Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/59873
|
2008-05-01
A legtöbb ember nem szeret vitatkozni.
Én imádok.
Mások elvörösödött fejjel, lüktető erekkel kiabálva köpködik a szavakat, én szeretem nyugodtan kiélvezni az egészet.
Hogy mit szeretek benne?
Csak úgy általánosságban, az emberekhez való viszonyomat. Érdekes látni, hogy néhány jó barát, egymást szerető ember milyen könnyen egymásnak esik egy-egy ellentétes gondolat miatt. Politika kapcsán gyönyörű példákat lehetne mutatni.
Volt már olyan tapasztalatom, hogy valaki, akivel egészen jóban voltam, kimondottan ellenem fordult egy témát érintő más véleményem miatt. Nálam ez nem igazán olyan dolog, amit a szívemre vennék, nekem egy barát ugyanúgy barát marad, de ő innentőlmár ellenségként tekintett rám.
Valójában rengeteg emberrel így jártam. A legrosszabb, amikor írásban fejtem ki a véleményemet. Személyesen lehet látni, hogy alapvetően végig nyugodt vagyok, de a gépelt szöveg alapján mindig úgy tűnik, mintha támadólag, vagy sértően lépnék fel.
Ez bizonyos értelemben lehet igaz is, de nem ez a célom.
Csak szeretek minél több érvet hallani, hogy magamban megcáfolhassam azt.
A legtöbb vitatéma eldönthetetlen, szunjektív dolgot érint, ezért nem is lehet lezárni azt. Olyan ez, mint Isten létezéséről vitázni. Ha van, akkor be lehet bizonyítani, mert a létezését valahogyan meg lehetne mutatni. De ha nincs, hogy bizonyítsa be a tagadó fél, hogy valami nem létezik, a másik fél pedig miért gondolná meg magát, elvégre attól még, hogy valamiről nem tudunk, miért ne létezhetne?
Nincs olyan ember, akivel mindenben egyetértenék.
Éppen ezért felesleges lenne mindenkire ellenségként tekintenem, akivel vitatkozok.
De néhány vita önmagában is felesleges.
Például, amikor egy kutya és egy macska találkoznak egymással:
A macska dorombolását a kutya morgásnak hallja, amit ő maga támadás előtt szokott hallatni.
A kutya farokcsóválása macskanyelven izgatottságot, feszültséget, elégedetlenséget, zavart jelent, szintén követheti támadóhelyzet.
A helyzet adott: A két állat nyelvi félreértés következtébenegymásnak esik.
Hasonlóképpen, ha valaki az "intelligens", vagy "értelmes" szavak helyett az általam más értelemben használt "okos" szót használja, akkor ingert érzek arra, hogy támassza alá, vagy legalább magyarázza meg, mit ért ez alatt.
Hogy valakiről mi alapján ítélem meg ismeretlenül, hogy okos-e? Nos... Vannak bizonyos követelményeim, amiket én szabtam magamnak a fogalom meghatározásához. Az "okos" például egy elég magas mérce, beletartoznak olyan dolgok, hogy az illető ne dohányozzon, elégedetten éljen, ne hozzon rossz döntéseket, de alapvetően ne legyen beképzelt se, vagyis ha tudja magáról, hogy "okos", akkor ne vágjon fel vele. A másik, hogy a foglalkozása, életvitele is valamilyen értelemben legyen kiemelkedő. Értem ez alatt, hogy az általa kapott lehetőségekből a maximálisat hozza ki. Az adott lehetőségek pedig nem 30-40 éves korban értendők, hanem még fiatalként, amikor valóban volt esélye az embernek arra, hogy meghatározza az utat, merre akar haladni.
Elvárom tőle azt is, hogy adott élethelyzetekben képes legyen felismerni a jó megoldást. Ha kell, kockáztasson, ha kell, hátráljon.
Idővel váljon bölccsé.
Legyen mindig racionális: Ne Istenről, szellemekről, földönkívüliekről lépjen előre, hanem a talajról, amin áll.
Ha választási lehetősége van, maradjon a becsületes úton. Ne azon röhögjön, hogy másoknak szenvedniük kell valamiért, miközben ő megtalált egy kiskaput, ami eredetileg senkinek se lett volna nyitva. Okosnak lenni nem arról szól, hogy megszegjük a szabályokat azért, hogy nekünk könnyebb legyen, és még büszkék is legyünk rá. De ha úgy érezzük, a szabály nem jogos és többeket is gátol valami jóban, akkor ezt is ismerje fel.
A műveltséget nem várom el minden szinten, mindenkinek vannak "szakterületei", amiket jobban szeret, de ha a legtöbb témában "otthon van", az tiszteletre méltó.
Az okos ember az én szememben az, aki fiatalon megálmodja a jövőjét, és felnőttként véghez viszi.
Okos emberhez személyesen sajnos még nem volt szerencsém.
Értelmes, vagy intelligens ember nálam az, aki megérzései alapján általában tudja, mit kell tennie, kitart az elvei mellett, nem követi feltétlenül a nyájat, hanem mindent megfontoltan és okkal tesz.
