Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/59873
|
2008-03-26
Verselemzés:
Anonymus:
Boci, boci tarka
„Boci, boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni…”
A vers szerzője ismeretlen, de Petőfire utal a népies jelleg, a szimbolista képek alapján viszont Ady is írhatta volna. A költő feltehetően éveken át dolgozott ezen a költeményen, amit nehéz szerkezete miatt csak nagycsoportban kezdenek el tanítani az óvodai többéves irodalmi felkészítés végén, mialatt már az olyan klasszikusok elemzését is elsajátíthatjuk, mint a Kiskacsa fürdik fekete tóban…
A címbéli bocinak több jelentést is tulajdonítanak az irodalomtudósok és a nyelvészek: A legvalószínűbb, hogy a költő önmagát jelöli a címszereplővel, de egyesek szerint magát a hazát, Magyarországot. Eszerint előkerül a hazaszeretet motívuma, mégis „oda megyünk lakni, ahol tejet kapni”: A költő művésztársaival ott szeretne élni, ahol jól „tejel” ez az ipar, az országhoz való kötődés, meg az elveszett útlevele azonban visszatartja. Ezek a gondolatok már Adynál is előfordultak, de ebben a műben teljesednek ki igazán. A másik felfogás szerint a boci allegória maga a világ, melynek tarkasága céltalanságot takar. Felmerül a lét értelmének örök kérdése, hiszen ha a világ ilyen tarka, miért nincsen „se füle, se farka”? – Se eleje, se vége=alfa és omega: A Bibliához nyúl vissza. A boci tehát jelentheti magát Istent is. Ha viszont ez istenes vers, a művész szoros barátságban állhatott az Úrral, hiszen ellent mond akaratának, kilép a valóságból, mint Ádám és Éva a Paradicsomból. Ismét a Bibliánál lyukadunk ki. A boci szó kétszer is előfordul a versben: A hím és a nőstény (a szerelem jelképe – talán vallomás, vagy szerelmes vers is egyben), mint Noé bárkáján. De lehet a körforgás szimbóluma is ez az ismétlődés, hiszen az emberek mindig vissza-vissszatérnek oda, ahol olcsóbban kapni a tejet, mivel a kapitalizmus egyre újabb reformokat hoz a tejiparban. El is érkeztünk a politikai háttérhez: Feltehetően világháborús költeményről van szó. Az író emigrálni próbál egy olyan helyre, ahol nincs betiltva a tej. Talán Amerikába akar vándorolni a zsidó származása miatt, vagy háborús bűnös és nem tűrik meg az országban. Elképzelhető, hogy ügynök volt a kommunizmus idején, más országban nem foglalkoznának ennyire múltjával. Vagy ha arra gondolunk, Svájc híres teheneiről. Ez a szabad és független állam menedéket nyújthat annak, akinek elege van a politikából. Ez egy háborús üzenet: A bocinak, azaz a háborúnak nincs semmi értelme, „se füle, se farka”, ezért az emberek el akarnak menekülni. De nem tudnak. Már nincs esély a menekülésre. Nincs tej. A tej nem más, mint remény az életben maradásra. A béke örök szimbóluma. Vajon eljön-e ismét a világszabadság hírnöke, a reményt adó Tehén? Vagy jön a pusztulás? A nemzethalál? Vagy maga a világvége? A látomásköltészet egy gyöngyszemével állunk szemben.
Mennyi érzés és milyen tömören, világosan megfogalmazva! Van-e olyan ember, akinek még nem lett könnyes a szeme a maga elé táruló vérző fülű – vérző farkú tehénivadék látványának hatására, aki önmagát áldozta fel, Krisztus reinkarnációjához méltóan, hogy miénk legyen a tejjel-mézzel folyó kánaán? Szerintem nincs.
|
