Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/120898
|
Milyen igaz... :(((
Irtózás az ünnepektől
Sokan éreztük már, hogy legszívesebben a világ végére menekülnénk az ünnepek elől. Legyen az karácsony, húsvét, egy rokonunk névnapja vagy a saját születésnapunk, másra sem tudunk gondolni, mint a velük járó kellemetlen és fárasztó kötelességeinkre. Ellenállásunk forrása legtöbbször az, hogy nem ünnepelhetünk úgy, ahogyan valójában szeretnénk. Pontosabban valamiért nem engedjük meg magunknak, hogy kedvünk szerint ünnepeljünk. Így ahelyett, hogy higgadtan átgondolnánk, mit is várunk az adott ünneptől (és közölni mernénk környezetünkkel), inkább előre és önként lemondunk az összes várható örömről.
Fóbiánkat általában az okozza, hogy puszta rutinból ragaszkodunk az ünneplés három tipikus és feltétlenül túlhaladott formai hagyományához: a családi körhöz, az ajándékozási mániához, és az erőnkön felüli vendéglátáshoz.
Súlyos tévhit, hogy feltétlenül családtagjaink körében kell ünnepelnünk. Az ünnep csak úgy az igazi, ha rólunk, a benne résztvevők öröméről szól. Az utált szokásoknak, és mások nyomasztó elvárásainak az örömhöz semmi köze. Karácsony egyedül, szűk családi körben, a barátokkal vagy valahol Afrikában? Kalandra fel! Ha összeszedtük a bátorságunkat, már csak szervezés kérdése.
A második megkérdőjelezhetetlennek tűnő közhely, hogy kötelező ajándékot adnunk, sőt, annak valami nagy anyagi-, és energia ráfordításról kell tanúskodnia. Az ajándék egyedüli értékét az adja, hogy a megajándékozott igényei szerint választjuk. Ha vesszük a fáradságot, és feltérképezzük, szíve mélyén mi mindenre vágyik a másik, a toronyórától a közös teázásig hajlamainknak megfelelően ezer dolog közül, szabadon választhatunk.
A harmadik rém a vendéglátás(tól vakulásig). Nagybevásárlás, sorban állás, cipekedés, végeláthatatlan, és időben elkészíthetetlen menüsor, drága italok, takarítás, terítés, öltözködés, unalmas beszélgetések, feszengés és jópofizás, bárcsak túl lennénk már rajta. Mivel igazából nincs is kedvünk az egészhez, nem tervezzük meg előre, hogyan bonyolítsuk az előkészületeket. Pedig könnyen megoszthatnánk a teendőket, ha van kivel, jó előre összegyűjthetnénk a szükséges pénzt, összeállíthatnánk egy egyszerűen elkészíthető, ízletes menüsort, és meghívhatnánk csak azokat, akikkel könnyedén jól érezzük magunkat.
Bevett szokásainkról lemondani nem éppen könnyű, de kezdetként legalább ábrándozzunk új, a magunk szája íze szerint kialakított ünnepi hagyományokról. A többi jöjjön magától.
|
