Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-05-06
1.
"Éber, orientált. Euthymia. Koponya, gerinc alakilag ép. Tarkó szabad, meningealis izgalmi jelek nincsenek. Agyidegek épek.
Érzőrendszer: az arcon, a törzsön, a végtagokon minden érzésqualitás megtartott. Cerebellaris funkciók épek.
A járás kp. alapú és léptű, iránytartó. A karok mozgása megtartott, vakjárásnál irányt tart.
Autonom funkciók: épek.
A beszéd folyamatos, a beszéd értése rendben, az utánmondás jó."
Mai egyetlen dolog, aminek örülhetek..
2.
Belgyógyászat+kardiológia+ekg+ABPM(24 órás v.nyomásmérés)..
Annyira rossz lett, hogy azt hittem helyben rosszul leszek.. Még az orvos is, asszisztens is rögtön mondta, hogy....
Áztá kurvá :S
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nem kell mindent félreérteni, amit írok vagy mondok. Engem különösebben nem az zavar, hogy egy züllő, alkoholista ribanc beszólt, mert egy ilyentől nem gondolom, hogy magamra kéne vennem.
Csak nem érzem fairnek a dolgot. Mert ha például bokáig érő zsíros hajam lenne és pattanásos fejem, akkor mondhatná, hogy 100 km-ről érzi a szagom és rosszabb vagyok egy szemetesnél is és már élve rohadok és stb. Az az én hibám lenne, hiszen én választanám, hogy nem fürdök.
Ha egésznap zabálnék és 300 kiló lennék, beszólhatna, hogy lassan Európában sem férek el. Az is az én hibám lenne, hiszen én választanám saláta helyett a csokikat.
Ha kinyúlt, szakadt, retkes ruhában járnék beszólhatna, hogy egy csöves különb nálam. Szintén az én hibám lenne, mert én választanám az igényesség,ápoltság helyett az igénytelenséget.
Ha hoszu leveleket írnák nagyón sók hejesirási hibával és én oztanám az észt, hogy tuggy irni, akkor beszólhatna, mert az én hibám lenne, ha annyira nem lennék képes, hogy megtanuljak helyesen írni.
De azt nem én választottam, hogy életem legfontosabb embere a szemem előtt épüljön le és sírjon mindennap, mert akkora fájdalmai vannak és ezt 13 évesen nézzem végig és a 14. születésnapom előtt egy kibaszott nappal haljon meg. És azt sem én választottam, hogy anyám halála után egy pszichiátriai sintergeci legyek.
Azt viszont ő választotta, hogy hetente vedelje az alkoholt, fetrengjen részegen valahol, amit még ő maga sem tud, hogy hol, kivel, miért.. És akkor hallgassam tőled, hogy jajj vivike buliba ment és tuti iszik, jajj vivike mit csinálhat, jajj vivike részegen hív telefonon, inkább ki is kapcsolom, jajj vivikének már az osztálykirándulás is az alkoholról szól, jajj vivike így, jajj vivike úgy..
És nem fáj és nem izgat különösebben sem a pszichiátriai eset, sem a sintergeci megnevezés, csak igazából csalódtam. Magamban csalódtam, mert azt hittem, hogy egy olyan ember, aki már elveszített egy számára nagyon fontos személyt, az tud annyira toleráns lenni a "sorstársaival" szemben, hogy nem ezen az úton köt bele a másikba, ha beszólni akar. Hát tévedtem.
De én legalább sem pszichiátria esetként, sem sintergeciként nem váltam alkoholistává, pedig elvileg pont az ilyenek a gyengék és beszámíthatatlanok ilyen téren, nem?
És még valami. Azt hiszem az után, hogy 13 évesen az én szobámban, mellettem épült le a saját anyám, ahogy ott szenvedett nyöszörgött,könyörgött,sírt, hogy segítsünk neki, mert nagyon fáj.. és nekem ezt gyerekfejjel végig kellett néznem, hallgatnom -tehetetlenül- majd azt is, hogy ott fekszik élettelenül a koporsóban, majd ráteszik a fedelet, beteszik egy gödörbe és soha többé nem látom a saját anyámat.. azt aki megszült, felnevelt, szeretett és törődött velem.. akinek számítottam valamit is.. ezután úgy érzem, hogy kevésbé ciki "pszichiátriai esetté" válni, mint tizenévesen alkoholistává...
Ennyi, kész, vége
|
