Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/105554
|
régi al pápá
Na,újítottam az alomon,ha kíváncsi vagy a régire olvasd el..
Pippendáriusz adatlapja
Teve neve: Pippendáriusz / Sorszáma: [105554 AL]
Egy nap csak ötször szavazhatsz! További szavazati lehetőséget vásárolhatsz datolyáért!
--------------------------------------------------------------------------------
Ő egy lány,
magassága: 160 cm, súlya: 40 kg.
Születési idő: 1994-08-15 (12 éves)
Horoszkóp: oroszlán
Távolság a lakhelyedtől: Közös település!
Szeme színe: zöld
Haja színe: barna
A haja... hosszú
Stílusa: egyedi
Az adatlap közvetlen linkje: http://teveclub.hu/users/105554
Nah,jóvan,megcsinálom az alom..
Szal.:12 éves Bp-i csaj vok,Vivi a nevem.A Herman Ottó ált. iskolába járok(h ezt minek írtam le?O.O).Zene a mindenem+a gép,nomeg a haverok.Imádok bulizni,énekelni,írni,olvasni,táncolni is csk nemtok:(,utálni vkit ha oan a hangulatom,nézegetni magam a tükörbe(félreértés ne essék,nem tartom magam szépnek és utálom is magam,de ezt oan jó csinálni),kritizálni,fényképeket gyártani(nem magamról!,de aról is végülis).
Szeretem:a rockot,popot,meg minden mást,a banánok köztöt:D,a farkasokat IMÁDOM,oan édiik!,a macskákaat is IMÁDOM(vad és házi macsekok),nomeg persze a GÖRÉÉNYT,az a legédibb az összes közül!(nomeg a legbüdibb:D),és imádok mindent ami undorító v félelmetes!
Utálom/utálok:tanulni,takarítani,vásárolni,mindent ami a divattal kapcsolatos,a th-t,blog 27et nem annyira,csacska angyalt,jóban roszbant,lányos dolgokat,stb
tulajdonságaim:NAON RITKÁN kedves,bunkó,szemét,lusta,trehány,makacs,önfejű,a töbi nem jut az eszembe..:S:(
Kedvenc:
-zene/énekes:afi,pink,marilyn manson,fergie,bep,nelly furtado,evanescence,panic!at the disco,rihanna,avril lavigne,kelly clarkson,gween stefani,cassie,stb
-film:halálos iramban1-2,riddick1-2,karib-tenger kalózai1-2,a vándorló palota(mesze),cihiro szellemországban(aszem ez a címe)meg még nemtom mi,éés nem jut más az eszembe..már megint...
-szín:fekete,sötétzöld,sötétkék,meg minden ami sötét
-kaja:pizza:))
-pija:nestea
és enyí písz-pász!
Pá!
Ui.:ha vki ezek után azt meri mondani h üres az adatlapom..nos..én..pipa leszekxD
Szaturnusz
A Szaturnusz a hatodik bolygó a Naptól számítva. Óriásbolygó, a második legnagyobb a Naprendszerben a Jupiter után. A Szaturnusznak látványos, jégből és törmelékekből álló gyűrűje van. Szaturnuszról, a római istenről nevezték el. Jele az isten sarlójának stilizált képe (Unicode: ♄). A Szaturnusz igen nagy arányban hidrogénből áll, az egyetlen bolygó a Naprendszerben, amelynek a víznél kisebb a sűrűsége: egy képzeletbeli kísérletben „úszna a vízen”.
A Szaturnusz a Naptól a hatodik, méretét tekintve a második legnagyobb bolygó.
Naptól mért távolsága: 1,429,400,000 km (9.54 CSE)
egyenlítői átmérő: 120,536 km; sarki átmérő: 108,728 km
tömeg: 5.688e26 kg
Szaturnusz az egyik legősibb római isten. A vetés, a vetőmag istene, a könyörtelen idő jelképének tekintették. A görög mitológiabeli titánnal, Kronosszal azonosították; aki apját Uránoszt megcsonkítva, feleségül véve saját leánytestvérét Rheiát került az égi trónra; és akinek azt jósolták, hogy egyik fia fogja megfosztani a trónjától. Ezért valamennyi gyermekét alighogy megszülettek sorjában lenyelte, így akarván elkerülni a jóslat beteljesülését. Rheia azonban kijátszotta Kronoszt: megszülte legkisebb fiát Zeuszt, de egy bepólyázott követ adott át férjének. Zeuszt egy Kréta szigeti barlangban felnevelték, majd felnőve legyőzte apját, megmentette testvéreit.
