Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/33841
|
2006-09-09
Hát megint jó reég nem írtam,de most úgy érzerm,hogy muszály írnom,nem érdekel,hogy ki olvassa ki kell írnom magamból a dolgaimat.Szóval úgy érzem,hogy káosz az életem.Ezt főleg az elmúlt 3 évben érzem,mióta apám elvált anyámtól.A probléma szerintem és nagymamám szerint is kb 5-6 éve kezdődött, amikor apám nővére meghalt.Ekkor apám házassága válságba került,mert apám megijedt,hogy ő már 51-52 éves,és még nem élte ki magát,meg hogy annyi idős korába,mint a nővére meg fog halni,és úgy gondolta,hogy ennek az lesz a legjobb módja,hogy kb 25 év után elválik anyámtól.Abba sajna már nem gondsolt bele,hogy ennek mik lesznek a következményei.A következmények az lettek,hogy elkezdett összeomlani a régi életünk,és apám különköltözésével és a válás elindításával össze is omlott.Igaz,hogy én 3 éve 15 éves voltam,a húgom 13 az öcsém meg 3 éves.Apám a válással anyámat abba a nehéz helyzetbe hozta,hogy anyám kénytelen 3-4 helyen dolgozni,hogy minket eltartson,ez azt jelenti,hogy anyám látástól vakulásig dolgozik és csak este későn kerül elő és ez mindannyiunknak nagyon nehéz.Szegény jelenleg 70 éves nagymamámra is nagy terhet ró,mert így megszünt neki a nyugodt öregkor lehetősége.Apám különköltözése után hírtelen megszűntek a hasznos szabályok,és húgom hírtelen túl nagy szabadságot kapott,és ezzel nem tudott mitt kezdeni és valamiért hatalmas család és főleg anya és mama iránti düh tört elő belőle.Igaz ő még most se találja a helyét.Én úgy érzem,hogy a nyugodt szabályozott biztos családi rend megszűnése nagy csapás volt,mert úgy érzem,hogy 15 évesen átestem a felnőtt létbe,pedíg erre nem készültem fel.(Apám is 10 éves korába elvesztette a szüleit,szóval neki is nehéz lehetett,de szerintem nekem nehezebb,mert én máshogy működöm,minint ahogy ő működik.)hírtelen fel kelett nőnöm,és a problémáim melett az öcsém is hozzám menekül,mert most én vagyok a családba a rangidős,és én ezt nehzen viselem.Szegény öcsémnek sincs rendes gyerekkora,mert apa kiesésével egyszerűen nincs időnk,se kedvünk,se türelmünk rá,és ezért rendetlen,meg szófogadatlan,mert gyerek és azt hiszi,hogy így felhívhatja magára a figyelmet.Én meg egyre több elvárással szembesülök,mert úgyérzem,főleg most,hogy 18 éves vagyok,hogy mindenki azt várja el tőlem,hogy nőjek fel legyek felnőtt,viselkedjek úgy mint egy felnőt stb.De éln ettől iszonyodom,mert úgy érzem,hogy rámlett erőltetve a felnőttség,ezért nem dolgozom nyáron,de apám is évről évre nyaggat,hogy dolgozzak nyáron,meg tanuljak,jólvan na,de ilyen káoszba hogy tudjak tanulni?Nem érzem a családi biztonságot,főleg most,hogy a Gyúrcsány csomag miatt létbizonytalanságban élünk.Nem akarok elnőni:
1.)Még nem akarok felnőni,mert még nem vagyok készrá.
2.)Szőrnyű dolgokat látok a felnőtt életről.Most mit tegyek?Az öngyilkosságnak nincs értelme,mert attól még rosszabb lenne,meg hát meghalni sem akarok.
|
