Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-05-14
Távol álljon tőlem, hogy megint bárkit is megbántsak, de egyszerűen nem értem ezt a viselkedést.
Ha jól vagyok, ha mindennap vagyok, akkor miért mondja mindenki, hogy "Jó barátom vagy, fontos vagy nekem és szeretlek!".. aztán, ha valamiért nem tudok mindennapos unaloműző lenni, akkor annyit nem érdemlek, hogy neten egy ingyen levéllel megdobjanak? Az sms-t már nem is mondom, Isten ments, hogy valakinek 20-30 forintot kelljen rám költenie.
Vagy a másik eset; ha nem vagyok, akkor nagyon szeretve vagyok és nagyon hiányzom és nagyon kellek, de ha vagyok, akkor nagyon nem.
Nem gondolja senki, hogy ezekkel a viselkedésekkel árulja el, hogy valójában mit is érez?
Nagyon szeretlek, de ha rosszul vagy és nem jössz msn-re engem szórakoztatni, akkor töröllek örökre?
Elveszítettelek és mindenáron vissza akarlak kapni és ha visszakaplak, mindent megteszek, hogy újra elveszítselek, hogy aztán újra eljátszhassam, hogy kellesz, mert legalább addig sem unatkozom?
Ne haragudjon senki, de nekem ilyen "barátokra" tényleg nincs szükségem.. Nekem olyan barátok kellenek, akik nem törölnek akárhonnan csak azért, mert x ideig magammal szeretnék törődni és nem az ő szórakoztatásukkal.. Nekem olyan barátok kellennek, akik ugyanúgy szeretnek, ha jóban ha rosszban vagyunk..
És igazából nem érdekel, hogy "Na megszólalt a bölcs" és egyéb gúnyos megjegyzés, mert lehet, hogy nem vagyok okos, nem voltam 5-ös matekból és nem tudok rendesen megoldani egy logaritmusos egyenletet.. nem voltam 5-ös biológiából és nem tudom minden lény latin nevét, de x évvel idősebb vagyok és ebben a korban az igencsak sokat számít.. és nem hiszem, hogy az igazi, őszinte érzelmekből táplálkozó bármiféle kapcsolatban az számítana, hogy ki hogy hatványoz, ki mennyi latin nevet tud vagy, hogy kinek milyen színű a bőre és mennyi pénzzel van kitömve a zsebe..
De igenis idősebb vagyok és ezáltal (és sajnos nem csak a korom miatt) tapasztaltabb vagyok, ha nehéz elfogadni és beismerni, ha nem.. Tényleg nem számítana sokat, ha 55 éves lennék, te meg 52-53, de ebben a "tapasztalatszerző" korban szerintem igenis számít, mint ahogy egy 16 éves sem tekint úgy a 13 évesre, hogy "Hű, mi egy szinten vagyunk".. a 18 éves a 15-re sem és a majdnem 20 éves a 15-16-17-18 évesre sem.. Nem mondom, hogy lenézés, de szerintem mindenkiben benne van, hogy ő az idősebb és ezáltal az esetek nagy részében ő a tapasztaltabb is..
És rohadtul nem érdekel, ha valaki ezt nem tudja belátni.. nem többnek, csak tapasztaltabbnak tartom magam a nálam fiatalabbaknál, de az életben ez az egészséges.. És nem szorulok a nálam fiatalabbaktól a leszólásokra, "kellesz, de mégsem/ha nem jössz, nem kellesz" féle játékokra.. elég problémám van enélkül. És azt hiszitek, hogy a cukorbetegség vagy a magasvérnyomás egy játék? Egy kifogás? Olvassatok már utána, hogy évente hányan halnak bele külön-külön ebbe a két betegségbe, nekem meg egyszerre van mindkettő.. Ülő helyzetben 223-as vérnyomás a 120 helyett? Azt hiszitek ez egy jó kis vicc és jól szórakozom és nevetek magamban rajta? Lehet, hogy nektek "jó" vagy "tökmindegy", de ha nektek lenne ez, nem hiszem, hogy tökmindegy lenne, hogy most mikor kapsz szívinfarktust vagy mikor vágják le a lábad,csak hát ugye nem veletek van és ahelyett, hogy megértenétek és minél többet tudnátok róla és ha mondjuk tényleg jó barátok lennétek és neadjisten támogatnátok is.. Mert egyszerűbb törölni mindenhonnan és mégjobban felvinni a vérnyomásomat, leszólni és bármi negatívat vagy semmit csinálni, mint támogatni, mert hát ugye nem veletek van baj.. De büszkék lehettek magatokra, hiszen a tudásotok alapján 10 diplomát is szerezhettek én meg egyet sem, de az érzelmi diplomaszerzésben már réges régen elvéreztetek...
|
