Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/49
|
.
Daniel,kinek gyengéi a vörösek...
Csendes, szinte néma léptek csupáncsak, mit e lény ver. Lény… Éjjeli lény, nem több. A napfény megöli, s mégis hatalma van. Emberfeletti hatalma. Az Éj ruházta fel. Külseje vonzó, csábító. Jelleme magába olvaszt, olyannyira elbűvöl. Stílusa magával ragad, nem ereszt. Társra vágyik ma éjjel, nem többre. Nem éhségét kívánja csillapítani, azon már túl van. Életerős férfi volt, de már csak volt. S ma éjjel egy gyönyörű nőre vágyik, aki érzéki örömöt ad neki. Szeretkezni akar, de érzelem nem lakik benne, csak egy vadállat érzéki vágya. S mégis oly könnyen hiteti el áldozataival, hogy ő az élete egyetlen igaz szerelme, kit becsül, tenyerén hordoz, kényeztet. Ez is a része a lénynek. Szerves része, csakúgy mint minden más, mellyel rendelkezik, minden, amit kapott az Éjtől. Az Éj Ura ő is, de nem a legfőbb. Nem akart az lenni, bár a lehetősége megvolt rá. Nem vágyott uralkodói címre. Lázadó marad mindig is. Véli, hogy nem köti őt semmi rohadt bürokrácia. Ám istenét tiszteli, nem kevésbé mint az alantas örömöket. Ujjait előrenyújtja, hogy ajtót nyisson maga előtt. Feketék a vastag körmei. Mégis, ez a feltűnő jel sosem tűnik fel áldozatainak. Mosolyoghat is nyugodtan, hiszen szemfogait sem veszik már figyelmeztető jelnek. Hála az orvosoknak, kik csak fejlődési rendellenességnek tekintik. ~Csak tudnám, mivel magyarázzák a harapásnyomokat!~.
S sűrű dohányfüst-függöny támad az ajtó helyén. Ez tökéletes lesz számára. Gazdag úrinők, akik imádják szép fiatal férfiakkal kettesben tölteni idejüket. S ezt Daniel ki is használja. Daniel. Mily hétköznapi név ez egy ilyen lénynek, egy ilyen dicső teremtménynek. Ám mégis, hányan és hányan sóhajtozták már gyönyörtelien ezt az egyszerű nevet. Milliónyian, s vajon miért? Rém egyszerű. A szerető mindig jobb egy férjnél. Daniel a maga százhúsz évével fiatal, mondhatni még gyerekcipőben jár, de mégis oly erős, oly férfias, oly ellenállhatatlan jelenség.
Átvág lassan a füstön, s hallja az ismerős nők ismerős sóhajait. Nagy kegynek számít, ha valakit másodjára is ágyba visz. Ám van egy kivétel. Lisa. Ő megbabonázta ezt a férfit. Ez a lágy és törékeny teremtés, ki még szűz volt, mikor Daniel rálelt. Azóta sokat fejlődött a drága. De ma nem őt keresi. Ma friss vérre vágyik. Egy szűzre, kit vérével bolondíthat, s ki nem éli túl ezt az éjjelt. Csettintésére máris kezébe adják kedvenc italát. Nem kortyol bele, ma semmi sem homályosíthatja el agyát. Óvatosnak kell lennie, hisz tudja jól, kezdenek a nyomára lelni. De el fog tűnni, mielőtt egy lépéssel is közelebb juthatnának hozzá üldözői. Új város, új nők, új vadászok. De talán Lisát magával viszi, talán.
S szemei megakadnak a hamvas bőrön, majd tekintete végigpásztázza a leányt. Ki így elnézve nem lehet több tizenhatnál. Gyönyörű, hosszú vörös haj övezi arcát, s omol alá, hogy akár egy alkalmasabb pillanatban testét is óvón takarja be. Hófehér bőr, szelíd, s vidám barna íriszek. Gyönyörű leány. Gyönyörű. S sorsa is eldőlt már. Halott, még mielőtt igazán élhetett volna.
Ajkán szelíd félmosollyal közelíti meg prédáját.
- Üdvözöllek ifjú leány! – S meghajol a lány előtt. Nem fontos a neve. Nem él addig, hogy érdemes legyen megjegyezni.
- Engedd meg kérlek, hogy társad legyek ma éjjel. – Hangja csábító, elvarázsoló, reményeket sejtető. Drága árat fizet a lány ezért az éjért. De messze még a vége, addig örülni fog, hogy Daniel útjába került.
