Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-08-11
Jaaajj xD
Kiminek mégis lesz (lehet) esélye, hogy mégsem hozzák rá a szerencsétlenséget (elég szerencsétlen önmagában is), ugyanis Schumacher MÉGSEM TÉR VISSZAaaaaaa xD
Mondjuk szar lehet belegondolni, hogy sok rajongója beleélte magát és akkor pfffff. Nekem is szar lenne egy ilyen Kimivel. Nekem sem lett volna különösebb bajom azzal, hogy a maradék 7 futamra helyettesíti Felipét, azon kívül, hogy mégnagyobb szerencsétlenséget hoz mindig Kimire, de legalább Kiminek lett volna a legkülönlegesebb és legleglegendább csapattársa, de hát most megkapta az egyik tesztpilótát. Az idősebbet. A 38 évest. Az olaszt (milyen meglepő). A Luca-t. xD Hááát, Lucának örülök jobban, mármint Marc-hoz, a másik tesztpilótához képest, mert Marc nagyooooon randaronda és nagyon terroristafejű. Bár végülis nem számít. De azért mégis.
Viszont (+1 pont neki, mondjuk enélkül is még pozitívban van az annóóói Kimi melletti kedvenc fucking idiotom), mikor még nem volt biztos, hogy Schumacher nem térhet vissza..:
'-Aligha lehet kétséges, hogy a soron következő Európa Nagydíj egyik legizgalmasabb kérdésének az ígérkezik, hogy vajon a Forma-1-be két és fél év kihagyás után visszatérő hétszeres világbajnok, Michael Schumacher, vagy a csapat idei autóját sokkal jobban ismerő egyszeres világbajnok, Kimi Räikkönen nyeri majd a Ferrari házon belüli versenyét Valenciában. Utóbbi versenyzőre már érkezett is egy szavazat.
Mégpedig annak a Juan-Pablo Montoyának a részéről, aki nagyon is jól ismeri mindkét fentebb említett versenyzőt, hiszen 2003-ban éppen Michael Schumacher, valamint az akkor még a McLaren Mercedes csapat színeiben versenyző Kimi Räikkönen ellen vívott kiélezett küzdelmet a világbajnoki cím megszerzéséért. Akkor a legendás német pilóta került ki győztesen a harcból, és emlékezetes csatában, mindössze kétpontos előnnyel csente el a világbajnoki címet leendő csapattársa, Räikkönen elől.
Később, 2006-ban a McLarennél Montoya csapattársként is megtapasztalhatta, milyen pokolian gyors tud lenni a finn, aki 2007-ben végül a Ferrarival ért fel a csúcsra, és lett hosszú várakozás után világbajnok.
Montoya tehát különösen kompetensnek számít a "Schumacher kontra Räikkönen" kérdésben, és a német Bild felvetésére a következő választ adta: "Engem meglepne, ha Schumacher lenne a gyorsabb (..)"-'
Egyébként megvagyok. Jó éjszakám volt. Lefeküdtem és rögtön el is aludtam. Már nem volt szükségem pulóverre és zoknira. A hosszúnadrág meg a takarózás még maradt. Reggel arra ébredtem, hogy bőgök, majd ezt folytattam akkor is, mikor már nem aludtam és úgy öleltem a takarót, hogy elzsibbadt a karom. Aztán miután beb*sztam a könyököm az ágy kemény végébe,teljesen magamhoz tértem és megmértem, hogy van e még hőemelkedésem. Nincs. 36,5.
A gyomrom és a beleim továbbra is intenzíven dolgoztak. Túl intenzíven. Kajákra gondoltam. Totál kívánom a húsos és tésztás ételeket. Mármint így együtt. Hús+tészta. Csirkepaprikás, milánói.. Minél többet gondoltam rájuk, annál erősebb lett a hányingerem. Nem is őket kívánom, hanem csak az illatukat, ízüket.. De aztán megettem egy csillag alakú pogácsát és vártam, hogy na, mi lesz? Mész vagy maradsz? Már két órája marad.