Bölcs ember az, aki szerzett annyi tudást élete során, saját és mások hibáiból, hogy tudja, mikor mit kell tennie, jó a helyzetfelismerő képessége, érdemes kikérni a véleményét, mert olyan problémákban is kiismeri magát, amikkel mi először találkozunk és bár aktuális információink az ellenkezőjét hoznák ki, a végén mégis neki lesz igaza.
Az okos ember egyszerre intelligens és bölcs is, de aki bölcs, és intelligens is, az nem feltétlenül okos. Tudni, hogy mit kellene tennünk, és utólag felismerni az életünk hibáit... Ez idővel a legtöbb emberrel megtörténik. Aztán mégis sajnálkozik, hogy elszúrta az életét... Mégis okosnak hiszi magát, mert már bölcs, és el tudja mondani másnak, mit hogyan kell tennie...
Aki csupán azt állítja magáról, hogy okos, mindenéle indoklás nélkül: Az nem okos, csupán beképzelt. Okos ilyet sohase állítana magáról. Nem lenne szüksége rá. Tényként pedig végképp nem tekintene rá.
Ha valaki más mondja róla: "rohadt okos", az csak engem dühít fel vele. Az ilyen kijelentésektől kérlek szépen, kíméljetek.
Itt van például Vágó István, akit művelt embernek tartok, a Szkeptikus Társaság tagja (mondhatni: "arca"), de mégis, már - ha jól tudom - közel 20 éve dohányzik: Nálam ez már kizáró tény. Egy dolog, hogy nehéz leszokni, de miért kellett rászokni? Nincs ember, aki meg tudna győzni arról, hogy egy "okos" ember valaha élete során bármiféle késztetést érez, akár baráti befolyás, akár idegesség miatt, hogy rászokjon a dohányzásra!
A lényeg az, hogy nekem az "okos" és minden más, köznyelvben hasonló jelentésű szó között annyi a különbség, hogy míg a többi tudja, hogyan lehetne (lehetett volna boldog), az okos pedig meg is valósította azt.
Persze, eredetileg az összes ilyen szó szinoníma, egyszerűen nálam ez így rögzült be. Mint az, hogy "fut", vagy "rohan". A "rohanó" valahogy mintha gyorsabban haladna a "futó"-nál... Ugyanígy az "okos" nekem többet jelent pusztán bölcsnél és intelligensnél... Eltérően használom az átlagtól, mert nem volt fogalmam arra a szóra, amit nálam jelöl.
Ellenben éppen ezért mindig fennakadok azon, ha valakire azt mondják: "okos". Még akkor is belekötöttem emberekbe emiatt, amikor rám mondták valamiért. Egy dolog alapján nem lehet leszűrni valakiről, hogy okos-e, de azt igen, hogy nem okos.
Vagy dolgozatoknál: 100-ból 99 pontosra írja meg valaki, miközben a többiek 60-ra? Nos, akkor "okosabb", de nem "okos".
Másrészt, a beképzeltségem se engedi olyan könnyen: Ha magamat se tartom okosnak, akkor miért engedném át valakinek olyan könnyen ezt a címet? :)
Úgyhogy ne sértődjön meg senki, ha nem tartom okosnak. Egyszerűen csak szóhasználat kérdése. Amennyiben mégis megsértettem valakit, akkor elnézést kérek, de nem fogom visszaszívni, mivel nem sértésnek szántam, a véleményemen pedig nem változtathatok.
Ha viszont valaki úgy érzi, a fenti "okos"-meghatározás tökéletesen illik rá, akkor szóljon.
Megcáfolom.
Még valami: Félretéve az okos szó jelentését, ha valaki megijedne attól a ténytől, hogy hasonlít anyámra, de nem a jelleme miatt, hanem mert okosnak képzeli magát, akkor marhára ne lepődjön meg, ha belekötök. Anyám manipulálása nem azért rossz, mert hülye lenne, hanem azért, mert a legtöbb dologban igaza van, a legtöbb érve helyes, nem tudom megcáfolni. De éppen ezért, ha folyamatosan szemmel tartanék minden intést, tanácsot, nem tudnám kiélvezni az életemet. Ha valaki egyszer visszajönne az életbe egy évvel a halála után, tudná azt a bölcsességet, hogy minden élő meghal egyszer. Ez is olyan dolog, mint amire a legtöbben figyelmeztetnek: Előttünk van, tudunk róla, de át kell élnünk, hogy felfogjuk a súlyát, mint az első szerelemnek, amiről azt hittük, sohase ér véget, vagy akár egy végtag elvesztésének egy baleset következtében. Mindenki tudja, hogy meg fog halni, de "nem érzi át", csak az az ember tudná, aki visszajött a halálból, és neki erről szólna az "élete", hogy nekünk tudtunkra adja. Mégis, ha azt mondogatják a fülünkbe, hogy "meg fogsz halni", azért, nehogy csalódás érjen, csak elvonják a figyelmünket azoktól a dolgoktól, amikért viszont érdemes élni. Anyám attól még nem hülye, hogy félt, egyszerűen csak okosnak képzeli magát azért, mert már többet tud, tapasztaltabb, vigyázni akar rám. Éppen ezért nagyon is hasonlít egy olyan emberre, aki félti a gyerekét attól, akit "őrültnek" hisz. De nem csak ezért. Még nagyon sok dolog miatt. Ez viszont valóban tény.
Ui.: "Bárcsak játszhatnék sértődősdit pihenés helyett."
|