Az ókorban is ismert bolygók közül a Szaturnusz a legtávolabbi. Távcsővel vizsgálva pompás látvány nyújt. A Jupiterhez hasonlóan ezt a bolygót is az egyenlítőjével párhuzamos, világos és sötét csíkokból álló mintázat borítja, de a sávok sokkal szabályosabbak, bár kevésbé körülhatároltak, mint a Jupiter sávjai, és színük is halványabb. A fénylő foltok is ritkábban tűnnek fel.
A Szaturnuszt először a Pioneer-11 látogatta meg 1979-ben, majd később a Voyager-1 illetve a Voyager-2.
A Szaturnusz korongja határozottan sárgának tűnik, egyenlítői területei enyhén vörösesek, övei barnás, sarkvidékei pedig kékesszürke árnyalatúak. E színek alkalmanként módosulhatnak, de különösen szembeötlőek, ha vörös, sárga és kék színszűrőn keresztül készített fotókat hasonlítunk össze.
A Szaturnusz gyűrűi pontosan a bolygó egyenlítői síkjában fekszenek. Egy teljes Szaturnusz-év leforgása alatt a bolygó gyűrűrendszerét "alulról" és "felülről" egyaránt szemügyre vehetjük. Amikor a Szaturnusz valamelyik napfordulópontja közelében jár, vagyis amikor a bolygó forgástengelye éppen felénk -illetve tőlünk el- mutat, az égitest majdnem kör alakúnak látszik. Ekkor tárul fel előttünk legszebben a gyűrűrendszer, ekkor vehetjük szemügyre felületének legnagyobb hányadát. Ahogy a bolygó közeledik egyik vagy másik napéjegyenlőségéhez, tehát azokhoz a helyzeteihez, ahol gyűrűjét éppen éléről figyelhetjük meg, egyre jobban szemünkbe ötlik ellipszoidális alakja, amely jócskán lapult. Egyenlítői sugara 10%-kal haladja meg a poláris sugarát. A szaturnuszi napéjegyenlőségek idején a gyűrűrendszer hajlásszöge minimálissá válik, a gyűrűk csupán keskeny vonalként figyelhetők meg, sőt esetleg néhány órára -amíg a Föld áthalad a gyűrűk síkján- látszólag el is tűnhetnek. A Szaturnusz látszólagos fényessége nagymértékben függ attól, hogy látóirányunkkal mekkora szöget zár be a bolygó gyűrűrendszerének síkja.
A Szaturnusz gyűrűit elsőként Galilei figyelte meg 1610-ben. Kezdetleges távcsöveivel azonban még nem tudta megállapítani valódi szerkezetüket. Ő még úgy gondolta, hogy Szaturnusz három, egymáshoz nagyon közel keringő bolygóból álló rendszer (melyek közül a középső mintegy háromszor akkora méretű, mint a két oldalsó), s néhány évvel később amikor a Föld áthaladt a gyűrűk síkján, a szem elől tévesztette a két "kísérőt", Galilei egy ősi mítoszt idézett fel, panaszosan megkérdezve: "Vajon a Szaturnusz lenyelhette gyermekeit?" Több mint negyven esztendőnek kellett még eltelnie addig, amíg egy holland csillagász, Huygens megadta a gyűrűk pontos leírását (1655). A gyűrűk különálló részecskékből épülnek fel, amelyek mind önállóan keringenek a bolygó körül a Kepler törvényeknek megfelelően, ezért a gyűrűrendszer külső része a leglassabban, míg a belső része a leggyorsabban mozog.
Földi távcsöveken át szemlélve a Szaturnusz gyűrűrendszerét hosszú ideig három külön összetevőből álló rendszernek ismerték.
A legkülső gyűrű volt az A gyűrű,
melyet a 4000 kilométeres Cassini-rés választott el a legfényesebb B gyűrűtől,
a legbelső pedig a bolygó korongjához képest halványnak, átlátszónak tűnő C gyűrű (Fátyolgyűrű).
