Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-08-20
Szegény seggem. Aranyér, hasmenés, székrekedés, izomláz.
Visszasírom a múltheti hasmenést, esküszöm. Na jó, nem.. Már nem, mert szétcsípne a jelenlegi helyzetemben. De azt hittem, hogy nincs rosszabb egy komoly, vízszerű hasmenésnél. De, van.. Egy komoly, betonállagú szorulás. Úgy szétrepedt három helyen és úgy vérzett/vérzik és úgy fáj..
Tegnap nem is nagyon mertem enni, mert rizs volt, ami önmagában is okozhat szorulást, meg hozzá húst, ami szintén. De megettem egy tányérral és annyi volt a tegnapi kajám, meg pár gyümölcs és két liter víz. Tényleg mindent elkövettem, hogy elmúljon a hasmenés; ettem étcsokit, krumplit, kenyeret, kekszet, széntablettát.. hát tessék, elmúlt. Gondolom ki is száradtam, mert a szám folyton repedezik és a ps-m még mindig sötétnarancsságra színű és sűrű, pedig igyekszem sokat inni. Ma reggel ébredés után megettem egy kanál mézet (lekvárt olvastam tegnap, de az most nincs, viszont a mézről is hallottam, hogy éhgyomorra jó anyagcsere beindító) és masszíroztam is kb 10 percig a beleimet, meg lépcsőztem, sétáltam, levegőt visszatartottam és kifújtam, lábat felhúztam, minden.. Hát, talán egy árnyalattal lett csak puhább, viszont a kevesebb evés miatt kevesebb is jött ki. A wc papírral már nem kísérletezek. Ha hasmenés, egy berepedés és enyhe vérzés után elviselhetetlenül fájt, akkor három berepedés és "normális" vérzés után? Most napokig masszírozom, mozgok és megeszem a reggeli éhgyomros mézet, a 2 liter helyett igyekszem 3-at meginni és csak nyers zöldséget és gyümölcsöt enni. A fentiek nagyon támogathatják a fogyókúrámat, ha minden bajt rám küldenek csak, hogy tényleg betartsam.. *Pedig most farkaséhes vagyok. Na jó, most nem, mert ez a méz kicsit kicsinálta a gyomrom; "kezdő" cukorbetegként tömény cukorral indítani a napot?
De azért egy nagy pizzát így is bevágnék. Szőlő, répa és egyéb zöldség+gyümölcs helyett. Vagy 1-2 hamburgert sültkrumplival. Vagy egy nagy tányér vadast. Vagy brassóit. Vagy csirkepaprikást. Vagy tojásos nokedlit. Vagy krumplipürét sült kacsával. Vagy milánóit. Vagy rakott kelt. Vagy lasagne-t. Vagy vagy vagy vagy...
De ki kell bírnom, mert már csak 2 nap és láthatom újra a 2 tömény cukromat és kaphatok cukormérgezést tőlük, még ha ki is esnek. Még ha talán ez lesz mindkettő tömény ufó cukrom egyik utolsó futama is. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mennyire mélyre fogok süllyedni, ha 2 éve a semmitől is olyan mélyen voltam, hogy majdnem odáig jutottam, hogy... És a semmitől is annyira félek és süllyedek, hogy 20 évesen félek egyedül maradni itthon, mert annyira nem bízok magamban, mert néha valóban elönt valami.. valami, ami nem teljesen én vagyok; van mikor düh, van mikor a keserűség és olyankor tombolok/süllyedek, megállíthatatlanul. Elveszíteni azt a három évet és azt a mosolyt. Elveszíteni 9 évet,az utolsó kapcsot és az egyetlen embert, akit annyira őszintén és önzetlenül tisztelek, szeretek, becsülök, amennyire csak tud egy ember őszintén és önzetlenül tisztelni, szeretni és becsülni. Azok közül, akik valamennyire ismernek és ismerik a Kimi iránti tiszteletem és szeretetem, ki kérdőjelezi azt meg, mikor azt mondom: 'Kimiért bármit'? A saját magam emésztése és folytonos zuhanása, ami már hosszú évek óta tart, sokkal fájdalmasabb és rosszabb, a környezetemnek is és főleg nekem, mint egy gyors halál, nem? De
Isten lássa a lelkemet, én próbáltam felállni abból a pofonból, amit kaptam tőle. Elvégre még mindig itt vagyok és már évek óta semmi másból nem áll az életem, minthogy mindennap azért harcolok, hogy kibírjam valahogy. Van, mikor már egész jól állok, majd egy pillanat alatt újra visszaesek. Van, mikor kapom a löketet, az erőt, a pozitívumokat és van, mikor a jót is rossznak érzem és süllyedek a semmiért. Ennyiből áll. De mondd azt, hogy nem próbáltam még akkor is felállni, amikor kilátástalan volt minden. Te is jól tudod, hogy hazudnál. Már rég nem lennék itt, ha nem tettem volna azt. Itt volt a három erőadóm és egy emlék. De mostanában egyre bizonytalanabb vagyok abban, hogy, miért is próbálkozok.. Örök életemre egy lelki és érzelmi nyomorék maradok és ezt senki sem gyógyíthatja meg. Ez olyan, mint a testi fogyatékosság, csak elsőre nem mindig annyira feltűnő. De ugyanúgy nem gyógyítható, maximum csak enyhítik,ahogy eddig is tették. De az enyhítés egyszercsak nem lesz elég és csak mégnyomorékabbá válok, mert már nem bírom annyira a sok negatív dolgot ami várhat és vár is rám, nem bírom azt a terhet, amivel az élet jár.. mint mások. Egyszer el fog jönni az az idő, mikor fel kell adnom. Még három, még kettő, még egy pofont már nem bírok el, pedig heteken belül meg fogom kapni. De abból már nem lesz erőm felállni.. És őszintén szólva, már nem is kívánok hozzá erőt magamnak.. Belefáradtam
Meg úgy egyébként sem szeretem már ezt augusztus 20.-i cécót.
Megvisel.
Emlékeztet.
Mindig arra emlékeztet, mikor buzgómócsingként, tiszta lelkesen örömöt akartam szerezni anyának, mikor kórházban volt. Nem volt náluk tv és tudtam, hogy szereti a tűzijátékot, ezért gondoltam, hogy felveszem, hogy le ne maradjon egyről sem és amikor hazajön, akkor megnézzük együtt. Azóta is ott áll a polcon, immáron hatodik éve, megnézetlenül..
17:50
-mai kaja: 3 fürt szőlő, 5 szilva, egy darab sárgarépa
-eredmény: hasmenés és szorulás együtt
-ráadás: teljesen bedurrant jobb mandula, kezdődő láz
|
