Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/286849
|
Temetés vs. Osztyálytalálkozó
2008-04-11
Hát most na. Ismét felháborodtam, nem is enyhén. Igazából majd felrobbantam dühömben.
Az egész egy hónapa kezdődött.
Általános iskolai osztálytársam, így négy év után kitalálta, hogy legyen osztálytalálkozó. Persze a várható nyáltól csöpögő e-mailt küldte, hogy mennyire hiányzunk már egymásnak, és milyen jó lenne elbeszélgetni a régi idők emlékére. Pff, hát persze! A személyimbe Eszter van írva, nem az hogy komplett idióta. Négy év után eszébe jut, hogy mennyire hiányzunk neki, miközben az utcán köszönni sem bír? Hát mi ez a rendszer? Hát azt hiszi, hogy egy gerinces ember is el fog menni, és bájvigyorral örülni a másiknak, míg az négy évig azt is elfelejtette hogy a világon van? Na persze. Aki fontos nekem a volt osztályból, azokkal tartom a kapcsolatot, a többi meg felőlem fel is fordulhat ott ahol van.
Na de mindegy, ez csak az elősztori.
Volt osztálytársunk, Lacika apukája meghalt. Ma volt a temetése, pontosabban a hamvai temetése. Böbszim, Iddusom, Mimim és én elmentünk, hisz ez a minimum, amit tehettünk, hogy Lacikának könnyebb legyen valamivel. Könnyekkel küzdködve végetért a temetés. A csajokkal hazafelé kigondoltuk, hogy mégiscsak elmegyünk az osztálytalálkozóra. Feketében, gyászban, könnyes szemekkel. A megjelentek csak lestek, hogy mi van.
Iddusom jól lebaszarintotta őket, lement a nagy vita, énmeg csak áltam, magam elé nézve, nme gondolva semmire.
Az ofő, mikor kijelentettük, hogy megyünk is, marasztalni akart. Mimit és Iddust megfűzte, de engem nem. Elmondtam neki, ott, mindenki előtt, hogy miért: én nem fogom halkan sírdogálva hallgatni, hogy ki hova megy tovább, míg én maradok, mert tönkrement az életem. Az életem tönkremenéséről jut eszembe, hogy ott volt a szomszédom is, aki ha nincs, akkr talán nem bukok meg. Ő és családja tettek tönkre lelkileg nyáron, amikoris hazugságokkal vádoltak, és mindent, de mindent amit csak lehetett, az én bűnömként róttak fe. Tudom, ez úgy hangzik, mintha őket okolnám. Ez egyáltalán nincs így, de úgy érzem, hogy a szomszéd csaj, aki 9 évig volt a legjobb barátnőm, akkor hagyott el minden ok nélkül, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá.
Megtiport, megfosztott minden méltóságomtól. Tudom, én is követtem el hibát, nem egyet. De kérdem én,
|