A Földről különálló gyűrűnek látszó részeket a résektől csak a bennük található sokkal több vékony gyűrű (elemi gyűrű) különbözteti meg.
Az újabban ismert gyűrűk:
A D gyűrű különösen halvány
a Cassini-rés nem üres, hanem több elemi gyűrűt tartalmaz
az F gyűrű pedig számos egyenként nagyjából 10 km szélességű, összefonódó pászmából áll. Az F gyűrűt felépítő részecskéket két terelőhold, a Pandora és a Prometheus gravitációs hatása rendezte keskeny szálakba.
A Szaturnusz fényes gyűrűi élesen különböznek a Jupiter és az Uránusz sötétebb rendszereitől. 1675-ben Cassini olasz csillagász sötét rést talált a fő gyűrűben. A rést mindaddig üresnek tartották, míg az első űrszondák meg nem jelentek a Szaturnusz mellett, ám ekkor kiderült, hogy a Cassini-féle résen belül számos, elemi gyűrűkből álló rendszer található. (A Szaturnusz holdjainak gravitációs ereje hatással van a gyűrűrendszerben keringő részecskékre, ennek hatására jött létre a Cassini-rés.)
Roche 1850-ben kimutatta, hogy a bolygókhoz túlságosan közel keringő holdak szétmorzsolódnak a gravitációs erők hatására, mivel a bolygóhoz közelebbi részei gyorsabban akarnak keringeni, mint a távolabbiak. Ha a hold is és a bolygó is ugyanolyan sűrűségű anyagból épül fel, akkor ez a "veszélyzóna" a bolygó középpontjától 2,44 bolygósugárnyi távolságban húzódik. A Szaturnusz legbelső ismert holdja a Mimas e kritikus távolságon kívül van ugyan, de a gyűrűk teljes egészükben azon belül helyezkednek el. Elképzelhető, hogy a gyűrűrendszer valaha a bolygó egyik holdja volt, amely széttöredezett, vagy talán olyan anyagból keletkezett, amelynek a bolygórendszer születése óta sohasem volt lehetősége arra, hogy nagyobb égitestté álljon össze.
A Szaturnusz a gázbolygók családjába tartozik, és eltérően a Föld típusú égitestektől nincs szilárd felszíne.
A bolygó átlagos sűrűsége 0,7 g/cm3, minden ismert bolygóénál, sőt még a vízénél is kisebb.
A Szaturnusz légköre hidrogénből és hidrogénvegyületekből, valamint 6% héliumból áll. (Hasonló a Jupiteréhez, csak ott kicsit nagyobb a héliumtartalom.) Hasonlóan a Jupiterhez a Szaturnusz kétszer annyi hőt bocsát ki, mint amennyi a bolygóra érkezik. Mivel a Szaturnusz kisebb tömegű, mint a Jupiter, sokkal gyorsabban hűlt le, ami lehetővé tette, hogy a hélium cseppecskék formájában kicsapódjon. Ez esőszerűen lehull a bolygó belsejében, miáltal a légkör héliumban elszegényedik, a belső rész viszont felmelegszik. Valószínűleg ez lehet a nagyobb hőkibocsátás oka.
A Szaturnusz légkörének szélviharai, légörvényei, hullámai és egymással kölcsönhatásban lévő foltjai arról tanúskodnak, hogy e különös világ belsejéből a hő hevesen áramlik kifelé.
A Szaturnusz mágneses tere erős, és mágneses mezejének tengelye 1 fokos szögben hajlik a forgástengelyéhez.
A Szaturnusz 18 holdjának van neve, több holdja van mint bármelyik más bolygónak. Biztos azonban, hogy további kisméretű holdak várnak felfedezésre.
A bolygó középpontjától mért távolságuk 133600 kilométertől majdnem 13 millió kilométerig terjed. Legnagyobb közülük a Titán, amely alig kisebb mint a legnagyobb Galilei-hold a Ganymede. Négy holdnak az átmérője 1000 km felett van (1060 - 1530 km), nyolcnak az átmérője 80 és 500 km közötti, míg a maradék öt hold átmérője 40 km alatt van. A legkülsőt, a Phoebét kivéve valamennyi direkt keringésű hold.
A Szaturnusz Phoebe nevű holdja volt az első hold amit csillagászati fényképfelvételen fedeztek fel (1898-ban). A Phoebe keringési iránya retrográd.
