Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-10-13
Selejteztem msn-en.
Azokat,
-akikkel nem beszélek,
-akikkel nincs közös témánk,
-akik folyton csak meglopni tudtak,
töröltem.
És úgy döntöttem, hogy "átköltözök" a blogomhoz és ezt a helyet hagyom. Azt megadom a családomnak, meg akik közel állnak hozzám, hogy néha informálódni tudjanak és képben legyenek, mások pedig felejtősek. Talán hébe-hóba írni fogok ide is, de maximum csak valami hírt, személyeset soha többé. Minek maradnék itt? Hogy lehessen a lélekkiöntésemen röhögni? Vagy, hogy olyanak is olvassanak, akiket én nem ismerek és talán soha nem is akarnék megismerni? Idáig is végig olyanok olvastak.. Vagy azért, hogy ötletgazda legyek és el lehessen tőlem lopni bármit? Mindent? Mindent, ami számomra hosszú-hosszú évek óta szent? Vagy, hogy kérjenek tőlem valamit és azt mondják cserébe, hogy "jupiiii, kösziköszi, mit kérsz cserébe, mit adjak? Bármit megadok!" és csak annyit kérek, hogy Kimit, Villét, Finnországot, finn nyelvet, finn dolgokat és ami még nagyon jellemző rám, azokat hagyja végre békén.. aztán örömmel belemegy és rá egy hétre ugyanazt csinálja, ugyanúgy, mintha nem is ígért volna semmit.. Hogy tényleg bármit ellopjanak tőlem, miközben egyébként szarnak rám vagy max csak kiröhögni tudnak, ha valami fáj?
Belefáradtam abba, hogy a lelkemet kiöntöm egy egész oldalnak, ahol bárki olvashatja és az eredménye az, hogy a nevetség tárgyává válok, mikor én komolyan írok és amit leírok, komolyan fáj. Belefáradtam abba is, hogy örömmel megosztanám minden dolgomat, de annak csak is az lesz a vége, hogy ellopják tőlem és úgy lesz beállítva, mintha saját maguk bukkantak volna rá és végén magukat állítják be nagyobb és régebbi fannak, arra meg, akitől koppintottak, szarnak. Aztán átállok csendes üzemmódra, de így is minden erővel azon vannak, hogy olyan dolgokat találjanak, amit szerethetek. És belül ők is tudják, meg én is és mindenki, aki ismer, hogy az "Eredeti" én vagyok, de kimondottan bántó és stresszelő, hogy ezerszer kérek valamit, ami nekem fontos, ami nekem szent és mégis tojnak rá, mintha egy senki lennék mellettük és nekem KussKisLáthataltlanPondró lenne a nevem, nekik pedig A Nagy, A Fontos, A Legjobb. Igen, fáj, hogy amit ezerszer elmondok és ezerszer kérek, még azt sem lehet tiszteletben tartani. Van elég gondom, nem kell még pluszban, hogy olyanok stresszeljenek, akiknek a létezéséről a mai napig nem tudnék -és a mai napig nem lopna meg senki, mert tudnának ennyire tekintettel lenni másokra is és nem csak magukra figyelni és másokat hobbiból idegesíteni-, ha nem jöttek volna más púpjaként az életembe és nőttek volna rá idővel az én hátamra és azzal stresszeljenek, hogy nekik semmi sem szent és semmi sem fontos, amit kérek, azért, mert játszani akarják a gyerekes 'másokat kiröhögős, megalázós&másoktól mindent ellopós' játékukat.. belefáradtam, hogy belemenjek a kisgyerekek játékaiba.. belefáradtam azt nézni, hogy direkt bármit ellopnak, ami 'mozdítható', csak, hogy nekem keresztbe tegyenek.. én tudom, hogy mi fáj, hogy mi hiányzik, hogy mi az enyém és ezt mind tudják azok is, akik ismernek. Már nem érdekelnek az olyan játékok, amikből egy emberen kívül mindenki másnak elege van és, hogy ezzel hogy égeti, hogy járatja le saját magát, mert ő azt hiszi, hogy ez vicces és jó..
Majd eljön az az idő, amikor ők lesznek abban a helyzetben, amiben én vagyok most, miattuk, és majd más fog tőlük lopni és jókat szórakozni a fájdalmukon.. Olyan nincs, hogy valaki ne koppanjon egyszer sem egy életben, pláne, hogy az ennyire önállótlan, utánzó, pofátlan, tisztességtelen és nagyarcú emberek ne.. Olyan Nincs
|
