Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-02-09
Jó volt elaludni a szél hangjára.
Mondjuk néha azt hittem, hogy betöri az ablakot vagy kidönti a frissen kertbeültett Tobit, de egyiket sem csinálta.
10-kor felébredtem és a sötétítő mellett láttam, hogy olyan furán fehér a "levegő", úgyhogy gondoltam, hogy havazott. De még mennyire.. De már (szerencsére) olvad is.
Egyből felöltöztem, kimentem és jött is Tigrincs, egyedül. Kicsit végre lehettem vele is. Bújt is egyből, meg dorombolt és a tegnap kimosott gatyámat is összesározta.
Adtam neki tejet, száraz tápot meg felvágottat. A felvágottat kézből bevágta, tápból is evett, tejet is ivott. Aztán kb 5 perc múlva megjelent Zoé is, aki szintén evett-ivott.
Hátramentem és láttam, hogy a dobozukban áll a hó. Kiráztam a rongyokat és úgy hajtogattam bele, hogy ne a vizes fele legyen felül. Remélem nem lesznek betegek.
Aztán építettem egy kb 30 centis hóembert, csak mert azért. Legalább addig is kint voltam és nem a gép vagy a tv előtt. Tigrincsék meg végig mellettem.
Aztán bejöttem, levettem a cuccokat, ami a lakásba nem kell, beültem a gép elé és most ezt a hülyeséget írom és zenét hallgatok + mindjárt a tegnapi frankfurti levest eszem.
(47 nap)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Aztán mostanában sokszor elgondolkodok azon, hogy vajon tényleg meggyógyultam? Őszintén? Fogalmam sincs.
Nem csak a depresszióm bipoláris, hanem én magam is az vagyok.
Az egyik felem egy talpraesett, társaságkedvelő de párkapcsolatot nem kereső, sikeres, tanult, 5-6 nyelvet anyanyelvi szinten beszélő finn ember akar lenni.
A másik pedig egy ösztönlény, egy oroszlán egy falkában, a mindig meleg Afrikában, minél távolabb a civilizációtól.
Néha egy Kimi,Ville,Heikki,Finnország,husky,állat,természet rajongó ember vagyok, aki nyálas és szelíd, aki segítőkész és nyugodt, akinek hatalmas a szíve..
Gyakran pedig egy Kimi,Ville,Heikki,Finnország,husky,állat,természet rajongó állat vagyok, ami kemény és vad, undok és bunkó, aminek rég halott a szíve..
És ha meg is szakadnék, ketté akkor sem tudnék.
Régebben sokszor úgy éreztem, hogy valami hiba történt nálam és kettő lélek szorult belém, akik állandó harcban állnak egymással, hol az egyik, hol a másik győz és irányít.
Aztán végignézek az embereken; 6 lábú kislány, 70 centis felnőtt ember, 2 fejű lány, fetus in fetu vagy enyhébb esetben sziámi ikrek..
Akkor ez miért ne létezhetne? Csak hogy lehetne valami olyat diagnosztizálni, ami talán nem is létezik?
De lehet, hogy csak agybajom van, hogy ilyenekre gondolok.
De nem is ezért mondom, hogy meggyógyultam e vagy sem. Hanem a depresszió.. Ugye írtam, hogy bipoláris depressziós voltam (vagyok?), ami azt jelenti, hogy váltakoztak a mániás és a depressziós fázisok. Nálam például annyira komoly volt, hogy naponta. Egyik nap túlragyogtam mindenkit, aztán a következő nap annyira mélyen voltam, hogy tűvel egy darab sebbé változtattam az alkaromat.
Aztán tavaly márciusban elmentem pszichiáterhez, kaptam gyógyszereket, amiket kb. 3-4 hétig szedtem, aztán abbahagytam, mert jobban kiütöttek, mint a depresszió.
És azóta, mintha kicseréltek volna.
Depressziós verseket írtam.
-Ma már nem igazán jön az ihlet.
Sötét témájú képeket rajzoltam.
-Ma már alig rajzolok.
Szomorú számokat hallgattam.
-Mára már a bugi a lényeg (nem a diszkós f*sok,hanem a dallamosabb rock/punk/metál, kivétel a HIM).
Szétkarcoltam a testem tűvel,addig huzogattam egyhelyben,amíg el nem kedett vérezni és alig éreztem, hogy fáj.
-Mára már annyitól is a temetésemet tervezem, ha egy macska megkarmol.
Nem tudtam annyi időre se kimenni az utcára egyedül, hogy elmenjek az iskolába.
-Mára egyedül járok orvoshoz, vásárolni, vagy szimplán sétálni és fotózni és még egy idegennel is elbeszélgetek, ha kezdeményez.
Régen csakis KVHF1 volt, ami jó volt nekem.
-Mostmár mellettük más dolgokban is meglátom a szépet és egy kis idő a szabadban vagy a macskáimmal, egy jó könyvvel, tanulással tud közel annyira jó lenni, mint ők és a F1.
És jött az ősz, jött a tél, de a depresszióm nem.
Tényleg kigyógyultam volna 5 éves depresszióból 3-4 hét gyógyszerszedéssel?
Pesszimista ember vagyok, de erre még egy optimista sem tudná rávágni, hogy "Persze!".
2007 karácsonya volt életem egyik legrémesebb karácsonya. F1 szünet, magány, részemről nem kívánt párkapcsolat.. és annyira mélyre süllyedtem, hogy csakis az öngyilkosságra tudtam gondolni a nap minden percében. Az az érzés még mindig bennem van, ha rá gondolok. Ezt nem tudja olyan ember elképzelni, aki nem volt ennyire mélyen. Az egyik legrosszabb érzés a világon.
Aztán másfél év után (végre) vége lett a párkapcsolatomnak, jött a tavasz, gyógyszerek stb. és tényleg elvágták. Nyílván az exem is, az iskola is mélyebbre süllyesztett, de a depresszióm alapból 2003 megvan és így elmúlt volna? Ennyitől?
Akkor miért van az, hogy ha néha érzek olyan illatott, hallok olyan szomorú számot, ami arra az időszakomra volt jellemző és olyankor pár pillanatra hihetetlenül erős, szívfacsaró érzés jön rám? Csak azért, mert ez rossz volt az agyamnak és így tárolta el és így reagálok azokra vagy mert ilyenkor akarna a felszínre törni az elfojtott depresszió?
Egyébként is, ezt miért kérdezem mástól? Ha még én magam sem tudom a választ, miért gondolom, hogy bárki más tudni fogja azt, ami csakis bennem van és amiről csakis én tudhatok, de közben meg még én sem..?
Asszem beszart az msnem.. ha többet nem jövök (egy ideig..jó ideig..) akkor a gép is. örök hála!
|
