Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26829
|
2009-07-21-ennyi az élet
Death Note-s RÉSZLET egy regényből: A párizsi diáklány, 37. fejezet (utolsó előtt).
Nyílt az ajtó, Ryuuzaki lépett be rajta, és leült Vic-kel szemben. Diplomatikusan elmondta a lánynak az ítéletet, hangja nem tükrözött bánatot. Odile azonban látta sötét szemeiben a fájdalmat, és amikor az el akart menni, visszahívta:
- Kérlek! Gyere vissza! - Nézett esdeklően a fiúra. Felállt, de ez elég nehézkesen ment a bilincsek miatt. Az szó nélkül odalépett hozzá, előhúzta zsebéből a kulcsot és a lány legnagyobb meglepetésére, elengedte őt.
- Elszökni már úgy sem fogok igaz? - Kérdezte szomorúan a feketeség.
- Hát nem. - Válaszolt a fiú.
- Ennyi?
- Sajnos.
- Nekem már mindegy. Ha Misa boldog lehet, hogy a szerelmével halhat meg, kérlek, én is, még utoljára, hadd... - Hangja elcsuklott, ekkor arca már olyan közel volt Lawliet-éhoz, hogy végre beteljesíthette az álmát. Megcsókolta a fiút. Mindig ezt akarta, és most már úgyis mindegy... A fiú gyengéden megfogta az állát, és kicsit eltolta magától.
- Ha nem ez lenne az utolsó alkalom, biztosan ezt tennéd?
- Akkor nem merném. - Vic vággyal teli, lágy hangja meglepte L-t. Ekkor már tudta, hogy a lány nem azért csókolta meg, mert valakit meg akart, hanem mert őt akarta. Gyengéden visszacsókolt. Talán ez volt az első alkalom, hogy úgy ért hozzá, mint egy nőhöz, és nem úgy, mint a... feladatához. Átkarolta a derekát, Odile pedig karjait a fiú nyaka köré fonta. Lawliet kicsit megemelte Vic egyik lábát, majd gyengéden az ágyra fektette, és tovább érezték egymást, a szerelmet, a fájdalmat, a szomorúságot, és az elmúlást. Hogy az elsőnek, az utolsónak kell lennie. De akkor legalább legyen jó, és végre igazán tudassák a másikkal, hogy mit akarnak! Vic a fiún feküdt, de az fordult egyet, és fölé kerekedett. Ajkaik még mindig nem váltak szét, tovább élvezték a hosszú perceket, amelyeket végre kiteljesülve, egymással tölthettek el. A lány bőre forró volt a vágytól, Lawliet érintései hűsítették. A fiú lehúzta róla a felsőt, majd végigsimított az oldalán. A hatás nem maradt el: Odile boldogan sóhajtott, tudatva a másikkal, hogy egész idő alatt csak rá vágyott. Vic, törékeny kezei Ryuuzaki-t is megszabadították fehér pólójától, aki enyhén megemelte a lány csípőjét, hogy még jobban érezzék egymást. Ennél több nem történt közöttük, mégis ez a kevés egymásból, ráébresztette őket, hogy mit veszítettek, amikor úgy döntöttek, játszanak. Mindkettőjüknek rá kellett jönniük: ennyi az élet...
|