--------------------------------------------------------------------------------
A Szaturnusz holdjai
Szaturnusz 18 holdjának van neve, több holdja van mint bármelyik más bolygónak. Biztos azonban, hogy további kisméretű holdak várnak felfedezésre.
Távolság Sugár Tömeg
Hold (000 km) (km) (kg) Felfedező Dátum
---------- -------- ------ ------- ---------- -----
Pan 134 10 ? Showalter 1990
Atlas 138 14 ? Terrile 1980
Prometheus 139 46 2.70e17 Collins 1980
Pandora 142 46 2.20e17 Collins 1980
Epimetheus 151 57 5.60e17 Walker 1980
Janus 151 89 2.01e18 Dollfus 1966
Mimas 186 196 3.80e19 Herschel 1789
Enceladus 238 260 8.40e19 Herschel 1789
Tethys 295 530 7.55e20 Cassini 1684
Telesto 295 15 ? Reitsema 1980
Calypso 295 13 ? Pascu 1980
Dione 377 560 1.05e21 Cassini 1684
Helene 377 16 ? Laques 1980
Rhea 527 765 2.49e21 Cassini 1672
Titan 1222 2575 1.35e23 Huygens 1655
Hyperion 1481 143 1.77e19 Bond 1848
Iapetus 3561 730 1.88e21 Cassini 1671
Phoebe 12952 110 4.00e18 Pickering 1898
A Szaturnusz gyűrűi
Távolság Szélesség Tömeg
Gyűrű (km) (km) (kg)
---- -------- --------- ------
D 67000 7500 ?
C 74500 17500 1.1e18
B 92000 25500 2.8e19
Cassini-rés
A 122200 14600 6.2e18
F 140210 500 ?
G 165800 8000 1e7?
E 180000 300000 ?
(Távolságot a Szaturnusz középpontjától a gyűrű belső széléig kell érteni.)
Szaturnusz
Eredeti verzió: http://www.solarviews.com/eng/saturn.htm
A tények
Naptávolság: 1,429,400,000 km (9,5388-szereosa a Földnek)
Egyenlítõi sugár: 60268 km (9,4494-szerese a Földnek)
Tömeg: 5,68826 kg (95,181-szerese a Földnek)
Holdja: sok
Sûrûsége: 0,69 g/cm3
Forgási sebesség: 10,233 óra
Keringési idõ: 29,458 év
Keringési sebesség: 9,67 km/sec
Nehézségi erõ: 9,05 m/s2
Szökési sebesség: 35,49 km/s2
Átlagos felhõ-hõmérséklet: -125 °C
Légköri nyomás: 1,4 bar
Légköri összetevõk: hidrogén (97%), hélium (3%).
A Szaturnusz a 6. bolygó a Naptól számítva és a 2. legnagyobb a maga 119300 kilométeres egyenlítõi sugarával. A régebbi távcsöves megfigyelések után még nem sikerült eleget megtudni a legnagyobb gyûrûrendszerrel rendelkezõ bolygóról, viszont a Voyager 1980-'81-es expedíciója után az ismeretanyag drasztikusan megnõtt. A Szaturnusz nagyon gyorsan forog, hiszen mindössze 10 óra 39 perc kell egyetlen szaturnuszi naphoz, míg egy ottani év 29,5 földinek felel meg. Az atmoszféra túlnyomórészt hidrogénbõl, valamint némi héliumból és metánból áll. A Szaturnusz az egyetlen planéta, melynek sûrûsége ritkább, mint a vízé! (közelitöleg 30%-kal) Ha valahol találnánk egy elég nagy vízóceánt, akkor Szaturnusz lebegne a felszínén. A Szaturnusz légkörében nem található olyan jellegzetes akakzat, mint a Jupiter Nagy Vörös Foltja.
A szaturnuszi szél meglehetõsen nagy sebességgel fúj. Az egyenlítõhöz közel eléri a másodpercenkénti 500 méteres értéket is! (1800 km/h!) A szél többnyire keleti irányban fúj. A legerõsebb szelek az egyenlítõ mentén fújnak és erõsségük, valamint sebességük egyaránt tiszteletre méltó. 35 foknál nagyobb magasságoknál a szelek iránya idõnként megváltozik, tehát keleti és nyugati szél egyaránt elõfordul.