- Gyönyörű… - Mormolja halkan, ahogy egyre közelebb ül a leányhoz. Ujjai a dús, vörös zuhatagban vesznek el. Selymes, puha, végtelenül lágy. Keze tovább kalandozik. A kecses vállon lejt apró táncot, s közben tekintete a lány tekintetét tartja fogva. Azokat a gyönyörű lélektükröket, melyből nemsoká kihuny a lélek, az értelem.
- Gyere velem! – Súgja halkan közvetlen közelről a leány fülébe. Arcát pillanatra a bájos archoz szorítja. Tudja, a lány már teljesen az övé. Feláll, s a lány követi. Karon fogja, vezeti. Egyenesen a halálba vezeti. Daniel ezt jól tudja, a lány viszont hiszi, a bűvös mennyekbe repítik ma éjjel. S valóban. Vágya valóra válik, s utána már semmire sem fog vágyakozni. Hisz a holtaknak nincsenek vágyaik.
- Légy enyém, kedves! – S a lány szó nélkül követi a szobába, s omlik karjaiba, mikor ajkát bűvös csók érinti. Lágy, futó érintés, mégis vágy járja át a gyermek testét. Bűnös vágy, mely oly jól esik, s oly finom. Beteljesülésért kiált már most mindkét test. De nem, még nem kaphatják meg, mire vágynak. Ilyen könnyedén nem. Ölbe kapja a lányt, s gyengéden az ágyba fekteti. Hajával játszik még kicsit, ami legyezőként terül szét a párnán. Gyengéi a vörösek. Lisa is vörös. De ez a lány itt már elveszett. Élete már csak egyetlen felvonásból áll. Erős férfi keze érinti a gyöngéd törékeny, női testet. Lehúzza cipőit, majd melléheveredik. A lány melle gyorsan emelkedik, ahogy izgatottan kapkod levegő után. Végigsimítják ruhán keresztül testét, s ő csak arra vágyik, had érezze bőrén is e csodás érintést. Vágya teljesül. Lassan vetkőztetni kezdik az erős hosszú ujjak. Fura, hogy most már nem lát élesen. A vágy ködfátyolt von íriszeire. Ruhái az ágy mellett hevernek. Egy tenyér öleli körbe gyengéden mellét. Ujjak érintik mellbimbóját, s az rózsásan duzzad. Érzékeny a teste. Újdonság minden érintés. Minden érintés egyre feljebb korbácsolja vágyait. Egy hűvös ajak érinti forrón nyakának kecses ívét, s mintha fogak karcolnák alabástrom bőrét. A kéz most másik mellét kényezteti. Keze bénán pihen teste mellett. Tehetetlen. A férfi lassan vetkőzni kezd, de közben nem szűnik meg a simogató érzés. A kéz lejjebb kalandozik, s most hasa feszül meg az érintés alatt. Ajkát nyöszely hagyja el. Teste, szíve, lelke még többre vágyik. Hirtelen beléhasít, hogy a férfi nevét sem tudja, de a következő érintés a nőiesség kelyhét éri, így a gondolat hamar tovaszáll. A férfi ujjai nyomán forróság támad, mely beléhasít, s belsejében terjed tova megannyi tűzszikrát gyújtva teste különböző pontjain. Mellbimbója keményen duzzad. Öle forrón lüktet. Beteljesülésre vágyik. S meg is kapja. A nyers férfiasság keményen hatol belé, és a fájdalom végighasít mindenén, minden egyes porcikáján. Ám a következő érintés, mozdulat máris gyönyört szít, egyre magasabbra űzi mindkettőjüket. Hirtelen fogak mélyednek nyakába, és érzi, ahogy vér áramlik testébe. Cseppnyi csak, ám vadul kering benne, s egyre magasabbra űzi őt a gyönyör felé, s mikor bennakad levegője, megfeszül teste, s ajkát reszkető sóhaj hagyja el, kihuny élete lángja. És Daniel ekkor tör a csúcsra mély torokhangot hallatva. Megpihen a lányon pár pillanatig. Jéghideg alatta a test, s ő feláll. Ajkán elégedett mosoly látszik, ahogy magára ölti ruháit. Az ágyhoz lép és egy utolsó csókot lehel a lány szoborajkaira. A hátsó ajtón távozik, s elnyeli őt az éj sötétje. Kielégült vágya, nyugovóra tér hát…
(író:bellelamarre)
|
