Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/120893
|
2006-04-06
Írnom kell, rólad, rólam, érzéseimről, neked, magamnak.
Örök igazság: a szerelem a legnagyobb, a legszentebb dolog, mit ha nem ismersz nem vagy nő, nem vagy férfi. Kell valaki, aki megért téged, kell, hogy úgy érezd, megérted. Valaki, ki úgy érzed, szeret, s a csókodtól, mint egy levél megrezeg. Vele álmodsz, vele ébredsz fel.
Keresed, őrülten, vágyaktól vezérelten és ha megleled, s azt hiszed, a tied, soha el nem veszted, mint esőcseppet a végtelen tenger, elnyel, magába fogad a csoda, a gyönyörű, tiszta, mély szerelem. Elvarázsolódsz, megismerkedsz, a barátod lesz, a varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda, megnyugszol, béke lesz a szívedben, és ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz.
Megtalálod az igazit, rád talál a szerelem, a nyolcadik, a legnagyobb csoda, földöntúli, mindenek feletti, úgy tekint rád, mint kisbaba ártatlan szeme minden újra, csodálkozón, kérdőn: velem is megeshet, valóban, létezhet? Minden más értelmét veszti, ócskáshoz kerül, hisz tündököl, minden mást elhamvaszt a szerelem vérvörös lángja.
A tiéd, megkaptad, vigyázz rá, zár el duplán-biztos páncélszekrénybe: a szíved közepébe, tápláld, szeress, és hagyd, hogy szeressenek, ne akard megmagyarázni, csak hagyd, cirógatni, végig simítani magadon az érzést, fogadd magadba, körülölel majd és megmelegít, akár nyári szellő, langyos, kristálytiszta mindenek ura, végtelen óceán.
A szerelmet az élettel együtt, és annak végéig tanulod, meg soha nem ismered, a magyarázhatatlan csodát, nincs képlet, nincs szabály, csak érzetek, érzelmek, haja fejed magába fogadó selyme, bársonya, mindig meglepő, magával ragadó arca, naponta megcsodálod, elvarázsol, magához láncol, mint tiszta oxigén, életet ajándékoz minden nap minden pillanatában.
Ajka, és ahogy csókol, megremegsz, ájulás, lábaid gyengék, mindenek súlya, a szerelem súlya nehezedik rájuk, álomtájra, álmok közé repít oly-oly könnyedén. Csak az ajkak beszélnek, minden más érdektelen, elmondják egymásnak a varázsigét, a Titkok Könyvét, belelapoznak, beleolvasnak, és rájössz mindez nem földi gyönyörűség, a csodák-csodáját éled át könnyedén. Nyakán az inak, megfeszülnek, és te magadba szívo női illatát, melyhez nincs hasonló, nincs más kábulat, rácsodálkozol testének minden elrejtett kis pontjára, szemed színt vált, magával ragad a gyönyör, nem tudod, mit miért, hol és hogyan, és őmagába fogad, rád tapad, eggyé válik veled, megszűnik tér s idő, szerelemvörös betűkkel íriszébe égeted gondolatod: SZERETLEK!
Szerelempárás testére tekintve egy érzés, két karodba zárd, öleld, féltőn, óvón, nem engednéd, kell, bódítóan kell neked, minden pillanat minden pillanatában, örökké, hiszed, a halál is legyőzhető, mindig szeretni akarod, vigyázni rá, táplálni, vigyázni a csodát, ismételni, csökönyösen ismételni, mert nem lehet megunni.
Létezhetsz, mert létezik, szerethetsz, mert szeret, beszélhetsz, érti szavad, érti, felfogja, mit mondasz, de csak rábólint, hisz neki annyira egyértelmű, mint hogy holnap is lesz egy nap, felkel a nap, forog a föld. De azért hálás neked, bólint, ő is úgy gondolja, amit elsuttogtál: MEGSZERETTELEK ÉLETRE-HALÁLRA!
|
