Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/46330
|
november 1.kedd
hát természetesen beigazolódik minden, minden megérzésem tuti biztos. ezért szeretek nő lenni.:) viszont a legtöbb esetben negatív érzések válnak 100%-osan be, a pozitívak már kevésbé. legalább tudom mire számíthatok, megvannak az előnyök. azzal a sráccal aznap vége is lett, rájöttünk hogy nem passzolunk, mondjuk ez nekem kissé csúfos csalódást okozott, nem kellett volna, dehát ez van, ez az élet, és már nem fáj, amit különben is csak magamnak okoztam. közömbös vagyok, és nem haragszom senkire, magamra sem (és ez nagy szó!). talán a női megérzésem abban sem hagyott cserben, hogy úgy éreztem nem kéne elszakadnom exbéjbtől. valamiért nem tudtam, pedig én általában könnyen túl teszem magam a szerelmi csalódásokon, ez esetben nem működött ez a képességem. azóta is sínylődök, de még közel sincs vége ennek a dolognak. valamiért sejtem, nem szabad hagynom. kökeményen ragaszkodunk, és ez -egyre jobban úgy érzem,- nem csak egyoldalú (részemről). nem szokásom hülyét csinálni magamból, bár párszor már sikerült, most még csak nem is erről van szó. már érzem egy ideje azokat a jelzéseket részéről, amiket eddig nem nagyon tudtam hova tenni, mindig magánál tart. nem hagy elszakadni, és ha éreztem volna hogy csak játszik velem, már rég nem itt tartanék. de azt hiszem másképp van. egyre többet ad ki magából, az érzelmeiről, irántam, meg úgy mostanában a dolgairól. nagyon sokat is vagyunk együtt, ahhoz képest, hogy ez nem túl normális egy ilyen magunkféle kapcsolatnál. elvégre szakítottunk, jóban maradtunk, de valami akkor sem stimmel, ez több annál, mintsem felszínesen elröhögjünk ha találkozunk. mindig ott van az a vibrálás, amit eddig nem értettem meg kettőnk között. azt hittem, csak a képzeletem ver át, és az iránta érzett szerelmemnek tudtam be a dolgot, mondván hülye vagyok. de most hogy ezt szavakkal is megerősítette, ennél nem kell több. lassan mindenre fény derül. vagyis mostmár nagyjából mindent értek. még fájnak a dolgok, van mit helyrerakni. a fejemben csak úgy kavarognak a mondatai, nagy vihar van még, és sok időbe telik hogy rendet rakjak. de lesz bőven, ettől nem félek. csak megint várat magára a boldogság. elmegy és félek hogy nem fog hazatalálni. itthagy a nagy semmiben, és kétségek között. aztán ki tudja mi lesz ennek a vége, és nem tudom érdemes-e várnom és nem csak üres szavakat takar-e az ígérete. (??) tudom hogy mindennek megvan az oka, és semmi sem történik véletlenül. de ahogy lezajlik a fejemben ez az egész, félek, túl kézenfekvő. valami csavarnak kell benne lennie, így nem kerek. tudom, most sok időt ugrok át így képzeletben, és ezalatt bármi történhet..talán nem kéne előre elképzelnem semmit. de most nagyon sok mindentől félek. megint várjak éveket, hogy aztán kapjak valamit, aminek egyáltalán nem biztos, hogy örülni fogok. vagy hogy a semmire várok. hogy egyedül leszek, miután belekostoltam abba, ami várhat rám, és aztán hagytam elengedni, ami igazán fontos, és többet nem jön vissza....nehéz egy ügy ez, teljesen letisztázatlan, és akkor ez még csak az én oldalam. annyira nem tudok semmit, hogy ez ijesztő. és hihetetlen, de mi van ha csak hülyének néznek megint. ijesztő az egész. de majd elválik, ahogy telik az idő.
|