A Szaturnusz gyûrûi a legszebb objektumok közé tartoznak az egész Naprendszerben. A gyûrû szerkezete igen összetett és sok részre tagolt. Egyes gyûrûk között kisebb-nagyobb rések és hézagok vannak. A legnagyobb hézagot Cassini-résnek hívjuk, mely az A és B jelõ gyûrûövezetet választja el, mivel ezt Giovanni Cassini fedezte fel 1675-ben. Az Encke-rést, amely az A övezetben található Johann Encke feldezte fel 1837-ben. Az ûrszondák megmutatták, hogy a a nagyobbnak hitt gyûrûk valójában sok igen kicsi, apró gyûrûre bomlanak szét. A gyûrûk eredete pontosan nem ismert. Lehetséges, hogy a Szaturnusz gravitációs ereje zilált vagy robbantott szét egy holdat, melynek részeibõl alakult ki a jelenlegi gyûrûs struktúra. Az azonban bizonyos, hogy a gyûrûk anyagában markánsan látható a fagyott vízjég jelenléte. A jégdarabkák és/vagy a kövek mérete pár centimétertõl több méterig terjed. A sok keringõ objaktum közül rengeteget elragadott a környéki holdak gravitációja. A jelenséget legjobban az F-gyûrû és a két Shepherd-hold mutatja be. Sugárirányban is vannak rések a gyûrûkön. Ezt leginkább a B-gyûrûn észlelte a Voyager ûrszonda, melynek anyaga többnyire finom, szemcsés por.
A Szaturnusznak 18 néven nevezett holdja van, de ebbõl tucatnyi olyan kicsi, hogy csak repülõ köveknek lehetne nevezni õket. Ilyen szempontból nézve legalább 6 valódi szatellitát tarthatunk számon! A holdak valódi számát 24 körülire lehet becsülni, de ez még változhat.
A Szaturnusz animációi
A Szaturnusz körbefordulása.
A Szaturnusz gyûrûi.
A Hubble ûrteleszkóp által felfedezett szaturnuszi vihar.
A Tethys hold keringése.
Az Enceladus hold forgása.
A Janus hold forgása.
A Titán hold forgása.
A Szaturnusz képei
A Szaturnusz a Rhea és Dione holdakkal
A NASA Voyager-2 ûrszondája készítette ezt a felvételt 1981. július 21-én 33,9 millió kilométer távolságban a bolygótól. A két holdacska kék pontként követi a bolygót a felvétel bal alsó részén. A Voyager-2 a legjobb közelséget 1981. augusztus 25-én érte el. (© NASA/JPL)
A Szaturnusz belseje
Ez a rajz mutatja be a Szaturnusz belsejét. A legkülsõ réteg elsõsorban molekuláris hidrogén. Ahogy mélyebbre megyünk, úgy növekszik a nyomás 100000 bar-ra és a gáz cseppfolyósodása elkezdõdik. Amint a hidrogén eléri az 1000000 bar-os nyomást, úgy fémes tulajdonságúvá válik. Ebben az állapotban van a metán is. Ez a fémes hidrogénóceán alkotja a bolygó sugarának megközelítõleg felét. Ezen réteg alatt van a kemény mag, amelyet valószínûleg sziklaszilárddá préselt víz, metán és ammónia keveréka alkot, illetve némi kõ. (© 2002 Calvin J. Hamilton)
Szaturnusz a Tétisz és Dione holdakkal
Ezt a Voyager-1 készítette 1980. november 3-án 13 millió kilométerre a bolygótól. A bolygó három gyûrûjének és a Thétisz holdnak az árnyéka kiválóan látható a felhõk tetején. Továbbá tisztán kivehetõ a mintegy 3500 kilométer vastag Cassini-rés, amely az A- és B-gyûrût választja el egymástól. Ezen felül az árnyékon jól látható az Encke-rés, amely egy további határolósáv a B- és C- gyûrûk között. (© NASA/JPL)
Búcsúkép
Két nappal a Szaturnusz-közeli pont után a Voyager-1 még egyszer visszafordult, hogy egy búcsúfelvételt készíthessen a gyûrûs bolygóról. A felvétel pillanatában 5 millió kilométerre volt a planétától. Ez a kép soha nem készülhetett volna egy földi teleszkóppal, mivel a Földrõl nézve mindig csak a napsugarak által megvilágított részt lehet jól látni. (© 2002 Calvin J. Hamilton)
A Szaturnusz fázisai
Ez a kép a Szaturnusz különbözõ fázisait mutatja be, ahogy a Földrõl látni lehet. Ez indokolja azt a különös, régi felfedezõk által hihetetlennek tartott tényt, hogy a Szaturnusz hol nagy kövérkés volt, hol meg egyszerûen gömb alakú.
