Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-10-12
Négy évszak egy hónapban. Ebben is Te vagy a legjobb. Szeretlek, Te Legjobb Hónap, Te Keserédes Október.
Annyira nem értem, hogy valaki hogy járathatja le magát ennyire.. Mikor szezon elején csinálják a közös képeket vagy a dobogón, vagy az interjú szobákban vagy az időmérő és/vagy szabadedzés utáni szabad időben... hamilton csomószor Kimi felé fordult, összesúgtak, mondott valamit, Kimi röhögött aztán mondott valamit amire hamilton röhögött, együtt röhögtek stb.. valahogy sokszor odakerült hamilton és kezdeményezett, de ahogy komolyabbá fordult a Kimi&McLaren dolog, hamilton kijelentette, hogy Ő NEM AKARJA Kimit csapattársnak, ő csakis Heikkit szeretné. Sőt, egy mai vki kommentjében azt olvastam, hogy hamilton azt mondja, ha Kimi a McLaren-hez megy, ő otthagyja a csapatot (fenyegetésszagú *hm*). De kérdezem én, hogy miért, ha eddig meg ilyen jól elvolt vele? Na jó, igazából nem kérdezem, mert mindenki tudja. 2-3 hete én is mondtam (nem itt, nem minden idegennek) és azóta olvastam több száz kommentet, több helyen.. magyarul, angolul.. magyarországról, angliából, németországból, spanyolországból, kínából, sok országból.. Kimi fanoktól és kívülállóktól, de egyöntetűen mindenki azt mondta, amit én is; hogy hamilton beszart attól, hogy olyan ellenfelet kapna, aki lenne olyan gyors, mint ő vagy akár még gyorsabb is (nem 100%! Még a F1-ben maradás sem, nemhogy a csapat vagy a bánásmód.. de az esélye nagyobb, hogy nagyobb ellenfél legyen, mint a leigázott, csicskáztatott Heikki)és ilyenkor nem hivatkozhatna az autóra sem, mert ugyanaz lenne alattuk. Különben miért tiltakozna ennyire egy csapattárs ellen, akivel még csak beszélnie sem muszáj? Miért ragaszkodik ennyire a szegény kis csicskájához? Mert szegény Heikki helyzetét nem kell ecsetelnem.. Legalább burkoltabban égetné magát az ilyen hozzászólásokkal.. Ez annyira, de annyira, de annyira, de annyira szánalmas
Hogy szerethetem azt, ami a legjobban fáj? Márpedig szeretem, ha rendszeresen csinálom.. Valamiért a hideg és az éjszaka, a sötétség és az ezzel együtt járó végtelenség teljesen leszívja mindenem és csak a halált és fájdalmat hagyja bennem.. Ugyanúgy, ahogy a sötétben arcomba fújó szél és arcomba fújt eső/hó.. Talán valami, ami anya halála után volt, de már nem emlékszem rá, csak a tudatalatti? De szeretem, amikor este hideg van kint, rendesen hideg. És ha fúj a szél, erősen és esik az eső vagy ami mégjobb, a hó. Olyankor mindig felveszek egy kabátot és egy sapkát, kinyitom az ablakot, az ablaknak támasztom a fejem és elálldogálok úgy bármeddig. Nézek a végtelen fekete ürességbe és ettől belül ugyanolyanná válok, mint amit látok és ez depressziósabbá tesz, mint bármi más. Lehetett bármennyire jókedvem előtte, annyira lesüllyedek arra az időre, hogy rögtön az öngyilkosság villan be, miközben az arcomba fújja az erős, csípős szél a havat vagy esőt. Nézek ki, nézek le és nézek fel.. bevillan, ami már milliószor bevillant előtte is: nincs többé és nem is lesz. Ilyenkor jobban fáj és jobban hiányzik, mint bármikor máskor
|