Viszont a hólyagom fáj és már 14 órája nem kell ps sem. Talán mégis kiszáradtam valamennyire. Ha belegondolok, két napig volt 39 és 40 fok közötti lázam és egy napig hőemelkedésem és ezalatt a három nap alatt, levesekkel együtt, bevittem max. 4 liter folyadékot. Többnek éreztem, de csak 2x1,5 liter ásványvíz, fél liter tea és kb fél liter leves volt. Most viszont megittam még fél litert, hogy kijöjjön, mert nem akarok még egy húgyúti fertőzést iskapni megint. Bár szerintem már kezd "kialakulgatni".. érzem a szúrást, viszketést, fájást.. De itt van a gyógyszer, amit múltkor kaptam és nem mertem beszedni. Majd ha biztosan érzem, hogy már nem csak alakulgat, akkor elkezdem szedni azt.. Nem akarom megint mutogatni magam, ha nem muszáj..
Furcsa, hogy sok jó kaja van itthon, jobban is vagyok, mégsem kívánom egyiket sem. Három nap alatt ettem meg két tányér levest, két pogácsát, fél tábla étcsokit és egy fürt szőlőt. Ez máskor egy napi adagom lenne és még ezután is éhes maradnék. A gyomrom még nem a legjobb. Meg úgy sok mindenem nem az még. Például begyulladt az ínyem. Bedurrant a jobb mandulám. És valószínűleg a két napig izzadságban fetrengésnek köszönhetően köhögök és megfáztam. Valamiért most is izzadok és közben fázom, pedig nincs lázam. Szóval még sok minden nem jó.
De most lelkileg jól vagyok. Jobban. Hiányzik a F1, hiányzik Kimi, hiányzik Ville, hiányzik Heikki és hiányozik Felipe és az, hogy idén már nem is látom. Hiányzik a Dr. Csont, hiányzik a Gyilkos elmék, hiányzik az Odaát. Viszont 3 nap után hazajött Tigris és megdögönyözhettem és semmi baja, csak rosszalkodott 3 napig. Viszont tanulgattam finnül és a számolás és bemutatkozás (és a tuntu,tuntia-örök kedvencek XD) mellett már tudom a színeket is. A kedvencem a rózsaszín (nem, mint szín); vaaleanpunainen ("világospiros").. Imádom ezt a nyelvet. Imádom ezt az országot. Imádom, hogy finnek érzem magam. Egyre erősebb bennem, hogy teljes finn akarok lenni, habár csúnyának érzem magam hozzá (oké, nálam az emberiség 80%-a csúnya és a kivétel húszba a finnek, skandinávok, lappok többsége benne van, meg még azért mások is, de tényleg ritka, ha valakit szépnek találok Amy Lee-n és a finnjeimen kívül. xD). Minden oda köt és ezt már senki nem lophatja, nem majmolhatja el tőlem. És büszke vagyok erre az érzésre.
Oké, a jobban vagyok részét lassan visszaszívhatom. Apám csak nekem, csak most, főzött húslevest. Az nyugtató, könnyű, folyadékpótló és mindig segít, nem? Hát megettem egy tányérral.. a gyomrom a 4. napon még mindig csődöt mond még egy könnyű húslevestől is-újra hsm
Szóval semmilyen olyan dolgot nem vihetek be még mindig, aminek leve van, mert 10 percen belül hsm-et okoz, kivétel a víz, bár néha attól is rámjön. Száraz dolgot viszont nem tudok enni
1, Nem kívánom
2, Fel van dagadva az ínyem és örülök, ha a fogkefével érintést túlélem
Következtetés: Ma sem fogok többet enni ennél a pogácsánál és tányér húslevesnél, amiknek máris búcsút mondott a szervezetem
Mindegy, úgysem vagyok éhes. Vagyis biztos, hogy az vagyok, mert 3 nap alatt vittem be kb 1400-1500 kalóriát, ami a felnőtteknek előírt NAPI 1800-2000 kcal-nál is egy táblacsokinyival kevesebb és sokszor szédülök is, fáj a fejem, de nem érzem az éhséget és a kívánást a rosszulléttől.
Akkor sem veheti el a kedvem. Na jó, azt már elvette 4 nappal ezelőtt, de az az érzés, ami bennem van az álmom óta. Több álmom volt, de az utolsó, ébredés előtti álom. Rövid álom volt, kevés cselekmény, mások számára nem érdekes, de nekem Olyan erőt ad. Löketet a következő futamig, hogy valahogy kibírjam az életet.