Hamis színekkel
Ezt a képet a NASA Hubble ûrteleszkópja készítette és a Szaturnusz legfelsõ felhõinek rétegzõdését lehet segítségével megfigyelni.© NASA
Haragos Szaturnusz
A Voyager-2 által készített felvételen a vörös szín kicsit erõsebb, hogy a gyûrûk alatti vihart jobban meg lehessen figyelni!© NASA/JPL
3 holdacska
Ezen a Voyager-2 által készített, némileg hamis színekkel kiegészített felvételen 3 holdat is jól meg lehet figyelni.© NASA/JPL
A Szaturnusz holdjai
A Szaturnusznak hivatalosan bejegyezve 18 holdja van, de ennek ellenére elõfordulhat, hogy vannak még kisebb, egyenlõre fel nem fedezett repülõ kõdarabkái. A sejtés több, mint valószínû, hiszen a Voyager-szondák több, egyenlõre jelöletlen és feldedezetlen holdacska nyomát, illetve árnyékát mutatták meg. Az egyik a Dione körül kering (Dione-B ?), a második a Tétisz és a Dione pályája között, míg a harmadik a Dione és a Rhea pályája között.
A holdak maguk nagyon különbözõek és egyedül a Titánnak van légköre. Szinte valamennyi hold a hagyományos, jól megszokott irányban kering. Egyetlen kivételt a Hyperion jelent a maga kaotikus pályájával. A bolygó kísérõi többnyire a Szaturnusz egyenlítõje felett keringenek, kivéve az Iapetust és a Phoebe-t. Valamennyi hold sûrûsége megközelítõleg 2 g/cm3. Ez is azt mutatja, hogy a holdak anyaga 30-40 % kõ és 60-70 % vízjég. A négy külsõ hold elég sötét, például a Phoebe a rá esõ fénynek mindössze 2%-át veri vissza. Hold Száma Sugara
(km) Tömege
(kg) Távolsága
(km) Felfedezõ Dátum
Pan XVIII 9.655 ? 133,583 M. Showalter 1990
Atlas XV 20x15 ? 137,640 R. Terrile 1980
Prometheus
1. kép, 2. kép. XVI 72.5x42.5x32.5 2.7*1017 139,350 S. Collins 1980
Pandora XVII 57x42x31 2.2*1017 141,700 S. Collins 1980
Epimetheus XI 72x54x49 5.6*1017 151,422 R. Walker 1966
Janus, +1 kép. X 98x96x75 2.01*1018 151,472 A. Dollfus 1966
Mimas,
1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép. I 196 3.80*1019 185,520 W. Herschel 1789
Enceladus, +1 kép. II 250 8.40*1019 238,020 W. Herschel 1789
Tethys,
1. kép, 2. kép. III 530 7.55*1020 294,660 G. Cassini 1684
Telesto XIII 17x14x13 ? 294,660 B. Smith 1980
Calypso XIV 17x11x11 ? 294,660 B. Smith 1980
Dione,
1. kép, 2. kép. IV 560 1.05*1021 377,400 G. Cassini 1684
Helene XII 18x16x15 ? 377,400 Laques-Lecacheux 1980
Rhea,
1. kép, 2. kép. V 765 2.49*1021 527,040 G. Cassini 1672
Titan,
1. kép, 2. kép, 3. kép, VI 2,575 1.35*1023 1,221,850 C. Huygens 1655
Hyperion VII 205x130x110 1.77*1019 1,481,000 W. Bond 1848
Iapetus VIII 730 1.88*1021 3,561,300 G. Cassini 1671
Phoebe IX 110 4.0*1018 12,952,000 W. Pickering 1898
Höhh..hát nemtom medig írta le,remélem mindet..na enyi elég pá
|
