Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Tünde naplója


Tündér Lamia [255235 AL], gazdája Tünde
Ébredés

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/255235
Ébredés



Reggel egy bús arc rám nézett,
fáradt szemében könny égett.
Üresnek látszott e tekintet,
mi a tükörből rám tekintett.
Lemosta az arcáról a könnyeket,
sóhajtott, s folytatta az életet.




A tavasz első sugara melegíti a szíved,
nem tudod, vajon elég lesz, vajon felmelegíthet?
Jéggé fagyott szíved, lelked törékennyé vált,
mint egy enyészett fa, vagy kórhadt, kiszáradt ág.
Érzed a fény melegét, de vastag még a jég,
hogy várd a megváltó felengedést, akarod-e még?
Mi lesz ha kiolvadt szíved újra élni kezd,
hogyan tartod majd távol attól, mi újra megsebez?
Talán jobb, ha inkább kizárod az összes fényt,
ha egy aprócska fiókba temeted el a reményt.
Zárd be jól örökre az elrejtett fiókot,
s a jégbezárt szívedben hordozd hozzá a kulcsot.
A fénysugárt az elméd lassan elfelejti,
eljő a perc, mikor a szíved sem fog emlékezni.
Elfelejted a szívedben a titkos kulcsot,
nem tudod miért, de kerülöd a rejtett fiókot.



Te vagy nekem a kezdet, s a vég.
A tündöklő napsugár, s az olvadó jég.
Álmaimban gyönyörű álomkép,
Egy édes gondolat, mi életre kél.
Egy aranyló csillag, s vagy ezerniy még,
Tökéletes hópehely, mit elengedett az ég.
A zöldellő erdő, s a virágzó rét,
A csörgedező patak, s a hűs nyári szél.
Egy színes csokor virág, a tavaszi lét,
Egy könnyű pihe, mit felkap a lég,
Egy ölelő kar, mely megóv és véd.
S kérded tőlem,hogy ki vagyok én?
Nélküled bús nő, kit a magány tép szét,
Nyugtalan lélek, egyedül e föld színén.



A sorsod a végzeted
És a végzet a sorsod.
Különös... amit elérsz már egyre közelebb van,
Mert minden, mit elérni akartál egyre távolodik.
Valaki néz rád vissza a tükörből, de tudod ez már nem te vagy,
Idegen lettél saját magadnak, s másoknak is csak valaki vagy.
Lehetsz e még újra a régi, vagy önmagad testébe zárt idegen leszel,
Érdekelhet e még bárkit is, mit érzel, mondassz vagy teszel.
A szeretteid hallják e még a hangod mikor hozzájuk beszélsz,
S rajtuk kívül kit érdekel még, hogy halsz e vagy éppen élsz?
Furcsa szögből látod a világot s kedved is bús, szomorú.
Vajon visszafordul minden s búcsút mond neked a ború?
Átéled a ma szenvedéseit, hogy a holnapi nyújthassa kezét.
S te elfogadod, mi mást tehetnél, senki sem irigyel ezért.
Legyűröd ezt is, de nincs megkönnyebbülés már.
Lassan minden mozdulat, minden lélegzet fáj.
Eljön a perc, mikor nem lesz többé erőd kiírtani e gyomot.
S ha mégis volna talán, nem hagy e örökre nyomot?
Halként vergődsz egy kiszáradt tóban várva az éltető esőt,
Egyedül a szerelmed az, mi ad ekkor a túléléshez erőt.
Várod a holnapot, s azért veszíted el időnként a reményt,
Hogy holnap is adhass a holnapnak egy újabb fájó esélyt.



El alakrom mondani az égnek,
A csillagoknak, Napnak és szélnek,
Azt, hogy mennyire szeretlek téged!

El akarom mondani az éjnek,
A tengernek, tavaknak és fénynek,
Hogy e- világon csak érted élek!

El akarom mesélni a világnak,
Neked, az embereknek: hogy imádlak,
S, hogy a mi szerelemünk hibátlan.

Az égre akarom írni nagy betűkkel,
Hogy szeretlek és soha se feledd el,
A világon él egy olyan ember,
Akit szívedből szeretned kell!

S ha majd magad egyedül érzed,
Gondolj rá, hogy ő szeret téged,
Bármit megadna, ha kéred,
Ha kell, meghalna érted!



Most még itt vagy énvelem,
s erősen fogod a két kezem.
Sohasem engedlek el,
ettől félned, sohasem kell.
Majd ha tűz a forró nyári nap,
Minket együtt talál az ég alatt.
Bár most még oly hideg van,
szívemben ég az a nyári nap.
Sok év múlva ősz hajjal
ketten sétálunk egy parkban.
Ekkor azt mondjuk majd:
Látod, bebizonyítottam!
Azt mondtam nem engedlek el,
S te ezt akkor nem hitted el.
Ekkor azt mondom majd:
Szerencsés lehetek,
mert egy életen át szerethettelek!



Élsz a létben,a szürkeségben,
a felcsillanó reménysugár színeire vágyva.
Magadban ezerszer lejátszod a mi lenne ha...álmot,
talán ma bejön, s a lottón lehúzod azt a pár számot,
melyekre távolodó álmaid vetíted.
De úgy tűnik fogytán a filmed,
amit ismét vetítődbe fűznél,
hogy magad elé új célokat tűzzél.
Eltörik reményed vékony falú üvegpohara.
Nem tudod hogy nézz ez után a holnapra.
Szerezz-e magadnak újabb csalóka álmot,
űzheted-e még ezt a veszélyes játékot.
Az életed kívűlről láthatod,
a vetítő hangosat kattogott.
Véget ért immár a rövid remény-filmed,
holnaptól újra a szürke a kedvenc színed.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat