Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/57647
|
Fővárosi lebuj télen
Volt egy hely, a Blahá-n, a Keleti pályaudvartól nem messze. Igazi lerobbant lebuj. Budapesten jellegzetesek a pince lebujok; berkanak egy zenegépet, faasztalokat és mivel pince, ezért nincsenek ablakok, csak világítás. A vendégek 1/3-át kb az alkoholista törzsvendégek teszik ki, akik azért melóznak, hogy utána eligyák a pénzt.
Szóval néhányszor voltam ebben a Veszett Kutya nevezetű ritkaszar lebujban, ami annyira kritikán aluli, hogy azt már kocsmának se lehet nevezni. Veszett Kutya a csávó neve volt aki vmi bandita volt vagy nemtom..Mára már megszűnt (hál'istennek) Igazából nem a hely volt a tragikus, hanem az emberek akik odajártak. Mikor odajártunk, még nem lehetett érezni, hogy a lebuj élete már a végét járja. A napok szokásosak voltak, egészen 11 éves (!) kortól 20+ ig jártak oda hitüket és reményüket vesztett rockerek és punkok, mélydepressziósok, akik alkoholba fojtották szomorúságukat. Eleinte próbáltam beilleszkedni, csak hogy megértsem a depressziósokat, de nem sok idő kellett hozzá h rájöjjek, ez nekem nem fog menni. Nem akarok példákat hozni, hogy miket hallottam és miket tanultam meg, mert ugye ezt bárki olvashatja (korhatárra való tekintet nélkül) szal csak annyit, hogy egy értékes pillanat sem volt abban az időben, és minnél inkább jól akartam érezni magam annál inkább romboltam magam hosszútávon. Én elég önfejű vok ("mondj amit akarsz, de én szarok rá" című filozófiám) szal nekem bármennyiszer mondhatták anyámék, hogy nehogy rossz társaságba kerüljek. Én elég értelmesnek tartottam magam ahhoz, hogy ezt felfogjam, és azt hittem h értettem miről beszélnek anyámék. De vannak dolgok, amiket nem tudsz megérteni amíg meg nem tapasztalod... szóval itt sokszor nem az értelem számít. Az értelem ahhoz kell h felismerd és kiértékeld hol hibáztál.. :P Szóval ha magad mellé szerzel olyan haverokat, akiket időközben megkedvelsz és már barátok lesztek, akkor észre sem veszed, ha rossz úton vagy.
ennyit a mai szuperfilozófiámról.
Esős szar idő van. Utálom az ilyen decembert. Ha már tél ako legyen hó. Nem ilyen esős időnként latyakos cuccal az utakon. Régen sokkal izgalmasabbak voltak a telek mikor még kicsi voltam. Nem akarok olyan lenni, aki kiöregedve érzi magát abból, hogy bármi újat lásson. De azt be kell látni, h télen nincs semmi szabadtéri koncert, be kell érni a füstös, fővárosi bárokkal, pubokkal, klubokkal meg nemtom mivel. Az ilyen zárt lyukakban csak blues jöhet, mert az igazi blues az oda lett teremtve.
Mivel ezek korhatáros helyek (ált.), így nekem még van egy pár évem addig míg bemehetek.
|
