Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/149504
|
2007-04-01
Sérült emberek boldogsága
Áldott, aki türelmesen
Meghallgatja nehézkes szavunkat,
Mert úgy rájövünk, hogy
Ha kitartóak vagyunk,
Meg tudjuk értetni magunkat.
Áldott, aki nem szégyell
Nyilvánosan mutatkozni velünk,
És nem törődik a ránk bámuló idegenekkel,
Mert a társaságában,
Mennyei megkönnyebbülés az életünk.
Áldott, aki sohasem siettet,
És ezerszer áldott, aki nem veszi ki
A munkát a kezünkből,
Hogy megcsinálja helyettünk,
Mert sokszor csak időre van szükségünk,
Nem segítségre.
Áldott, aki segítségünket kéri
Mert a legnagyobb szükségünk,
Csak arra van, hogy szükség legyen ránk.
Áldott, aki mindezen cselekedeteivel
Bizonyítja számunkra,
Hogy nem a sorvadt izomzatunk,
Vagy sérült idegrendszerünk tesz
Minket egyénivé,
Hanem énünk melyet isten adott,
S melyből semmi gyöngeség nem von le semmit.
Áldottak mindazok, akik tudják,
Hogy én is ember vagyok,
S nem várják el tőlem, hogy
Szentként viselkedjem, csak azért
Mert sérültnek születtem.
Áldottak mindazok, akik elfelejtik
Testem tökéletlenségét
És csak a lelkemet látják.
Áldottak mindazok, akik teljes embernek
Látnak,
Egyedülinek és egésznek,
És nem csak egy roncsnak
A Teremtő tévedésének.
Áldottak mindazok, akik
Olyannak szeretnek, amilyen vagyok,
Nem gondolnak arra,
Hogy milyen is lehettem volna.
És áldottak az én barátaim
Akiktől függök
Mert ők az én életem
Tartalma és öröme.
A sérült emberek boldogsága írta Lecó Edina
|