A régi panelunknál voltam. Az "udvarán".. Úgy néz ki a valóságban (ahogy az álmomban is kinézett), hogy két tömb van 90°-osan egymásra.. mint egy fél négyzet, csak nem értek össze a sarkaiknál, hanem ott volt járda, meg egy kis zöld. Meg telefonfülke. Na és a fél négyzetet a többi zöld terület egészítette egésszé. Soha nem láttam még panelokat ekkora zölddel, mint amekkora nálunk volt, még anno Németországban sem. Kert, padok, játszótér, homokozó meg sok zöld. Na és én ezen a zölden voltam a bátyámmal és az élettársával. Vagy feleségével, mivel mindkettőjükön gyűrű van, de nem volt esküvő. De attól még mondhatják egymást férj és feleségnek 12 év és 3 gyerek után, papírok nélkül is. Úgysem a papír meg a "xyné" a lényeg, hanem, hogy kibírják egymást és nekik már igencsak régóta megy.
Szóval fotóztam őket. Tiszta, narancssárga naplemente volt és azt kérték tőlem, hogy fényképezzem őket úgy le a naplementében, mintha a Titanic-on lennének.. abban a híres pózban a hajó elején. Profi gépem volt és tök jól néztek volna ki, mert a naplementére fókuszáltam, ők elég távol voltak és ezek miatt csak fekete árnyékoknak tűntek a napban és tényleg tetszett. De mire lekaptam volna őket, folyton elmentek, mert kismacskák jöttek elő valahonnan és őket kezdték simogatni. Már tök pipa voltam, a naplementéből is hirtelen déli napsütés lett és akkor mondtam nekik, hogy jól van, megpróbálhatjuk a déli napsütésben is, maximum nem romantikus Titanic, hanem romantikus trópusi hajókázás feelingje lesz. Megint beálltak, én meg a naplemente módot akartam átállítani, de mire megcsináltam, újra kismacskák jöttek, ők meg mentek hozzájuk. Nálam meg betelt a pohár, káromkodtam egy sort és otthagytam őket. Aztán, ahogy sétáltam, egy kulcsot találtam a zsebemben a többi kulcsom mellett. Gondoltam, hogy a régi lakásunké lehet, de már biztos lecserélték a zárat az új lakók, de azért megnézem.. Kicsit tartottam attól, hogy a lépcsőházba sem fogok tudni bemenni, mivel ott én már csak idegen vagyok (legalábbis a pár új lakónak) és nem volt kulcsom sem.. De nyitva volt. Bementem és felmentem a mi lakásunkig. Illet a kulcs a zárba. Halkan próbáltam elfordítani, hogy bárki is van bent, ne hallja meg. Aztán kinyílt az ajtó. Minden ugyanolyan volt, mint régen. Jobbra a hálószoba, balra a konyha, szemben a nagy tükör a falon. Csak kicsit sötétebb volt minden. Olyan feketés. Beléptem és akkor láttam a konyhát. Az asztalon több könyv volt egymáson és valaki még többet pakolt ki egy könyvespolcról. Néztem azt az alakot, de valahogy mégsem koncentráltam rá. Csak álltam és bambultam. Aztán magamhoz tértem, mikor a zsebemben eléggé hangosan megcsörrentek a kulcsok. Tudtam, hogy ő is meghallotta és már készen álltam a "menekülésre". És tényleg meghallotta. Megfordult. És anya volt az. Eredetileg rövidebb, szőkésbarna haja volt, de most az álmomban vállig érő fekete volt, hajpánttal. De az arca.. Azt hiszem ez az első álmom, mióta 6 éve meghalt, ahol ennyire tisztán és ennyire valósághűen láttam azt a szép, "én anyukám" arcát.. És szintén az első olyan álom, hogy örülni láttam. És sírni. Örömében sírni. És könnyes szemekkel, anyamosollyal széttárta a karjait és én siettem hozzá,szintén bőgve. Nagyon bőgve. Közben mondtam neki, hogy "Na ugye?Én megmondtam, hogy le tudod győzni a rákot", ő pedig azt, hogy "Igen. És én is pont most készülődtem hozzátok". És semmi nem ébresztett fel, pedig apám itthon van szabadságon. Megölelhettem. Olyan erősen, amennyire csak bírtam. És megölelhetett. Olyan erősen, amennyire csak bírt.
|
