnak udvarolt, Rebeka hitte, most már hamarosan elnyeri állhatatosságának jutalmát. Úgy vélte, a fiú meghódításának legbiztosabb módja, ha szép lassan nélkülözhetetlenné teszi magát. Pakolt utána, főzött rá, lelkizett vele, ha gondjai voltak (a testi vigasztól sem rettent vissza, ha úgy adódott), és intézte az ügyes-bajos dolgait, mert Andrásnak semmire se jutott ideje a munka, a zenélés és persze a lányok mellett. Közben pedig unalom és magány ellen begyűjtött néhány kitartó, többé-kevésbé szórakoztató udvarlót. Akik tudták, mert persz! e mindenki rájött előbb vagy utóbb, hogy Rebeka szíve makacsul foglalt . Fel is adták a küzdelmet hamarosan, kivéve az egy Tamást, aki, mint Rebeka, szerette a harcot, pláne a reménytelent, és odáig ragadtatta magát, hogy feleségül kérte a lányt. Rebeka hosszan töprengett aznap este a még mindig közös bérleményben. A földön szétszórt piszkos ruha, piszkos edényekkel telehányt mosogató és András kulcsra zárt ajtaja fogadta, mint általában. Rendbe tett mindent még utoljára, és virrasztott, míg a fiú vendége távozott. Akkor megmondta, hogy ő most elmegy. És megcsókolta Andrást búcsúzóul. A fiú meg csak állt mélán, kezében a bőrönd, amit a taxihoz cipelt, és mint drámai pillanatokban rendszerint a férfiak, menni engedett, hogy szólni ne kelljen. Egy egész perc telt el, míg hiányozni kezdett a lány, egy egész nap, hogy bevallja ezt magának, és egy egész hét, hogy felhívja. Aztán gyorsította volna ő az eseményeket, de akkor már a lány kérette, csak a miheztartás végett, magát. Ő a várást megszokta már, a fiú szenvedett tőle igazán. De mert a szerelme! t nem ölte meg benne sem idő, sem bánat, sem beteljesülés, mégiscsak visszahurcolkodott közös birodalmukba. És bár a házimunkában korántsem buzgólkodott annyit, hiszen másként is szerethetett már, nem sokra rá elvette őt András.
Nincs menekvés!
Rebekával ellentétben Klára türelmetlen fajta. A gyors döntések asszonya, ugyanakkor rafinált stratéga - nem véletlen, hogy szokatlanul fiatalon lett igazgatója egy nagyvállalatnak. A magánéletét is karrierjéhez méltó tudatossággal szervezi. Harminckét évesen, néhány rosszul sikerült kapcsolat tapasztalatát leszűrve, eldöntötte, nem választ többé partnert a versenyszférából. Elege lett a féltékeny vetélkedésből, a két zsúfolt határidőnapló állandó egyeztetéséből, és rövid töprengés után rádöbbent, hogy mellé egy szolid, szívós, otthon ülő, kevéssé becsvágyó értelmiségi, például egy tanárember való. Aki szereti és odahaza várja, mikor ő tizennégy órás munkanapját abszolválva, tornát esetleg barátnőt letudva, este hazaér. És nem zavarja, hogy élete párja jóval többet tesz a családi kasszába, mint ő, sőt alkalomadtán arra is rábírható, hogy vigyázzon a közös gyermekre.
Karifórum!!
|
