Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/158204
|
2009-04-15
Egyedül állok a hídon és várlak
Keserűn kavarognak szívemben a vágyak
Temetetlen emlék vagy számomra már csak
Feketén hívogatnak ölelő karjai az árnak, csak
Hívj magadhoz, hívj magadhoz, hívj, hívj
Keresem a szókat a vészre, mit érzek
Nekem ad Téged és elvesz az élet
Viselek egy terhet, mit rám rótt a végzet
Utolér a sorsom, aztán utolérne téged
Ne hívj magadhoz, ne hívj magadhoz, ne hívj, ne hívj
Vér és könnyek borítják utamat
Miért nem feledem könnyedén múltamat
Holnapom nincsen sem veled, sem nélküled
Menekülj, fuss el, soha ne nézz vissza rám
Vér és könnyek, ha kísérnek utadon
Miért nem lépsz túl már a homályos múltadon
Holnapom nincsen csak veled, nem nélküled
Gyere már, gyere már, és csak előre nézz, rám
Emlékszem
Emlékszem, mikor elmentél,
A fák is sírtak utánad.
Emléked múltba temették,
A fájó könnyek, s a bánat.
Emlékszem, mikor nevettél,
Az ég is vidám volt tőled.
Emléked, mikor szerettél,
Senki nem veszi el tőlem.
Emlékszem, mikor ellepték,
Szívem csücskeit az álmok.
Emléked, mikor szerettél,
Még mindig, csak erre vágyok.
Emlékszem, mikor meredtél
Magad elé, némán szóltál,
Emléked múltba temették,
De te mindig velem voltál.
Emlékszem, mikor nekem még
Öröm volt, e földi élet.
Emléked most már belepték,
Megsárgult, halvány remények.
Emlékszem, mikor veled még
Éreztem, nyílik egy virág,
Emléked, melyben te lettél
Nekem már, az egész világ!
|
